Kilépés a tartalomba Ezek a klasszikus kórházas sorozatok fektették le az alapokat, amelyekre a mai szériák is építkeznek. A karakterközpontú történetmesélés, az orvosi realizmusra való törekvés, és a szereplők személyes, emberi drámái mind a „Kórház a Város Szélén”, a „Fekete-erdő Klinika” és a „Vészhelyzet” örökségei. A modern sorozatok, mint a „Doktor House”, a „Grace klinika” vagy a mosr berobbant „Vészhelyzet Pittsburgben” is ezekből a mintákból táplálkoznak: legyen szó az orvosi szakértelem hiteles bemutatásáról, az orvosok magánéleti válságainak ábrázolásáról vagy az érzelmi csúcspontok fokozásáról. A Vészhelyzet például gyakorlatilag kinyitotta az utat az akciódús, valós idejű orvosi drámák előtt, míg a Fekete-erdő Klinika a családi szálakat és a vidéki idillt tette a modern sorozatok fontos alkotóelemévé.
Kórház a Város Szélén (Nemocnice na kraji města, 1978–1981)
A csehszlovák televíziózás koronázatlan királya volt ez a sorozat, amely nem csupán egy osztályra korlátozódott: bár az ortopédiai osztály központi szerepet kapott, a sorozat a kórház egész életét bemutatta belgyógyászattól a sebészetig. Két évad készült belőle eredetileg, összesen 20 epizóddal, majd később 2003-ban és 2008-ban folytatások is születtek.
A történet középpontjában Dr. Sova, a főorvos (Ladislav Chudík) állt, aki konzervatív, ám bölcs vezetőként igyekezett a kórház irányítását kézben tartani. Dr. Blazej (Josef Abrhám) ambiciózus, karizmatikus fiatal orvosként hozott magával újító szellemiséget , miközben magánéleti bonyodalmai rendre vihart kavartak. A nézők kedvence azonban minden bizonnyal Dr. Štrosmajer (Miloš Kopecký) volt, aki szarkasztikus humorával színesítette az epizódokat.
Ikonikus jelenetként máig emlegetik, amikor Dr. Štrosmajer a saját, súlyos betegsége ellenére is humorizálva kezelte a helyzetet. Érdekesség, hogy a színész maga is komoly egészségügyi problémákkal küzdött a forgatás alatt, így szinte önmagát alakította a sorozat ezen részeiben.
Talán kevesen tudják, hogy sok jelenetet valós kórházi környezetben vettek fel. Kopecký állítólag többször is szándékosan eltért a forgatókönyvtől, rögtönözve adta elő híres gúnyos monológjait. Mint egy interjúban megjegyezte: „A kórházban játszani sokkal könnyebb volt, mint ott feküdni betegként. Ezért inkább színészkedtem, amíg lehetett.”
A doktor Sovát alakító, Ladislav Chudík személyéhez is legendás sztorik kapcsolódnak, a kezdeti berobbanás után ugyanis egyre több sztárallűrje lett. Igényt tartott például állandó sofőrre és gépkocsira és rendre olyan, akkoriban luxusnak számító ételeket kért, mint a banán, a kaviár vagy a libamáj.
A sorozat későbbi folytatása, a „Kórház a város szélén 20 év múlva” körül komoly feszültségek voltak: több eredeti szereplő csak vonakodva tért vissza, mivel a forgatókönyvet gyengének tartották. S végül a leforgatott részek sem hozták meg a várt sikert.
A Klinika (Die Schwarzwaldklinik, 1985–1989)
A németek válasza a csehszlovák sikerre „A klinika” című NSZK tévésorozat volt.
Ez kórházas sorozat már nyugatról érkezett, a benne megjelenő életmód pedig elérhetetlen álomnak tűnt akkoriban a hazai nézők számára. „A Klinika” 1985 és 1989 között futott, öt évadon keresztül, 70 epizóddal. Festői környezetben, a Fekete-erdő szívében játszódott, és bár látszólag idilli képet mutatott, a történetek komoly emberi konfliktusokat is bemutattak.
