Bhután
A világ egyik legrejtélyesebb, nehezen megközelíthető pontján alig több mint hétszázezer ember él, ám a királyságnak fontos, hogy a lakosság jól érezze magát. Az úgynevezett Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják az országot és négyórás(!) kérdőívben érdeklődnek, kellőképp magas-e a boldogságszint. A kapott eredményeket később feldolgozzák, és a boldogságindex az egyik legfontosabb mutató lesz az ország fejlesztési terveinek tekintetében. Egy boldogságkutató mindennapjait követi A boldogság nyomában című, nagy sikerű magyar-bhutani dokumentumfilm, amelyben még a kérdéssorba is beletekinthetünk – a családi állapot mellett például az is a mérés egyik sarokpontja, van-e traktora vagy kecskéje a megkérdezettnek.
Dánia
A „hygge” (ejtsd: hűge) kifejezés az egész világon népszerű divatszó, rá hivatkozva például skandináv bútorokat és gyertyákat igyekeznek eladni nekünk. A valóban otthonosságot is magába foglaló jelentés viszont egyáltalán nem korlátozható tárgyakra. Szükség van a megfelelően kialakított környezetre ahhoz, hogy valóban gondtalanul, jól érezzük magunkat, például egy könyv mellett egy olvasófotelbe kucorodva, de a kifejezés ugyanígy utalhat egy önfeledt baráti összejövetelre. A dánok viszonylag sok időt töltenek fedett helyeken, köszönhetően a nem túl barátságos időjárásnak, ezért fontos nekik, hogy az otthonuk, ahova előszeretettel szerveznek nagyobb baráti találkozókat, minél meghittebb legyen. Az ilyen találkozásokkor pedig elfelejtik a panaszkodást, és a jó dolgokra fókuszálnak.
Dél-Afrika
Az „ubuntu”-t, vagy ahhoz valamilyen nagyon közel álló kifejezést a bantu nyelvcsalád több nyelvében is használják, például Burundiban, Ruandában, Dél-Afrikában és Zimbabwében. Jelentése emberiesség, elsősorban az embereket összekötő és megerősítő láthatatlan kapocsra utal. Az ubuntu filozófiájában nem csak saját magunkért, hanem egymásért is felelősek vagyunk, szeretettel, segítséggel és megbocsátással tartozunk másoknak, hogy elérjük a saját boldogságunkat.
Franciaország
A „Joie de vivre”, tehát az élet öröme sokféle jókedvre utalhat: lehet az egy jó és mély beszélgetés, jó étkezés, vagy tulajdonképpen bármilyen foglalatosság, amiben önfeledten tudjuk átadni magunkat a pillanatnak. A kifejezés eredete egészen a XVII. századik nyúlik vissza, de azért elterjedése nagyban köszönhető Émile Zolának, aki egyenesen egyik könyve címűül választotta (itthon: Életöröm, 1884-85). Később, némileg kifacsarva és átértelmezve a hippi kultúra sajátította ki magának.
Görögország
A mediterrán országokban, főleg a tengerparti kisvárosokban bevett szokás, hogy naplemente környékén az emberek kimennek és sétálnak egyet, akár a család több tagjával, akár barátokkal. Gyönyörködve az élénk színekben ezek a vízparti séták segítenek, hogy elengedjük a napot, és elmerengjünk vagy átadjuk magunkat az élet szépségének, és nem utolsósorban közelebb kerüljenek különböző generációba tartozó emberek egymáshoz. A görögöknek erre szavuk is van, a „volta”, ami nagyjából annyit jelent: tegyünk egy kört.
Hollandia
A „gezelligheid” abban az értelemben közel áll a hyggéhez, hogy arra utal, a boldogságot baráti társaságban élhetjük meg. A velük töltött idő viszont lehet bármilyen program, amiben jól érezzük magunkat, nem korlátozódik belső helyszínre, például valakinek a lakására vagy étteremre. Emiatt bár egész évben használják, mégis jellemzőbb, hogy télen, a hidegben kerül elő, hiszen a programlehetőségek lekorlátozódása miatt sokkal több időt töltünk összezárva egymással.
Japán
Az „ikigai” talán leginkább az élet értelme egyszavas megfelelője: az „iki” az életet, a második fele pedig a hatást, eredményt jelenti. Egyfajta cél, motiváló erő, aminek köszönhetően folyton előre megyünk, és az ikigait spontán, valamifajta beteljesülésként éljük meg. Egyes vélekedések szerint az ikigai nagyban hozzájárul a japánok hosszú – olykor száz évet meghaladó – életéhez, hiszen a munkájukat is szenvedéllyel, szeretettel látják el, és emiatt egyáltalán nem vágynak a nyugdíjra, vagy másfajta kibúvóra.
Németország
Annak, hogy a „waldeinsamkeit” nem lett olyan népszerű még, mint a hygge, vélhetően nagyban hozzájárul, hogy idegen füllel nem könnyű szó. Pedig remekül passzol a természethez való visszatérés mai trendjeihez: a német erdőket magányosan járva egyfajta megvilágosodást jelöl, a belső béke megtalálását. Azt pedig már évszázadokkal ezelőtt felmérték, hogy a hasonló túrák jót tesznek a léleknek, és ma is előszeretettel javasolják a különösen stresszes munkakörben dolgozóknak.
Spanyolország
A spanyoloknak van arra az időtöltésre szavuk, amikor egy közös étkezés könnyed beszélgetésbe csap át: ez a „sobremesa”. Az asztalbontás véget vet ennek, ugyanakkor a sobremesa lényege, hogy kiélvezzük a pillanatot, hogy ráérősen emésszünk, önfeledten vitassuk meg az élet dolgait – azaz, a társaságunkkal kikapcsolódjunk és megéljük a boldogságot anélkül, hogy bárhova sietnénk. Spanyolországban az, hogyan étkezünk, legalább annyira fontos, mint az, amit eszünk. Éppen ezért a sobremesa egyáltalán nem korlátozódik a hétvégékre, része lehet a dolgos hétköznapoknak is.
Svédország
A Dániához való közelség ellenére a svédek egészen másfajta megközelítést használnak: a „lagom” kifejezés inkább egyfajta egyensúlyra utal, ahol semmi sem túl sok és nem is túl kevés. Nem törekszenek a tökéletességre, megelégszenek az éppen jóval is. Pontosan tudják, hogy valaminek a hajszolása boldogság helyett boldogtalanságot szül, hiszen örök stresszben nem lehet megélni az élet olyan mozzanatait, amelyek a maguk tökéletlenségében válnak tökéletessé.
Fotó: Getty Images
