„Szeretnék elővarázsolni magukból az összes nőt, aki bennük lakozik” – A nagy Artista sztori

Az egyik legrégebben alapított magyar divatmárka, mégis minden egyes kollekciójuk hihetetlen frissességet, játékosságot sugall. Hordható, időtálló darabjaik attól különlegesek, hogy tervezőik a lezser eleganciába mindig belecsempésznek némi extravaganciát, amitől a ruha viselője különlegesnek érezheti magát. Az Artista három tervezőjével, Imre Katalinnal, Rácz Nórával és Stampf Katalinnal a márka több mint 30 éves történetéről László Krisztina beszélgetett.

Az Artistát 1993-ban hatan alapítottátok, ami most 2025-ben nagyon furcsának tűnik. Hogyan lehetett akkoriban, friss diplomásként, ekkora csapatban egy komoly márkát összehozni?

Imre Katalin: Könnyű dolgunk volt akkor, nem nagyon kellett semmit sem alapítani, folytattuk azt, amit az Iparművészeti Főiskolán is csináltunk. Nem úgy történt, mint most, hogy először csinálsz egy Insta- és egy Facebook-oldalt, elkezded a márkádat építeni és ahhoz passzítod a ruhákat, hanem pont fordítva: először készítettünk ruhákat, és utána a márka magától kezdett el épülni.

Rácz Nóra: A márka szót akkor még egyáltalán nem is használtuk. 

Mi csak az Artista voltunk. Minden tervező a saját elképzeléseit valósította meg, gyakorlatilag egy multibrand store-ként működtünk. 

A divatbemutatókon is egymás után vonult fel a hat tervező egy-egy kollekciója. Külön dolgoztunk, de egy közösséget alkottunk.

Bátorságnak tűnt akkor, vagy teljesen evidens volt, hogy a Főiskola elvégzése után együtt maradtok, és közösen próbálkoztok valamit csinálni?

Rácz Nóra: Nem volt evidens, csak adódott egy lehetőség, amivel éltünk. Forrai Miki barátunk, akinek a nagyszülei butikosok voltak és volt kapcsolatuk a gyártáshoz is, felajánlotta a segítségét, a menedzserünk lett. Arra gondoltunk, hogy mi tervezzük a ruhákat, az ő kapcsolatai révén pedig legyártatjuk őket.

1994

Miért választottátok pont az Artista nevet?

Imre Katalin: Ez egy szleng szó volt akkoriban a Főiskolán, jelzőként is használtuk. Ha azt mondtuk valakire, ez olyan artista, az azt jelentette, hogy artisztikus, de egyben vagány is. Mi ezt a vonalat követtük, nem akartunk tudatosan megfelelni a névnek, egyszerűen így alakult.

Az első üzleteteket a Petőfi Sándor utcában nyitottátok, abban a házban, ahol anno Király Tamásnak is volt egy ikonikus boltja. Szerencsét hozott nektek ez az egybeesés?

Imre Katalin: Később jöttünk rá arra, hogy ebben a házban volt Király Tamás üzlete is. Mi még nagyon fiatalok voltunk, amikor az az üzlet létezett, leginkább csak vágyakoztunk Király Tamás ruháira és otthon mi varrtuk meg magunknak. A mi üzletünk egy földszinti udvari lakásban volt, amit mi alakítottunk át. Azért kellett ehhez a megoldáshoz fordulnunk, mert sokan voltunk, nem fért volna el az összes kollekció minden darabja egy butikban.

artista

1995

Hogyan találtak meg az emberek a Petőfi Sándor utcai lakásban? Kik voltak az első vásárlóitok?

Rácz Nóra: Nem volt nehéz akkoriban kitűnni a tömegből, mert nem volt túl nagy kínálat a ruhaüzletek, ruhamárkák terén. Bármit csináltunk, azonnal ott termett egy tévéstáb, örültek, hogy végre történik valami, amiről hírt lehetett adni. Láttak minket az emberek a tévében, ami jó reklám volt.

Imre Katalin: Rengeteget plakátoztunk a városban, mi készítettük el a plakátokat is. A divatbemutatóinkat nem online hirdettük, hanem plakátokkal. Ez is szuperül működött. 

Az emlékezetes budapesti Gellért fürdő halljában megrendezett bemutatónkra 800-an voltak kíváncsiak, szájhagyomány útján terjedt a hír, hogy lesz ez az esemény. 

Stampf Katalin: Az első ismertséget a Zebra bemutatónk hozta meg nekünk, nem volt anyagi keretünk a megszervezésére, a fantáziánkat használtuk, abból dolgoztunk, amink volt. A barátainkat kértük modelleknek, az Örökmozgó filmszínházban felállított paravánok mögött öltöztek át. A moziból kértük az áramot, az utcán egy magnóból üvöltött a zene, és a „manökenek” a zöld jelzésre átvonultak a zebrán, majd a következő lámpaváltásnál visszajöttek.