Prof. Klaus Brinkmann (Klausjürgen Wussow) nemcsak a kórház vezetőjeként, de családapaként is súlyos döntéseket kellett hozzon. A csupaszív főnővér, Christa (Gaby Dohm) a szeretet szimbóluma lett, míg Udo Brinkmann (Sascha Hehn) romantikus szálaival vonzotta a fiatal nézőket, főként a hölgyeket.
Klausjürgen Wussow híresen nehéz természetű volt, amit maga is elismert: „Nem mindig könnyű együtt dolgozni velem, de végül csak az eredmény számít.”
Sascha Hehn pedig egy időben a kilépést is fontolgatta, mivel szerinte a karakterét nem vették komolyan az írók, egy régi interjúban így panaszkodott minderről: „Úgy éreztem magam, mint egy örökéletű fiú, pedig komoly színészi kihívásokra vágytam.”
Sascha végül maradt és némi ráncfelvarrást is végeztek Udo jellemén. Érdekes kulisszatitok, hogy Gaby Dohm és Klausjürgen Wussow között valóban szerelem alakult ki, bár ezt hivatalosan egyikük sem vállalta fel, a köztük lévő kémia azonban érezhető volt a képernyőn is.
Vészhelyzet (ER, 1994–2009)
A „Vészhelyzet” 1994-től 2009-ig futott, 15 évadon keresztül, több mint 330 epizóddal. Forradalmi újítást jelentett az úgynevezett valós idejű kameramozgásával: a jeleneteket hosszú snittekben, kézikamerával rögzítették, vágások nélkül, így a nézők szinte együtt lélegeztek a sürgősségi osztály dolgozóival. A Chicagóban játszódó történet óriásit robbant már az első évadával, a tévécsatornák ennek köszönhetően szinte állandóan ismétlik még manapság is a szériát.
És igen, a világ ennek a sorozatnak köszönheti, hogy megismerhette George Clooneyt, ugyanis Dr. Doug Ross sármos, de lázadó figuraként hamar közönségkedvenc lett, míg Dr. Mark Greene (Anthony Edwards) emberközeli karakterével nyerte el a nézők szívét. Dr, John Carter, azaz Noah Wyle figurája pedig szinte a kamerák előtt vált ifjú orvosból rutinos főorvossá az évek során. Pár évvel az első évad után szintén a Vészhelyzet volt Goran Višnjić, vagyis Kovac doktor kezdő lökése is a világhírnévhez.
A színfalak mögött azonban nem volt mindig zökkenőmentes az élet: Sherry Stringfield (Dr. Susan Lewis) váratlanul kiszállt a sorozatból, mivel elege lett a feszített munkatempóból.
Clooney pedig, miután filmsztárrá vált, egyre kevesebb időt akart a sorozatra fordítani. „A Vészhelyzet volt az ugródeszkám, de közben az a hely, ahol igazán megtanultam, mit jelent csapatban dolgozni – nyilatkozta később.
Persze ahogy az lenni szokott a valóságban is kialakultak romantikus kapcsolatok a szereplők között: George Clooney és Julianna Margulies például rövid, de annál intenzívebb fellángolást tudhat magáénak. Noah Wyle és Sherry Stringfield között állítólag ennél jóval mélyebb és hosszabb volt a viszony.
George Clooney és Anthony Edwards barátsága már akkoriban is legendává vált: nemcsak a képernyőn, hanem a való életben is állandóan ugratták egymást, és gyakran közösen rontották el szándékosan a jeleneteket, hogy oldják a feszültséget a forgatáson. Anthony Edwards erre így emlékezett vissza: „George és én a forgatás közben lettünk testvérek. Együtt röhögtük ki a saját bénaságunkat is.”
Képek: Archív, IMDB
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
