Fénykorát éli a podcast, mint médiaműfaj, egyre többen készítenek és rengeteget hallgatnak podcastokat. Szerintetek mi az oka ennek?
Richárd: A podcast egy olyan felület, ahol egy adott témával fél órán, egy órán keresztül foglalkoznak, és ez kielégíti a hallgató intellektuális érdeklődésért. Két nagyon érdekes trend fut egyszerre a világban: a minél rövidebb és minél több tartalomfogyasztás és az elmélyülés egy-egy témában. A podcast ez utóbbi platformja, kicsit olyan, mint ti vagytok, az értékes tartalmat kínáló magazin. Elmélyülésre ad lehetőséget a rohanó világban.
Elsők között voltatok, akik Magyarországon podcast műsorokat kezdtetek el gyártani, és felismertétek, hogy ebből egy sikeres vállalkozást is fel lehet építeni. Miért és hogyan merészkedtetek erre az akkor még bizonytalannak tűnő üzleti területre?
Richard: Nem mi gyártottuk az első podcastokat Magyarországon, de mi voltunk az elsők, akik professzionális médiacégként gondoltunk arra, hogy ilyen műsorokat állítsunk elő. 2018-ban, amikor Balázzsal először elkezdtünk erről beszélgetni, volt már 100-150 magyar nyelvű podcast, de azok nagyon kevés hallgatót értek el, és többnyire hobbiból készültek. Balázs egy elég vaskos tanulmányt készített azzal kapcsolatban, hogy maga a podcast médiapiac a világon hogyan működik, amúgy a régióban mi a helyzet és ebből a magyar piacon mit lehet kihozni figyelembe véve, hogy a magyar nyelv miatt a magyar piac mérete nem túl nagy.
Balázs: Richárd akkoriban már hallgatott podcastokat, elsősorban angol nyelven. Én abszolút nem hallgattam. Elkezdtem magyarul hallgatni, nem tetszett, aztán elkezdtem angolul hallgatni és nagyon-nagyon tetszett. Elvarázsolt, magával vitt ez a tartalmi sokszínűség. Arra gondoltunk, a minőségi angolszász podcastgyártó audiomédiát kellene elhoznunk Magyarországra, nyilván mindenféle kompromisszummal, útkereséssel. A benchmark egyértelműen az Egyesült Államok, Anglia és Ausztrália voltak, angol nyelvterületen működő podcastok és közülük is elsősorban profi médiacégek által gyártott műsorok, amiket mi is szeretünk hallgatni.
Az üzleti szféra világából érkeztetek a podcast világába?
Balázs: Richárd az üzleti szférából jött, én a tartalomgyártói szférából. 16 éven keresztül újságíróként médiapiaccal, kommunikációs iparral, reklámpiaccal foglalkoztam. Engem igazából az az első perctől kezdve az érdekelt, hogyan lehet egy akkor még nem létező vagy csak nagyon nyomokban létező médiapiaci területet felépíteni.
Hogyan találtátok meg azokat a tartalomgyártókat, akikről úgy gondoltátok, hogy érdemes velük együttműködni?
Balázs: Ez a mai napig is egy hosszadalmas tanulási folyamat. Először nyilvánvalóan abból indultunk ki, hogy olyan embereket kell bevonnunk a szerkesztőségbe, akik már foglalkoztak valamilyen típusú tartalomgyártással, ezért rádiós emberekkel kezdtünk el először dolgozni. Aztán kiderült számunkra, hogy a korábbi, minőségi rádiós piac átalakult, nagyon kevés rádióműsor készül mély tartalommal, ami mögött rengeteg munka van. Nem voltak elérhető közelségben sem szerkesztői, sem műsorvezetői oldalról olyan szakemberek, akik értették volna, hogy mit szeretnénk. A szerkesztői oldalon folyamatosan kísérleteztünk, teljesen kezdőkkel is próbálkoztunk, jellemzően a Színművészeti Egyetem végzőseivel, akik műsorkészítői, televíziós szakirányon tanultak. Voltak és vannak szerkesztőink az írott médiából is. A podcastkészítés speciális tudást igényel, a mai napig is alapvetően hiány van a jó szakemberekből.
