Az én egyik ikigaiom (igen, lehet több is) a csendélet fotózás. Bár fotós vagyok, ez nem kapcsolódik szervesen a mindennapi munkámhoz, tehát egyértelműen a hobbi kategóriába tartozik, így egészen más energiákat szabadít fel, más készségeket mozgósít, mint a napi munkám. Másrészt a végső produktum egy összetett, hosszabb folyamat eredményeként születik meg, így maga az élmény is aktívabb, ha úgy tetszik, több erőfeszítést igényel. Aztán, ha elkészült a „műalkotás”, megoszthatom azokkal, akik fontosak számomra vagy egy olyan közösséggel, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak. És hogy miért fontos ez?
Shintaro Kono és az ikigai
Dr. Shintaro Kono, a Univesity of Alberta szabadidő szakértője kidolgozta az ikigai elméletét, ami segíthet jobban megérteni ezt az egyébként egészen egyszerűnek tűnő koncepciót. Dr. Shintaro szerint az ikigai japánul két dolgot jelent: az érzést, hogy az embernek olyan élete van, amit érdemes megélni; illetve azt a valamit, amitől motiváltnak érzi magát: ez lehet egy társas kapcsolat, munka vagy akár egy hobbi.
Dr. Shintaro ikigai-elméletének központjában a keiken (vagyis az élmény, a tapasztalás) áll, amin belül négy kulcsfontosságú élmény-típust azonosít. A tanoshimit (az élvezetet), vagyis az élményt, amikor nem a jövőbe tekintünk, hanem megéljük az itt és most pillanatát. A gambarit (az erőfeszítést), vagyis a törekvést, hogy leküzdjük az előttünk álló akadályokat, miközben a hosszú távú célra koncentrálunk. A shigekit (a stumilációt), azaz valami újnak a kipróbálását. Illetve az iyashit (a kényelmet), tehát, amikor számunkra ismerős, komfortos dolgokat csinálunk.
Shintaro szerint minél többet gyűjt az ember a fenti négy élmény-típusból, annál nagyobb lesz az ikigai élmény. Ha pedig mindez túl elvontnak és elméletinek hangzik, végső jótanácsként azt tanácsolja, egyszerűen csak fogjunk bele és csináljuk! Bármit, ami új, ami boldoggá tesz, ami örömet okoz neked, esetleg másoknak is.
Fotó: Pexels / Antoni Shkraba
