A populáris pszichológia két fontos érdeme, hogy ráirányította a figyelmet bizonyos pszichés zavarokra, illetve magára a mentálhigiénére is, emellett pedig felébresztette az emberekben az igényt arra, hogy foglalkozzanak az önismerettel. Mindezek mellett azonban sajnos sok kárt is okoz, amelyek ma már lassan épp úgy közhelyszámba mennek, mint a poppszichológia alapvetései. Tudjuk, hogy nem mindenki narcisztikus, aki megbántott minket, nem feltétlenül küzdünk diagnosztizálatlan ADHD-val, ha szétszórtak vagyunk, és a partnerünk sem biztosan magasan funkcionáló autista, csak mert nem ért meg minket.
Az tehát jó, hogy edukáltabbak lettünk, és már kritikai véleményünk is van, azonban sajnos még mindig erősen él sokakban az a tévhit, hogy szakavatott vagy szakbarbár influenszerek, önsegítő könyvek, podcastek és a chatgpt segítségével képesek vagyunk a legváltozatosabb mentális problémáinkat is otthon kezelni.
Pszichológusként ezt nagyon veszélyesnek látom, ezért e cikkben igyekszem egy picit megvilágítani, mikor érdemes egy szakemberre bíznunk magunkat.
A két legfontosabb kérdés
Szinte mindenkinek van tapasztalata arról, hogyan birkózott meg bizonyos nehézségekkel, krízisekkel az életében öngondoskodással, társas támogatással, anélkül, hogy pszichológushoz ment volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel egy másik ember is ugyanúgy tudna megküzdeni – sőt, azt sem, hogy ő maga egy más alkalommal is képes lenne professzionális segítség nélkül megoldást találni. Általánosítás helyett tehát inkább két nagyon fontos dolgot érdemes megfigyelni magunkon, ha el akarjuk dönteni, hogy a problémánkkal fontos lenne-e pszichológushoz fordulni: mekkora szenvedést okoz a probléma, és mennyire telepszik rá az életünkre? Ha komoly a szenvedés és a krízis, probléma, feszültség az egész életünket felkavarja, akkor nagy valószínűséggel szükségünk van egy mentálhigiénés szakemberre is a megoldáshoz.
Van, amikor nem érdemes segítséget kérni?
Abszolút reális az, hogy például egy „átlagos” szakítással, elbocsátással, idős rokon vagy háziállat halálával, kisebb balesettel képesek vagyunk adekvátan megbirkózni egyedül is, ha van kellő énerőnk, társas támogatottságunk, és olyan a személyiségszerkezetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha úgy érezzük, szükségünk lenne rá, ne kérhetnénk ilyenkor is mentálhigiénés segítséget. Sőt, már maga a tény, hogy ez felmerült bennünk, indikálhatja, hogy szükségünk is van rá. Olyan tehát nincs, hogy le kellene beszélnünk magunkat arról, hogy pszichológushoz menjünk.
Ha az alábbi kérdések közül bármelyikre igen a válasz, akkor már érdemes lehet pszichológushoz fordulni:
- Nagyon nehezen viselhető a szenvedés, amit a probléma okoz?
- Egy-két hét alatt sem látszik enyhülés a fájdalomban, nem vagyunk fokozatosan jobban?
- A probléma jelentősen rontja az addig megszokott életminőségünket?
- A probléma miatt nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán tudjuk napi feladatainkat ellátni?
- A környezetünk nagyon aggódik értünk, vagy már több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy segítségre lenne szükségünk.
A teljes cikk a Remind Bookazine 2025 téli lapszámában olvasható.
