Néhány éve már jelen van az életünkben a mesterséges intelligencia, azonban sokan még mindig félve használják, vagy félve gondolnak arra, hogy használják. Miért félünk az AI-tól?
Valójában a félelem volt az, ami elindított az AI felé vezető úton – de nem bénító, hanem ébresztő félelem. Közgazdászként dolgoztam hosszú éveken át az üzleti szférában, marketing és sales területen, amikor szembesültem vele: amit egy ügynökséggel vagy egy csapattal hónapokig építettünk, azt néhány perc alatt képes vagyok előállítani az AI segítségével. Ez először sokkolt, mert rámutatott arra, hogy a korábban stabilnak hitt tudás és skill készlet – a lexikális tudás, a jó fogalmazás, az információk gyűjtése – valójában nagyrészt szabálykövető, és ezért programozható. Ez a felismerés izgalmas volt, de egyben inspiráló is: rájöttem, hogy ha nem akarom, hogy az AI „elmenjen mellettem”, akkor meg kell tanulnom együttműködni vele. Nem elkerülni akartam, hanem erőforrássá alakítani: az AI-tól való kezdeti felismerés vezetett oda, hogy ma szenvedélyesen képzem a vezetőket, hogyan lehet valóban az ember munkáját kiegészítő, nem pedig helyettesítő eszközként használni.
Valljuk be őszintén, az AI nem tekint vissza hosszú múltra, használatát hivatalosan sehol sem oktatják, leginkább az informatikusok jártasok a témában. Te hogy sajátítottad el ezt a fajta tudást?
Az AI gyökerei valóban az informatika területére vezethetők vissza: programnyelvekre, algoritmusokra, adatfeldolgozási és automatizálási megoldásokra épül. Ugyanakkor a számomra nem a technikai háttér volt a lényeg, hanem az a felismerés, hogy az AI képes jelentősen felgyorsítani és leegyszerűsíteni olyan feladatokat, amelyek korábban órákat, napokat vagy akár heteket vettek igénybe. Ez indított arra, hogy eleinte autodidakta módon – főként amerikai és angol szakmai forrásokból – átfogóan elkezdjem megismerni a mesterséges intelligencia gyakorlati felhasználási lehetőségeit, majd mindenféle képzést végeztem egyszerre a legújabb módszereket és újdonságokat kutatva. Mára AI-mentorként olyan módszertant képviselek, amelyben a hangsúly a mindennapi és az üzleti élet konkrét alkalmazásain van. Gyakorlati példákon keresztül mutatom be, hogyan lehet az AI-t bevonni akár az egyszerű és hétköznapi folyamatokba – például receptek készítésébe, utazásaink megtervezésébe –, és hogyan válik ez szinte észrevétlenül a munkavégzés, illetve a magánélet szerves részévé. Oktatói tevékenységem kiterjed startup-okra, workshopokra, üzleti klubokra, alapítványokra és vállalati környezetekre egyaránt. Egyetemi kurzusaimon figyelem, hogyan közelítenek a 18–22 éves hallgatók a digitalizáció és az AI kérdéseihez, mert az ő felhasználói szemléletükből is sokat lehet tanulni. Emellett vezetőknek és döntéshozóknak tartok képzéseket, ahol a folyamat végén saját AI asszisztenst képesek építeni önállóan.
Pontosan milyen régi a barátságod az AI-jal?
Az elmúlt három évben a mesterséges intelligencia robbanásszerű térnyerésének voltunk tanúi, és én az elsők között kezdtem el kísérletezni a tartalomgyártási folyamatok optimalizálásával. Marketinges háttérrel számomra természetes volt, hogy ezen a területen alkalmazzam először az AI-t, majd fokozatosan kiterjesztettem a megközelítést komplex üzleti folyamatokra. Ennek eredményeként mára az AI-alapú üzleti működés optimalizálása lett a szakterületem. Míg a programozói háttérrel rendelkező szakemberek gyorsan elsajátították a technológiai részleteket, addig azok számára, akik nem informatikai szakemberek, teljesen új tanulási utakat kellett kialakítani. Számomra ez a kihívás inkább lehetőség volt: autodidakta módon, saját tananyagokat fejlesztve mélyültem el a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazásában. Ez a folyamat nemcsak a tudásomat bővítette, hanem egy olyan rugalmas módszertant is eredményezett, amelyet ma már vállalatoknál és startupoknál egyaránt alkalmazok. Mentorként és tanácsadóként komplex üzleti problémák megoldásában támogatom a partnereimet. Ez magában foglalhatja a marketingstratégia teljes újratervezését, a toborzási folyamatok támogatását, projektek végigvitelét vagy éppen az üzleti automatizációk bevezetését. Az AI-ra épített vállalkozásom lényege, hogy megsokszorozza a kapacitásaimat: lehetővé teszi, hogy egyszerre több területet, több iparágat és jóval több szervezetet támogassak konkrét, működőképes megoldásokkal.
