Miért tévedés, hogy a HPV „csak női probléma”, hogyan működik valójában ez a vírus, és mit tehetünk – nőként és férfiként egyaránt – azért, hogy ne egy statisztikai adat részei legyünk? – minderről a Nemzetközi HPV Tudatossági Nap alkalmából dr. Papp Szilárd PhD-vel, szülész-nőgyógyász szakorvossal, nőgyógyászati daganatsebésszel, klinikai onkológussal, menopauza sepcialistával, endometriózis specialistával, a Menopauza & Andropauza Ambulancia szakorvosával beszélgettünk.
Kezdjük az elején: mi is pontosan a HPV, és miért ennyire gyakori téma világszerte?
A humán papillomavírus-fertőzés az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés, populációs szinten világszerte nagyon elterjedt. Több mint 200 típusa ismert; vannak kevésbé veszélyes és vannak úgynevezett „high-risk”, azaz magas kockázatú, onkogén törzsek is.
Miért alulértékelt még mindig? Miért legyintenek rá sokan?
Azért, mert gyakran tünetmentes. Sokan azt gondolják: „ha nincs panaszom, akkor nincs baj”. Csakhogy a HPV pont attól alattomos, hogy sokáig észrevétlenül van jelen. A HPV „okos” vírus: sejten belül, helyben tud maradni, ezért nem úgy találkozik vele az immunrendszer, mint más fertőzéseknél. Sokszor nincs látványos gyulladásos reakció sem, ami felhívná a figyelmet. Ha a fertőzés tartósan fennmarad, kialakulhat rákmegelőző állapot (diszplázia), és ennek talaján – idővel – daganat is.
Tehát a HPV-fertőzés nem egyenlő a rákkal, de lehet belőle baj. Mi a fordulópont?
Így van. A döntő kérdés a perzisztencia, vagyis, hogy a fertőzés tartósan megmarad-e. Ha igen, és a folyamat észrevétlen marad, akkor nő a kockázat, hogy rákmegelőző elváltozás, később akár rák alakuljon ki. A méhnyakrák esetében különösen szoros az összefüggés: a szakirodalomban gyakran idézett adat, hogy a méhnyakrákok döntő többségéhez köthető a magas kockázatú HPV.
Mennyire szoros valójában az összefüggés a HPV és a méhnyakrák között?
Annyira, hogy ezt akár meg is fordíthatjuk: a méhnyakrákos esetek 99,7 százalékában kimutatható a papillomavírus jelenléte. Ez rendkívül szoros korreláció. Kevés olyan daganattípus létezik, ahol ennyire egyértelmű az oki háttér. És ha már számokról beszélünk: nem minden HPV-típus egyformán veszélyes.
Vannak úgynevezett high-risk, tehát magas kockázatú törzsek. Ezek közül az egyik legjelentősebb a 16-os típus. Ha valaki HPV 16-tal fertőzött, akkor a statisztikai adatok szerint 434-szeresére nő a méhnyakrák kialakulásának kockázata ahhoz képest, mintha nem lenne fertőzött. Ez valóban egy nagy szám és azt mutatja, hogy a HPV-fertőzést nem érdemes félvállról venni.
Ez elég súlyosan hangzik. Mit tudunk ezzel szemben tenni?
A jó hír az, hogy pontosan azért, mert ennyire jól ismerjük az okot, hatékony megelőzési eszköz is van a kezünkben. A legmodernebb vakcina, a Gardasil 9 kilenc HPV-típus ellen nyújt védelmet. Ezek közül hét olyan elterjedt, magas kockázatú típus, amelyek a leggyakrabban felelősek a méhnyakrák kialakulásáért. Ha ezt a hét, úgynevezett high-risk törzset nézzük, ezek a méhnyakrákos esetek körülbelül 90 százalékáért felelősek. Vagyis a védőoltással azok ellen a vírustípusok ellen kapunk immunvédelmet, amelyek az esetek döntő többségét okozzák. Fontos kimondani: nem 100 százalékos védelemről beszélünk, hiszen több mint 200 HPV-típus létezik, de a méhnyakrákok nagyjából 90 százaléka megelőzhető az oltással. Ez rendkívül magas arány.
A legtöbben a HPV-t a méhnyakrákkal azonosítják. Miért tévedés, hogy ez „csak női ügy”?
Azért, mert a férfiakat ugyanúgy érinti. Világviszonylatban azt mondhatjuk, hogy minden második nőt és minden ötödik férfit érint a HPV-fertőzés élete során. Ez már önmagában cáfolja azt az elképzelést, hogy ez kizárólag női probléma. A férfiak egyrészt hordozók lehetnek, és továbbadhatják a vírust, tehát partnerük egészsége szempontjából is felelősségük van. De nagyon fontos hangsúlyozni: a HPV a férfiak számára sem veszélytelen. Férfiaknál is okozhat daganatos megbetegedéseket, például péniszkarcinómát, anális daganatot, illetve szájüregi és garatdaganatokat. A mai szexuális szokások mellett az oropharyngeális, tehát a szájüregi és garatterületi daganatok egy részében kimutatható a HPV szerepe, és ezek nőket, valamint férfiakat is egyaránt érintenek.
Hogyan érdemes elképzelnünk a HPV-hez köthető megbetegedések arányait?
