Minden kapcsolatban eljöhet az a pont, amikor úgy érezzük: holtpontra jutottunk. Társunk, aki valamikor kezét-lábát törve igyekezett, hogy a kedvünkre tegyen, már észre sem veszi, ha rossz kedvünk van. Beszélgetéseink kiüresedtek, a mindennapi teendőkre szorítkoznak, a szex pedig… mintha soha nem is lett volna. Olykor-olykor felsejlik bennünk, hogy nem mindig volt ez így, és valahol mélyen vágynánk is rá, hogy minden olyan legyen, mint régen volt. Az elhidegülés azonban nem törvényszerű, és nem is visszafordíthatatlan: párterapeutát kérdeztünk arról, mikor érdemes elkezdeni a párterápiát, és hogyan segítheti a terápia a párokat egy új kezdet megtalálásában.
Ezek lehetnek az árulkodó tünetek
Makkai-Kovács Krisztina szupervízióban lévő család- és párterapeuta szerint akad néhány intő jel, amelyek arra utalhatnak, hogy ideje lenne megfontolni a párterápiát. „Ismétlődő, visszatérő konfliktusok esetén, amikor a pár tagjai nem értik meg egymást, hiányzó intimitás vagy szexuális elakadások esetén már érdemes elgondolkodni azon, hogy szakemberhez forduljunk, hiszen ezek mind tünetek. Emellett valamilyen krízis, gyermeknevelést vagy családalapítást érintő kérdések, nehézségek vagy elakadások is kihathatnak a kapcsolatra, csakúgy mint korábbi traumák vagy mentális problémák.” A szakember szerint sokan akkor választják a párterápiát, amikor már „ég a ház”, azaz például megcsalás történt, holott ezt sokszor megelőzi az érzelmi és szexuális eltávolodás. A párkapcsolatban történő elköteleződés vagy a családalapítási, termékenységi krízis is meglehetősen gyakori, és a sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő fiatal párok is egyre gyakrabban kérnek segítséget.
Hogyan zajlik a párterápia?
A pár- vagy családterápia több szempontból is különbözik az egyéni terápiától, és természetesen a csoportterápiától is. Míg egy egyéni folyamat által saját belső növekedésünkre, önismeretünk fejlődésére fókuszálhatunk, a pár- és családterápia rendszerszemléletű: megvizsgálja, hogy egyes tetteink hogyan hatnak szűkebb, családi környezetünk működésére, ezáltal pedig a velünk legszorosabb kapcsolatban álló személyek életére. A terápiás cél pedig mindig az, hogy javítsa párkapcsolatunk működését, oly módon, hogy az mindkét fél számára gyümölcsöző legyen.
De hogyan is történik maga a párterápia?
„A családterápiás folyamat általában két szakember vezetésével zajlik, és a találkozásokra általában kéthetente kerül sor” – avat be a folyamat részleteibe Makkai-Kovács Krisztina. „Az első alkalom során a kölcsönös bemutatkozás és a párterápia választása mögötti okok és célok részletes megbeszélése mellett megegyezünk a további keretekben. Az egyes ülések alkalmával megvizsgáljuk a nehézségek történetét, a hozzájuk fűződő érzéseket, élményeket, gondolatokat, és terapeutaként segítünk új nézőpontokat találni. Mindezt elfogadó és tiszteletteljes légkörben tesszük, ahol lehet beszélni arról is, amiről a pár tagjai korábban esetleg nem tudtak, kimondhatóvá válnak azok a dolgok, amelyek az elakadást okozzák.”
Kis lépésekben a hétköznapokban
A párterápia nem csupán kéthetente jelent elfoglaltságot a pár tagjainak: a lényegi munka sokszor az ülések között zajlik. A kötelékek megerősítése és az újbóli egymásra találás céljából a párok rendszeresen kapnak házi feladatokat.
„Fontos, hogy a gyakorlatok mentén a képzeletre, a megtapasztalásra, az átélésre támaszkodjunk. Ennek célja, hogy az új perspektíván, szemüvegen át segítsük a klienseket abban, hogy problémájukat jobban átlássák, az új kommunikációs formák és viselkedések segítségével pedig közelebb jussanak azok megoldásához.” Sokszor az addig ki nem mondott vágyak vagy kérések teljesítése lehet az első lépcsőfok.
„Házi feladat lehet például az, hogy a pár tagjai kérjenek egymástól valamit, ami által szeretve érzik magukat. Ez legyen először valamilyen mérhető apróság; például az, hogy »minden kedd reggel hozd az ágyba nekem a kávét«” – árulja el Makkai-Kovács Krisztina.
Más párterapeuták közös csínyek elkövetésére biztatják a párokat; de kérhetik a közös, szép emlékek felidézését, vagy éppen adhatnak paradox házi feladatot is: egy sokat veszekedő pár például, bármilyen furcsán is hangzik, kaphatja azt a házi feladatot, hogy kötelező módon vesszenek össze minden este.
A mélyebb kapcsolati elakadásokra sokszor a kommunikációs nehézségek utalnak. A párterápia során ennek fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek a szakemberek.
„Elsődleges és alapvető az önismeret és az empátia növelése, fejlesztése. Ennek mentén fog javulni a kommunikáció, és ideális esetben a konfliktuskezelési készségek is megjelennek” – sorolja a lehetséges pozitív változásokat a szakember. „A diszfunkcionális családi vagy kapcsolati mintázatok és dinamikák megértésével és módosításával a pár tagjai kilépnek az addigi ördögi körből, és új stratégiákat sajátítanak el a jövőbeli nehézségek kezelésére, elhárítására.”
A párterápia azonban nem csodaszer: a szakember és a pár tagjainak elkötelezett munkája szükséges a sikerhez, de még így sem menthető meg minden kapcsolat – ezekben az esetekben arra kell törekedni, hogy a válás a lehető legkevesebb sérülést okozza a feleknek.
Fotó: Vera Arsic, Josh Willink /pexels.com; freepik.com