Tapasztalatod szerint melyik generáció a legelfogadóbb, és melyik a legelutasítóbb az AI-jal?
Generációs összehasonlító kutatási adatokkal nem rendelkezem, de a saját tapasztalataim azt mutatják, hogy az AI-hoz való hozzáállás sokkal inkább a nyitottságon múlik, mint az életkoron. Az egyik kedvenc példám egy 72 éves vállalkozó, aki szenvedélyesen érdeklődik a mesterséges intelligencia iránt. Ő maga mesélte, hogy emlékszik, amikor először vásárolt számítógépet, majd amikor megjelent az internet – mindkettőt csodaként élte meg. Most ugyanezt az élményt éli át az AI-val kapcsolatban, és tudatosan keresi a lehetőséget, hogy aktív részese legyen ennek az új korszaknak. Ugyanakkor ismerek fiatalokat is, akik inkább elutasítóak. Egy tinédzser például kijelentette, hogy ő nem hajlandó AI által generált zenét hallgatni – miközben a zenei piac jelentős része már most is valamilyen formában AI-t használ. Ez jól mutatja, hogy a korosztály önmagában nem garancia sem nyitottságra, sem ellenállásra. A fiatalabb generációk természetesen gyakrabban kísérleteznek, hiszen számukra magától értetődő a digitális eszközök használata, és kevésbé tartanak például az adatvédelemmel kapcsolatos kockázatoktól. De a valódi különbséget nem a születési év, hanem a tanulási hajlandóság, a kíváncsiság és az innovációs attitűd jelenti.
Mi következik azután, ha legyőzzük a mesterséges intelligenciával szembeni félelmünket?
Sokan a félelemből indulnak, majd az első próbálkozások után a kudarcélmény veszi át a helyét. Ez természetes: amikor valaki elkezdi tesztelni, mire képes az AI, gyakran nem azt az eredményt kapja, amit várna. A különbséget azonban a módszertan adja. Ahogyan minden új készség elsajátításánál, itt is szükség van a struktúrált tanulásra – az AI esetében ezt a helyes promptolás jelenti.
Ha megértjük, hogyan kell pontosan és célzottan utasításokat adni a nyelvi modelleknek, ha ismerjük a logikájukat és a nyelvezetüket, akkor bármely AI-eszközt hatékonyan tudunk használni. Prompt engineer-ként abban támogatom a felhasználókat, hogy kialakítsák ezt a szemléletet: hogyan lehet kérdezni, strukturálni, és így lépésről lépésre felépíteni azokat az eredményeket, amelyek már valódi üzleti vagy személyes értéket teremtenek. A kudarcot így fokozatosan felváltja a sikerélmény. A felhasználók először magabiztosabbá válnak a nyelvi modellek használatában, majd kíváncsiság ébred bennük: mi mindent oldhatok meg még az AI segítségével? Ekkor nyílik ki igazán a lehetőségek világa: a szöveggenerálás mellett elérhetővé válik a képalkotás, a videókészítés, a prezentációk automatikus felépítése, sőt az adatelemzés és a folyamatok automatizálása is. Az AI így nemcsak eszköz, hanem stratégiai partner lesz az üzleti és hétköznapi életben egyaránt.
Sokan amiatt aggódnak, hogy az AI miatt nem lesz rájuk szükség a munkapiacon. Valós aggályok ezek?
Gyakran hangsúlyozom, hogy az AI nem elveszi a munkánkat, hanem kiegészíti azt. Az ismétlődő, időigényes feladatok átvállalásával olyan kapacitásokat szabadít fel, amelyek korábban rejtve maradtak. Ez új teret ad a kreativitásnak, a stratégiai gondolkodásnak és azoknak a feladatoknak, amelyeket valóban értékteremtőnek érzünk. Az AI tehát nem ellenfél, hanem szövetséges: egy olyan partner, amely lehetővé teszi, hogy magasabb hozzáadott értékű munkát végezzünk, és közben új lehetőségeket fedezzünk fel önmagunkban és a szervezetünkben egyaránt.
A munkádon kívül a hétköznapokban miben van segítségedre az AI?
Az AI legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a mindennapi élet számos apró, de időrabló problémájára képes gyors választ adni. Segítségével pillanatok alatt megtudhatjuk például, hogyan kell beüzemelni egy szárítógépet, mit jelent egy hibakód a kijelzőn, vagy hogyan állíthatjuk vissza a gépünket egy véletlen billentyűkombináció után. Ugyanígy támogat a szoftvertelepítésekben, receptkeresésben, programok megszervezésében, akár még olyan hétköznapi kérdésekben is, mint a megfelelő fűmag kiválasztása vagy bizonyos egészségügyi helyzetekben a tájékozódás. Ezek az apró segítségek nemcsak időt takarítanak meg, hanem biztonságérzetet és önállóságot is adnak a felhasználóknak.
Fotó: Pixels
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
