Rádióból a televízióba
Talán kevesen tudják, hogy Azurák Csaba riporteri, műsorvezetői pályájának egyik legfontosabb állomása a Magyar Rádió volt, ahol gyakornokként kezdte el tanulni a szakma alapjait. Ahogy fogalmazott: hatalmas szerencsének tartja, hogy nem a kereskedelmi televíziózásban indult a karrierje, hanem egy olyan közegben, ahol a kíváncsiságot, a kitartást és az újságírói alázatot sajátíthatta el elsőként.
Ráadásul a rádiós évek alatt fiatal újságíróként rengeteg helyzetben kellett helytállnia: parlamenti tudósítások, vidéki riportok, hírszerkesztés, interjúk és élő bejelentkezések formálták a szakmai gondolkodását. A televízió később új készségeket adott hozzá ehhez az alaphoz.
A jó újságíró mindig kíváncsi
Azurák Csaba szerint egy újságíró egyik legfontosabb tulajdonsága nem más, mint a valódi érdeklődés, vagyis, hogy mindig legyen kíváncsi. Ugyanis szerinte kíváncsiság nélkül nem lehet jó kérdéseket feltenni, valódi beszélgetéseket folytatni, vagy megtalálni a közös hangot más emberekkel.
A kíváncsiság mellett a jó újságíró másik fontos tulajdonsága Azurák Csaba tapasztalata szerint a szakmai alázat, ami a televíziós műsorvezető szerint abban nyilvánul meg, hogy az újságíró soha nem érzi magát fontosabbnak a kérdéseinél, a vendégnél vagy azoktól, akiknek a beszélgetést szánja. A jó beszélgetés ugyanis nem az újságíróról szól, hanem arról, hogy teret adjon a másik ember gondolatainak.
Egy korszak lezárása: 19 év után búcsú a TV2-től
Azurák Csaba közel két évtizedet töltött a TV2-nél, ahol televíziós újságíróként és műsorvezetőként is meghatározó éveket élt meg. A távozásáról azonban mindig óvatosan beszél, és soha nem szakításként, hanem inkább egy kapcsolat természetes lezárásaként tekint rá.
Hangsúlyozta: a TV2 számára szakmailag és emberileg is meghatározó hely volt. Ott vált televíziós újságíróvá, ott szerezte életre szóló barátságait, és ott ismerte meg a feleségét is. A szakmai és érzelmi szálak ellenére mégis eljött az az idő, amikor úgy érezte, hogy a csatorna és ő is más irányba tartanak.
„Én az akkori TV2-ben már az a figura voltam, aki nem illett bele abba a képbe, amit elképzelt magának a TV2, és a TV2 sem az a televízió volt már, amit én megismertem.” – mondta Szilágyi Gábornak Azurák Csaba.
A műsorvezető arról is beszélt, hogy sosem akarta tudatosan alakítani a róla kialakult képet, és amíg képernyőn volt, nem követte megszállottan a népszerűségi kutatásokat sem, mert szerinte a hitelesség nem építhető kizárólag a külső visszajelzésekre.
Új média, új utak
Bár már több éve nincs képernyőn, Azurák Csaba továbbra is újságírónak tartja magát. Podcastokat készít, konferenciákon, rendezvényeken és tréningeken dolgozik, és úgy érzi, a hosszabb, mélyebb beszélgetéseknek ma is van helyük annak ellenére, hogy a média világa alapjaiban változott meg. A klasszikus televíziózás helyét egyre inkább az online tartalmak vették át, ahol a közönség sokkal közvetlenebbül választja ki, mire kíváncsi. És bár ezek a számok sokszor kisebbnek tűnnek a régi televíziós nézettségekhez képest, szerinte egy valódi közösség figyelme sokkal többet jelenthet.
A tudatos döntések mögött mindig ott van az önazonosság
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy az ismertség milyen változásokat hozott az egykori televíziós életébe. Kiderült, hogy bár a képernyős jelenlét sok lehetőséget adott, ugyanakkor óvatosabbá is tette az emberekkel való kapcsolataiban. Ma már még inkább figyel arra, hogy ki az, aki valóban az embert keresi benne, és ki az, akit inkább a személyiségén keresztül elérhető nyilvánosság érdekel.
Azurák Csaba ars poeticája pedig talán ezzel az egyetlen mondattal foglalható össze: „Mindig legyél hosszú távfutó.” – a televíziós újságíró szerint ugyanis nem a gyors sikerek, a rövid távú győzelmek számítanak igazán, hanem az, hogy tudjuk, merre tartunk, és hogyan osztjuk be az energiánkat az úton. Mert a tudatos döntések sokszor nem arról szólnak, hogy mit választunk, hanem arról is, hogy mit nem.