2019

Kik voltak akkoriban a konkurenciáitok? Volt egyáltalán konkurencia, aki hasonlókat csinált, mint ti?

Rácz Nóra: Nem nagyon voltak akkor még befutott magyar tervezők. A Kaláka Design Stúdió a 90-es években már elég ismert volt, ők nálunk idősebbek, illetve utánunk egy évvel indult el az Orlando márka. Zoób Kati is akkoriban indította a márkáját és S. Hegyi Luciának is volt már akkor üzlete. De ők teljesen más irányvonalat képviseltek, nem tekintettük őket konkurenciának.

A 90-es évek igazi „aranykor” volt Magyarországon, a rendszerváltás után kinyílt a világ, a fiatalok rengeteg lehetőséget kaptak, mindenki bizonyíthatott. Aztán átcsúsztunk a 21. századba, az internet megjelenésével iszonyatosan felgyorsult a világ. Ti hogyan éltétek meg ezt a változást?

Rácz Nóra: Magyarországon a divatmárkák közül nekünk volt először saját weboldalunk, 1997-ben vettük meg a domain nevet. Akkoriban volt egy angol befektetőnk, aki nagyon képben volt a technikai újdonságok terén.

Hogyan kerültetek kapcsolatba egy külföldi befektetővel a 90-es években?

Imre Katalin: Patrick nemzetközi jogász volt, Magyarországon élt, Köves Ábel – aki akkoriban még az Artista tervezője volt – tolmácsolt neki, így ismerte meg az Artistát, és látott benne lehetőséget. Először az ő bérelt villájában, a Rózsadombon mutattuk be a ruháinkat külföldi ismerőseinek, diplomata feleségeknek, akik megvásárolták a darabokat. Csináltunk néhány Artista Klasszik kollekciót, ami nem is volt annyira klasszikus stílusú. Az angol befektető kinyitotta előttünk a világot, vele együtt vettünk részt a Virtual Mirror projektben közösen a Glasgow-i Egyetemmel. 

Egy olyan virtuális tükröt fejlesztettünk, amellyel a vevő otthon virtuálisan felpróbálhat egy kollekciót, s csak akkor rendeli meg a ruhákat, ha azok tetszenek saját magán.

artista

2020

Ez egy úttörő kezdeményezés lehetett akkoriban! Mi lett a sorsa ennek a projektnek?

Rácz Nóra: Több évig dolgoztunk ezen a projekten, annyira lekötötte az időnket, hogy nem tudtunk kollekciókat csinálni. Őszintén szólva, idővel nagyon unalmassá vált, mert nekünk a teszteléseket kellett elvégeznünk. Egy tudományos folyamatba csöppentünk bele, ami nem volt annyira érdekes, ezért mi idő előtt kiszálltunk belőle.

Imre Katalin: 2001-ben tértünk vissza újra a tervezéshez, akkor még hatan voltunk a csapatban. Az angol befektető hatására, aki váltig az állította, hogy egy kollekciót kell csinálni, elkészült az első Artista közös kollekció.

Most már hárman vagytok csak. Hova lettek a többiek?

Imre Katalin: Mindenki máshol akadt le a horogról. Köves Ábel, Nóra férje filmproducer lett. Korábban több filmben, reklámfilmben dolgoztunk stylistként, Ábelt elhívták egy filmgyártó céghez dolgozni, és mivel már váltani akart, át is nyergelt a filmes bizniszbe. Iván Juli a férjével kiköltözött Portugáliába, Schön Edina pedig elment tanítani, a KREA iskola textil tanszékét vezette sokáig. Patricktól is elbúcsúztunk, most hárman visszük a márkát.

2022

Jelenleg milyen a munkamegosztás köztetek?

Rácz Nóra: Katival mi ketten tervezzük a ruhákat, Kati pedig egyedül készíti hozzájuk a táskákat.

Stampf Katalin: Sokáig én is ruhákat terveztem, de amikor 2006-ban, a lányom születése után visszajöttem dolgozni, szükség volt táskákra is, amiket egy ideig a ruhák mellett én készítettem. Aztán kiderült, hogy ez a kettő túl sok nekem, Nóra és Kati elegek ketten a ruhákhoz, így megmaradtam a táskakészítésnél.

Most hány kollekciót készítetek egy évben és egy-egy kollekció hány darabból áll?

Imre Kati: Van egy tavaszi-nyári kollekciónk és egy őszi-téli is. Eddig 60-80 darab volt egy kollekcióban, de úgy gondoljuk, ez túl sok. Éppen ezért elhatároztuk, hogy az idei őszi-téliben már csak 40- 45 darab lesz majd.