Lehet ma Magyarországon podcastkészítést tanulni?
Richárd: Néhány felsőoktatási intézményben, például a Budapesti Metropolitan Egyetemen, ahol mi is előadunk érintik a rádiós és podcast tartalomgyártást, lehet, de külön szak, mint mondjuk a televíziós műsorgyártás esetében, nem létezik. Nem is biztos, hogy szükség lenne rá, de akik műsorkészítéssel akarnak foglalkozni, mindenképpen meg kell tanulniuk, hogyan lehet klasszikus módon történetet elmesélni úgy, hogy nincs mögötte vizualitás. Ez sokkal nehezebb, mert a képek sok esetben átlendítenek nehéz helyzeteken, megkönnyítik a nézőknek a befogadást.
Ott vannak a hobbi podcasterek, akik nem tanulták ezt a műfajt, mégis ki mernek állni a nagyközönség elé. A hobbi podcast is tud nagy hallgatottságot elérni?
Richárd: Abszolút, persze. A magyar és a nemzetközi piacon is rengeteg sikeres hobbi podcaster létezik, akik nem a média világából érkeznek. Idővel kitanulják a műsorkészítés csínját-bínját és profikká válnak.
Egy kicsit úgy, mint az egyes influencerek, You Tube sztárok?
Richárd: Annyiban más ez egy kicsit, hogy itt már a nulladik naptól értékes tartalmat kell csinálni, nem elég az, hogy össze-vissza beszélsz, azt a fél órát meg kell töltened érdekes dolgokkal, amik érdeklik az embereket. Ezért általában más típusú emberek készítik ezeket a tartalmakat. A podcastokat értelmiségi réteg hallgatja, mélyebb tartalomra van igénye, ebben a közegben a podcastkészítő nem engedheti meg magának a felületességet, azt az emberek megkapják a tömegmédiából. A sikeres hobbi podcasterek, vagy hívjuk őket inkább indie podcastereknek, nagyon sok energiát tesznek abba, hogy az adott epizódjuk elkészüljön. Attól nem profik, hogy nem egy médiacég áll mögöttük, aki stábot rak alájuk, hanem minden egyes munkafolyamatot sok esetben ők maguk csinálnak.
A Betone hány podcastot gyárt jelenleg parallel és melyekre vagytok a legbüszkébben?
Richárd: A Betone-nak, mint médiacégnek három üzletága van: a stúdiónk, ahol bárki első osztályú hanganyagokat készíthet, a gyártó és fejlesztő részleg, amit Balázs, mint kreatív producer vezet, és a sales house, ahol a saját műsoraink és más külsős műsorok hirdetési felületét értékesítjük. A teljes portfólióban most 72 műsor van.
Balázs: Mindegyikre nagyon büszkék vagyunk. Talán a bonyolultabb és fajsúlyosabb formátumunkat, az Egyszer lent című műsort említeném meg. Ebben krízisbe került emberek kiútkeresését és a kiút megtalálását meséljük el. Ez nem egy klasszikus interjú formátum, hanem egy megírt sztori, amiben valós történeteket dolgozunk fel, a műsorvezetők színészek, ők mesélik el ezeket, de felhasználunk benne interjúrészleteket is a szereplőkkel. A műsor komplett audió élményt ad zenével, zörejekkel. Ezáltal a hallgatók úgy érzik, ők is benne vannak a történetben. Nagyon büszke vagyok a legelső műsorunkra és a Lapozz!-ra, ami az olvasás népszerűsítésről szóló, minden héten jelentkező magazinműsor, elképesztő sok ember szereti. Az Álmok álmodói podcastot is nagyon szeretjük, tavaly indítottuk el és most forgatjuk a második évadot. Itt olyan magyarok történetét meséljük el, akik valami világraszólót alkottak. Az azonos című kiállítás szellemi maradványa ez a műsor, a kiállítás tavaly februárban ért véget, de mi szeretnénk az ott bemutatott 300-400 ember történetét podcast formában is megörökíteni.