Ha egy piramisként képzeljük el a HPV-hez köthető megbetegedéseket, akkor a piramis legszélesebb alapját – tehát a legnagyobb esetszámot – a méhnyak diszpláziás, vagyis rákmegelőző állapotai adják. Ezek nagyon gyakori elváltozások, amelyeket a vírus generál. A piramis következő szintjén – még mindig jelentős esetszámmal – ott találjuk a szájüregi és garatterületi daganatokat. Itt már teljes a „nemi egyenlőség”, hiszen a férfiakat és a nőket egyaránt érint a probléma. A piramis csúcsát a péniszkarcinóma jelenti. Esetszámban jóval ritkább, mint a méhnyak diszplázia, vagy maga a méhnyakrák, de ettől még valós, HPV-hez köthető daganatos megbetegedés férfiaknál. A lényeg tehát kettős: a férfiak potenciális továbbadói is lehetnek a vírusnak, de nem csupán „közvetítők”. A HPV az ő egészségükre is kockázatot jelent.
Nagyon élesen különválasztod a szekunder és a primer prevenciót. Mit érdemes erről tudni laikusként?
A szekunder prevenció az, amikor időben észrevesszük a bajt: ilyen a citológia (rákszűrés), kolposzkópia, HPV-tipizálás és bizonyos biomarkerek. Míg a primer prevenció az „oki” megelőzés, ilyen a HPV elleni védőoltás, a nemi élet során való védekezés például óvszerrel, de tudni kell, hogy ez nem 100 százalékos. A szűrés nagyon fontos, de emellett a „legjobb megelőzés” az, ha eleve csökkentjük a tartós HPV-fertőzés esélyét oltással.
Ha valaki be van oltva, akkor nem is kaphat HPV-t?
Fontos tisztázni: az oltás lényege nem az, hogy „soha nem találkozunk” a vírussal, hanem hogy az immunrendszer gyorsabban és hatékonyabban reagáljon, így kisebb eséllyel alakul ki perzisztáló, hosszú ideig fennálló fertőzés, ami méhnyakrákhoz vagy egyéb rákos megbetegedésekhez vezet.
Gyakran felmerül a kérdés: mikor „kell” oltani, és mikor „késő”? Van alsó vagy felső korhatár?
A HPV elleni védőoltás alapvetően korosztálytól függetlenül adható, amennyiben nincs olyan immunológiai állapot, ami miatt bármilyen védőoltás ellenjavallt. Magyarországon a HPV-oltás része a nemzeti oltási programnak, és hetedik osztályban, államilag támogatva érhető el. A 2014-15-ös tanévtől csak a lányok számára volt elérhető, 2020-21-től már a fiúkat is oltják, és a fiúgyermekek szüleit is megkérdezik, élnek-e a lehetőséggel. Én minden szülőt – nemcsak a lányos, hanem a fiús szülőket is – arra biztatok, hogy mondjanak igent erre az oltásra. Ez a közös társadalmi felelősségvállalás része.
Milyen tévhitek élnek még mindig az oltással kapcsolatban?
Az egyik klasszikus tévhit, hogy „az oltástól kapom el a vírust”. Ez egyszerűen nem igaz. A másik gyakori mondat, hogy „már túl idős vagyok hozzá”. Ez sem pontos. Fiatalabb korban valóban erősebb immunválasz alakul ki, de felnőttként is van értelme az oltásnak, a biztonságosságát és hatékonyságát széles körű nemzetközi adatok támasztják alá.
Mi történik, ha valaki HPV-pozitív?
Először is: nem jelent azonnal daganatot. A HPV-fertőzések jelentős része idővel rendeződik. A lényeg a kontroll és a követés. Ilyenkor az a feladatunk, hogy figyeljük a folyamatot, szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat végezzünk, és időben beavatkozzunk, ha a sejtekben rákmegelőző változás indulna el.
Ha valaki már fertőzött, van-e értelme oltatnia?
Fontos tisztázni: a HPV-oltás hivatalosan primer prevenció, tehát nem terápiás eszköz. Nem kezelési ígéret. Ugyanakkor a klinikai gyakorlatban azt látjuk, hogy fertőzött pácienseknél kedvezően befolyásolhatja a vírus eliminációját. Ezt empirikus tapasztalatként lehet megfogalmazni, nem hivatalos terápiás indikációként.
Nemcsak egyéni, hanem társadalmi kérdésről is beszélünk. Hogyan áll a világ, és hogyan áll Magyarország a HPV-prevenció terén?
Világszerte egyre több országban része különböző oltási programoknak a HPV-vakcina. A cél egyértelmű: minél magasabb az átoltottság, annál alacsonyabb a HPV-hez köthető daganatok előfordulása. Magyarországon is javul a helyzet, de még mindig van tennivaló. Hadd mondjak egy beszédes adatot: a magyar nők körülbelül 40 százaléka jár el rendszeresen az éves, tb által támogatott nőgyógyászati szűrővizsgálatra. Ez azt jelenti, hogy 60 százalék nem megy el. És ha valaki még az ingyenesen elérhető szűrésre sem jut el, akkor hogyan várjuk el tőle, hogy saját költségen oltassa be magát? Itt nemcsak az anyagi kérdés számít, hanem az edukáció és a szemlélet is.
Mennyire múlik ez rendszerszinten a döntéshozókon?
A prevenció akkor működik, ha szervezetten támogatott, vagyis van elérhető szűrés, hozzáférhető oltás és folyamatos az edukáció. Az állami oltási program fontos lépés volt, különösen azzal, hogy már a fiúkat is bevonták. De a szemléletformálás legalább ilyen fontos.
Ha csak néhány szülő vagy felnőtt dönt úgy egy ilyen beszélgetés hatására, hogy igent mond az oltásra vagy elmegy szűrésre, már tettünk egy lépést előre. A HPV elleni küzdelem nem egyéni, hanem közös ügy és minden megszólalás, minden párbeszéd része ennek a folyamatnak.
Fotó: Getty Images