Rácz Nóra: Azért is kell csökkenteni a darabszámot, mert 2022 óta az összes kollekciónkkal fenn vagyunk egy brit multibrand store – Wolf and Badger – oldalán. 

Bármilyen ruhát le tudunk gyártani, amihez van anyagunk, ez azt jelenti, hogy 400 termékünk rendelhető meg ezen az oldalon. 

És mivel az a webshop a teljes angol nyelvterületet lefedi, mind a négy évszak működik szinte egész évben, vagyis mindenből szoktak rendelni, nyáron akár a téli kollekcióból, télen a nyáriakból. De a saját webshopunknak is hoz plusz vevőket.

2023

A digitális világ és az online eladás rohamos fejlődése mellett a személyes eladás mennyire fontos még nektek?

Imre Katalin: Azért nagyon fontos, hogy az eladásnak legyen személyes lába is, mert így nem csak saját magunkon próbáljuk fel a ruhákat, hanem valós vásárlókon is. Ez nemcsak a magyar, hanem az osztrák vevőkre is igaz. 1995 óta vannak divatbemutatóink Ausztriában, 2004-ben nyitottuk meg a bécsi üzletünk. Egy ideig Bécsben más multibrand store-okban is kaphatóak voltak a ruháink, de sajnos a Covid járvány ezt elvitte.

S nektek, hogy sikerült túlélni a Covid időszakát?

Stampf Kati: A webshoppal és a maszkokkal. A mikor elkezdődött a Covid, konkrétan március második felében mi már maszkokat csináltunk.

Rácz Nóra: Azért is sikerült túlélni a Covidot, mert nagyon edzettek vagyunk. Sokszor voltunk már a becsukás szélén, de soha nem kellett bezárnunk, mindig történt valami, aminek köszönhetően megmenekültünk. Úgyhogy nem vagyunk ijedősök. 

Megtanultuk, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, megtanultunk egyensúlyozni, a nevünk is kötelezett erre.

2024

Most éppen hol tartotok? Lenn vagy fenn?

Imre Katalin: Jelenleg egészen kiegyensúlyozottak vagyunk. Mindennek megvan a helye, beállt egy jól működő rendszer, aminek megvan az online lába és a személyes vásárlási lába is.

Meséljetek egy kicsit a márkátokról! Amikor megtervezitek a ruhákat, milyen nőket képzeltek el, akik viselni fogják őket?

Imre Kati: Csak olyan darabokat tervezünk, amiket mi is szívesen viselnénk. Nem a legkönnyebben hordható ruhákat készítjük, de akik megtalálnak minket, mernek játszani. 

Szeretnék elvőarázsolni magukból az összes nőt, aki bennük lakozik. 

A mi ruháink megerősítik a viselője személyiségét, anélkül, hogy megváltoztatnák őt. 

Rácz Nóra: Engem a tervezésnél nem az izgat, hogy milyen típusú nőnek tervezem a ruhát, hanem az, hogy milyenné szeretném tenni a viselőjét. Nem szoktunk senkire semmit ráerőltetni, de ha az üzletben azt mondom a vevőnek, hogy szerintem ezt vagy azt próbálja fel, nem kell megvennie, csak bújjon bele, általában úgy érzi magát a ruhában, mint egy erős, érdekes, izgalmas, igazi nő. Aztán sokszor megveszi, mert úgy érzi, a ruha megváltoztatta – nyilván nem, inkább megtalált benne valamit vagy valakit inkább, akit szívesen lát és elfogadja ezt a változást. Önbizalmat kapott tőle, személyisége legjobbját hozza ki belőle.

2025 és Rácz Nóra, Imre Kati és Stampf Kati

A ruhákat Magyarországon gyártjátok, az anyagokat honnan szerzitek be?

Imre Katalin: Egy olasz ügynökön keresztül többnyire Olaszországból, s ha természetes anyagra nyomtatunk mintákat, akkor azt Olaszországban, vagy Lengyelországban nyomtatjuk, a szintetikus anyagokra pedig itthon kerülnek fel a printek. Nagyon sok saját printünk van, képzőművészekkel dolgozunk együtt például Ludovic Thiriez, Kovásznai György, Duliskovich Bazil, Sarah Arnett és Gaya Arutunjan alkotásait használjuk fel a nyomatokhoz, természetesen az ő engedélyükkel. 

Rengeteg mindennel foglalkoztok, mekkora stábbal dolgoztok?

Rácz Nóra: Mi hárman , de van két asszisztensünk, három varrónőnk és egy marketinges kolléga.

Mindannyian nők vagyunk a csapatban, a női erő jól működik nálunk.

Imre Katalin: És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az Artista mellett mivel foglalkozunk még. Nóráéknak és nekünk is birtokunk van vidéken, ahol gazdálkodunk, és mindhárman sokat táncolunk.