A hirdetők, szponzorok is kezdik felfedezni ezt a formátumot. Nekik miért jó podcastokban elhelyezni a hirdetéseiket?
Richárd: A hirdetők is észrevették, hogy erre a médiára sokkal inkább figyelnek a fogyasztók, szemben a közösségi médiával, ahol a Facebook görgetése vagy az instagramozás nagyon felületes figyelmet igényel, rengeteg impulzus éri ott a fogyasztót. Mivel a podcast egy on-demand media, az adott hallgató választja ki, hogy mit és mikor hallgat, ezért amit kiválasztott, arra nagyon figyel. A hirdetők szeretik ezt a figyelmet és azt is, hogy a hallgatói közeg jómódú, nagyvárosokban élő emberekből áll. Klasszikus média formátumokkal, mint mondjuk tévé, rádió, őket nehezen érik el. A kereslet és a kínálat nagyon jól egymásra találtak, miénk a felelősség, hogy ezt kordában tartsuk, és hogy az együttműködésekben mindenki jól érezze magát.
Balázs: Legfrissebb adatok szerint Magyarországon másfél millió ember hallgat heti rendszerességgel, hetente legalább öt órát podcast műsorokat. Tartalomválasztás szempontjából ők nagyon tudatosak, ergo erőteljesen reklámkerülők azokon a felületeken, ahol ömlik rájuk a sok felületes információ. El akarnak mélyülni valamiben, tanulni akarnak, kritikusak a hirdetői üzenetekkel szemben, de a podcastokban jól megjelenő, nem tolakodó, nem zavaró hirdetéseket viszont elfogadják. Ez azért van, mert pontosan tudják, a reklámnak köszönhetik, hogy ingyen juthatnak értékes tartalomhoz. Ráadásul miután tudatosan választják a műsorokat, nem kapcsolgatnak hallgatás közben, egy hirdetésre simán jut 20-30 másodpercnyi figyelem.
Ti személy szerint éjjel-nappal podcastokat hallgattok?
Richárd: Sajnos nem eleget, de alapvetően sok podcastot hallgatok. Nem csak a saját portfólióból és ha valamilyen témát nem érek el magyarul, akkor angol nyelven hallgatom meg.
Nem csak hallgatjátok, de ajánljátok is a podcastokat. Például a Remind olvasóinak is. Márciustól kéthetente az online felületünk olvasható lesz a podcast ajánlótok, s a nyomtatott bookazine-ban is a ti válogatásaitok alapján kerülnek be műsorok az ajánlóba. Miért fontos ez nektek?
Richárd: Szerencsére ma már olyan színes a kínálat, hogy néha több időt tölt el az ember azzal, hogy megtalálja, mit hallgasson, mint maga az adott műsor hossza. A magánéletünkben is sokszor kérdeznek minket arról, hogy mit érdemes hallgatni. És ha már mi ennyi érdekességet meghallgatunk, miért is ne osszuk meg a véleményünket másokkal? Tényleg örülünk, hogyha ez a média minél több emberhez eljut, nem csak a saját műsorainkat promotáljuk, az is fontos, hogy más, podcast médiacégben dolgozó kolléga értékes munkáját is megmutassuk. Talán így még többen választják majd az elmélyülés ezen formáját és abban a félórában, amit a közösségi médiás felületek görgetésével töltenének el, mondjuk történelemmel, filozófiával, sporttal vagy bármely olyan témával foglalkoznak mélyebben, ami érdekli őket. A podcastajánlók szülték meg az Audio Smart nevű eseményünk gondolatát, ahol kilépünk az offline térbe és színpadra válogatunk podcastokat, szintén nem csak a saját portfóliónkból, hanem az egész magyar felhozatalból, sőt még külföldi podcastereket is meghívunk. Április 11-én a Millenárison pódium beszélgetések, élő felvételek során lehet a nézőknek bekukkantani a podcastkészítés kulisszái mögé.
Fotók: stúdió fotók: Soós Bertalan, további fotók: Fejér János
