Maria Braras Monyera egy katalán kisvárosban élte mindennapjait Spanyolországban 117 éven át, míg végül békésen, tavaly hunyt el álmában. Monyer szeretett kertészkedni, joghurtot enni, sokat járt társaságba, biológiai életkora pedig 23 évvel kevesebb volt a vizsgálatok szerint. A Cell Reports Medicine kutatói Monyerával szoros együttműködésében vizsgálták élete utolsó éveiben genetikai készletét, mikrobiomját, táplálkozását, immunrendszerét és betegséget jelző biomarkereit, melyek eredményeit egy friss tanulmányban adták közre. A fő kérdés természetesen az, hogyan lehetséges 117 évig élni, mi áll amögött, amikor azt mondjuk, megnyerte a „genetikai lottót”?
Mi volt más a 117 éves Monyerában?
Az extrémen hosszú élettartam vizsgálata felcsigázta a kutatókat, és feltérképzeték Monyera teljes genomját, melyből kiderült, hogy a longevityért felelős, jól ismert genetikai mintázatok mellett addig nem látott, más genetikai jellemzőket is azonosítottak az idős hölgy esetében. A kutatás vezetője szerint azonban a genetikai állomány nem kínál teljes magyarázatot a miértekre: Monyera életmódja, táplálkozása, az immunrendszer és a bélmikrobiom sajátosságai már annál inkább, ezek pedig hasznos információkat jelenthetnek mindenkinek, aki sokáig szeretne élni.
A 117 évet megélt hölgy szüleivel nyolcéves korában költözött Amerikából Spanyolországba, és jó 35 évvel élte túl az átlagos katalán nők életkorát – így Monyera beleegyezésével a kutatók életének 116. évében jónéhány alkalommal meglátogatták az otthonában, vér-, vizelet- és nyálmintákat gyűjtöttek tőle, valamint behatóan tanulmányozták az életmódját. A már említett genetikai szerencsét még egyszer ki kell emelnünk, mert az idős nő szervezete olyan variációkkal működött szuperhatékonyan, melyek képesek voltak javítani a DNS-károsodásokat, szűrni a diszfunkcionális sejteket, kordában tartani a gyulladás mértékét, valamint a sejtek tápanyagellátásáért felelős jól működő mitokondriumokat hoztak létre. Fontos, hogy nem hordozta a jól ismert krónikus betegségekre, az Alzheimerre, diabéteszre és a rákra való hajlamot sem, a fizikai panaszai között az ízületi gyulladás viszont szerepelt. Önmagában tehát a genetika nem lehet magyarázó tényezője Monyera hosszú életének, hiszen akkor minden családtagja közel hasonló kort élt volna meg.
Szokatlanul erős immunrendszere volt
A kutatók a vérmintákat elemezve Monyera szervezetében meglepően sok T-sejtet találtak, ezeket „emlékező sejteknek” hívják, korábbi betegségek, fertőzések nyomán nő meg a számuk, és az idős nő valószínűleg jópár fertőzésen átesett, egyebek között ő volt a legidősebb Covid-beteg is. Érdekes módon ezek a sejtek időskorában is akítvak maradtak, de nem annyira, hogy autoimmun betegségbe forduljon a működésük, inkább kiegyensúlyozottan, hatékonyan végezték a dolgukat, pedig a tapasztalatok szerint a legtöbb idős emberben csökken az aktivitásuk.
A bélmikrobiom állapota is kiemelkedőnek bizonyult, újabb érv ez a sokszínű táplálkozás mellett. Monyera bélflórája ugyanis nagy mennyiségben tartalmazta a gyulladáscsökkentő, jótékony baktériumokat. Fontos megjegyezni, hogy az idős nő fiziológiája közel sem volt tökéletes: idősnek tűnt, fájtak az ízületei, a jövőbeli demencia és vérrák jelei is mutatkoztak a mintáiban, de halálakor még ezek egyike sem támadta meg a szerveztét.
Mit tanulhatunk az életéből?
Egyértelmű, hogy a könnyű, mediterrán étkezés szerepet játszott Monyera egészségében. Sok halat, olívát, könnyű ételeket fogyasztott, élete utolsó évtizedében pedig napi háromszor natúr joghurtot. Sokat sétált, kertészkedett, társaságba járt, elkerülte a magányt. Rendszeresen fogadott látogatókat, beszélgetett a többi lakóval, akik ugyanabban az otthonban éltek, mint ő, így ha valamit tanulhatunk tőle, akkor gondoljunk a fizikai aktivitásunk és a szociális életünk fenntartására, ezek jó eséllyel hosszabbítottak az ő életén is.
Bár egyetlen ember genetikai állománya és életmódja alapján még nem tehetők kijelentések a hosszú életre, de Monyera élete egyértelmű irányt jelöl ki a további longevity kutatásokban, nekünk pedig példaként szolgálhat arra, hogyan maradjunk egészségesek a saját magunk keretei között.
Fotó: The Washington Post