Stampf Kati: Én meg ásvány ékszereket készítek még szabadidőben. S ott van a család is, hármunknak összesen hat gyereke van.

Fotó: Artista

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!

„Ha valakinek van önbizalma, nem a szoknyahosszal akar hódítani” – Interjú Tomcsányi Dórival, a Tomcsányi alapító-tervezőjével

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Egyre több okunk van Lengyelországba utazni

Lengyelország az elmúlt években egyre erősebben jelenik meg a magyar utazók térképén. A növekvő érdeklődésre a lengyel turisztikai régiók is...

97 gyerekprogram kapta meg idén az Edisonprogram minősítést

Ma már szinte megszámlálhatatlan szakkör, sportfoglalkozás, művészeti program és fejlesztő foglalkozás közül választhatnak a családok. De honnan tudhatjuk, hogy egy...

Back to office: nem több ruha kell, hanem tudatosabb gardrób

A szeptemberi visszatérés az irodába sok nő számára egyet jelent azzal a kérdéssel: mit vegyek fel? Tóth Bori divattervező szerint...

A hosszabb, jobb élet nem csodamódszerekkel kezdődik

A longevity kifejezésről sokaknak elsőre a biohacking, a különleges étrendek, a hidegzuhany, a vörösfény-terápia vagy a legmodernebb genetikai vizsgálatok jutnak...

Mi történik a vággyal, amikor minden azonnal elérhető?

Esther Perel húsz évvel ezelőtt megjelent Erotikus intelligencia című könyve ma talán aktuálisabb, mint valaha. Miközben biztonságra és állandó kapcsolódásra...

Kávé, energiaital helyett precízebb koffein? – interjú Sánta Ábellel, a FRISS alapítójával

A jó ötletek ritkán érkeznek készen. Kérdésekből, kísérletekből, kudarcokból és abból a makacs vágyból születnek, hogy valamit jobban csináljunk, mint...

Szerelem második látásra – teszteltük a Toyota bZ4X Touringot

Elsőre futurisztikus, második pillantásra pedig kifejezetten szerethető. A Toyota új elektromos SUV-ja nemcsak a megjelenésével, hanem a helykínálatával, a teljesítményével...

Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy megtaláld a saját hangod

Julia Cameron több mint harminc éve megjelent könyve, A művész útja nem egyszerűen a kreativitásról szól: egy tizenkét hetes programot...

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

Szász Mátét régóta ismerem. Beszélgettünk már együtt a Remind Connect színpadán, és sokszor váltottunk szót a háttérben is különböző témákról....

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

Mit jelent jól lenni akkor, amikor az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük? Ungár Anikó szerint elsősorban azt, hogy...

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyre több okunk van Lengyelországba utazni

Lengyelország az elmúlt években egyre erősebben jelenik meg a magyar utazók térképén. A növekvő érdeklődésre a lengyel turisztikai régiók is...

97 gyerekprogram kapta meg idén az Edisonprogram minősítést

Ma már szinte megszámlálhatatlan szakkör, sportfoglalkozás, művészeti program és fejlesztő foglalkozás közül választhatnak a családok. De honnan tudhatjuk, hogy egy...

Back to office: nem több ruha kell, hanem tudatosabb gardrób

A szeptemberi visszatérés az irodába sok nő számára egyet jelent azzal a kérdéssel: mit vegyek fel? Tóth Bori divattervező szerint...

A hosszabb, jobb élet nem csodamódszerekkel kezdődik

A longevity kifejezésről sokaknak elsőre a biohacking, a különleges étrendek, a hidegzuhany, a vörösfény-terápia vagy a legmodernebb genetikai vizsgálatok jutnak...

Mi történik a vággyal, amikor minden azonnal elérhető?

Esther Perel húsz évvel ezelőtt megjelent Erotikus intelligencia című könyve ma talán aktuálisabb, mint valaha. Miközben biztonságra és állandó kapcsolódásra...

Kávé, energiaital helyett precízebb koffein? – interjú Sánta Ábellel, a FRISS alapítójával

A jó ötletek ritkán érkeznek készen. Kérdésekből, kísérletekből, kudarcokból és abból a makacs vágyból születnek, hogy valamit jobban csináljunk, mint...

Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy megtaláld a saját hangod

Szász Mátéval az egészségről – és arról, miért kell néha egyszerűen kimenni az erdőbe

A választásaink adják az életet az életünknek – Krizsó Szilvia podcastjának vendége Ungár Anikó

A jó reggel titka nem a hajnali 5 óra – 5 sikeres nő reggeli rutinja

Előbb kérdezzük a gépet, mint az orvost?

„A boldogság lassú, a siker lassú” – a The Long Story podcast vendége Limpár Imre