Meglepően hathat, de a filmkészítés a legszennyezőbb iparágak közé tartozik, a filmforgatásoknak ugyanis kifejezetten magas az ökológiai lábnyoma. A legtöbb produkció elkészítése során például feleslegesen sok energia, üzemanyag fogy. Nem véletlen, hogy a gyártás legszennyezőbb része az energia- és üzemanyag-használat. És ez csak a kirakós egyik apró darabja, hiszen nincs olyan része egy forgatásnak, ahol ne lenne még tennivaló, kezdve a forgatókönyv megírásától a díszletek újrahasznosításán át egészen a cateringig.
Nehezen lehet átlagot számolni, hiszen minden film másként készül, de a BFI (British Film Institute) tanulmánya szerint egy 70 millió dollár költségvetésű film gyártása során átlagosan 2840 tonna CO2 termelődik, ami egy 3700 holdas (15 millió m²) erdő által elnyelt mennyiséggel egyenlő. Megdöbbentő számok, főleg, ha belegondolunk abba, hogy évente hány film, sorozat és televíziós műsor kerül legyártásra.
Ideje tehát a környezettudatosságot a filmgyártásban is meghonosítani. De vajon, mi ennek a módja és főként kik azok, akik elvégzik ezt a munkát? A válaszokat a Green Eyes Production két alapítója, Toradi Júlia és Szemerédy Zsófia adja meg, akiknek cége azzal foglalkozik, hogy a forgatásokat fenntarthatóbbá tegye. A világ számos országában már bevett technikának számít, hogy egy-egy produkciót még a forgatás megkezdése előtt fenntarthatósági szempontokból is átvizsgálnak. Van, ahol már kötelezik is erre a film gyártókat, például az Egyesült Királyságban. Hazánkban is egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok, ennek köszönhetően a Magyar Filmntézet támogatásával, tavaly a MOME tanfolyamainak keretében elindult az első filmes fenntarthatósági asszisztens képzés is, melyet szintén a Green Eyes production alapítói tartottak.
Mindketten filmes háttérrel rendelkeztek, de hogyan jött képbe a fenntarthatóság?
Julcsi: Természetimádó és állatmániás vagyok egészen kiskorom óta. Sosem játszottam babákkal. Én inkább gilisztáknak, bogaraknak és csigáknak építettem játszóházat az udvarban. Így kötöttem ki a biológusszakon, ahol hasonló gondolkodású emberekkel jártam egyetemre. Az egyetem elvégzése során kezdtem el filmezni azzal a céllal, hogy a tudományos tényeket és gondolkodásmódot eljuttassam a tudományt kevésbé vagy egyáltalán nem ismerő emberekhez. A mesterdiplomámat Münchenben szereztem tudománykommunikáció szakon és a vizsgamunkám egy saját készítésű dokumentumfilm volt.
Ezt követően nagy filmes produkciókban kezdtem el asszisztensként dolgozni, hogy jobban megismerjem az ipart. Ezeken a hatalmas stábokkal operáló produkciókon ismertem fel azt azt a problémát, hogy milyen súlyos környezeti károkkal jár egy-egy mozifilm gyártása. Később pedig ez a felismerés motivált abban, hogy a biológia és a film iránt érzett elköteleződésem egy pontban találkozzon, ami a filmprodukciók fenntarthatóbbá tétele.
Zsófia: A történetmesélés nekem azóta szenvedélyem, amióta az eszemet tudom. Ez nálam a könyvekkel és az írással kezdődött, majd folytatódott a filmekkel. 10 évig dolgoztam a filmipar különböző ágazataiban Londonban, közben kijártam két egyetemet, köztük a neves National Film and Television Schoolt. A fenntarthatóság hogy jött a képbe? Egyszerűen, így nevelkedtem: vegetáriánusnak születtem és olyan szellemiségben nőttem fel, amelyben figyelembe vesszük mindenki igényeit. Számomra nagyon leegyszerűsítve ezt jelenti a fenntarthatóság.
Mióta ebben a szakmában dolgozunk az az álmom, hogy a két világot össze tudjam illeszteni: a történetmesélést és a fenntarthatóságot. Úgy tűnik egész jó úton járok.
Milyen módszerekkel lehet megállapítani, hogy mennyire fenntartható egy produkció, mekkora az ökológiai lábnyoma?
Zsófia: Visszadobnám a kérdést, ki mit tart fenntarthatónak? Ha egy produkció karbonlábnyomára vagyunk kíváncsiak, akkor arra ott vannak kalkulátorok, de ha egy filmnek a biodiverzitásra gyakorolt hatása, vagy a társadalomra vonatkozó lenyomata érdekel, akkor még jobban bele kell ásnunk magunkat a kérdéskörbe.
Julcsi: Szerencsére nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy a filmgyártást környezetbarátabbá, azaz fenntarthatóbbá kell tenni. Egyrészt azért mondom, hogy szerencsére, mert egyedül kevesek lennénk ahhoz, hogy érdemi változás történjen, másrészt pedig azért, mert a folyamat első lépése, hogy a kibocsátást mérhetővé tegyük ahhoz, hogy azt csökkenteni tudjuk. Így már léteznek fenntarthatósági kérdőívek (checklistek) és szénlábnyom kalkulátorok, melyekkel megállapíthatjuk, hogy egy filmprodukciónak mekkora az ökológiai lenyomata.
Jellemzően minél nagyobb egy produkció, annál nagyobb a karbonlábnyoma is?
Julcsi: Minél nagyobb egy ország GDP-je, illetve minél nagyobb vagyonnal rendelkezik, annál magasabb lesz a karbonlábnyoma is. Több pénzzel nagyobbak az igények, így a fogyasztás is, ami gyorsan pazarláshoz vezethet. Ez a filmekben is nagyon hasonlóan történik. Tehát a rövid válasz az az, hogy igen, ez jellemzően így van. A gazdasági mintázatok nagyon hasonlóak egy állam és egy filmprodukció működése között.
Zsófia: Nagy eséllyel igen. Minél többen repülnek egy produkció alatt és minél több dízelt égetnek, annál nagyobb a lábnyoma. De az igazság az, hogy annak a legnagyobb, amelyik nincs eléggé átgondolva, előkészítve és megtervezve.
Egy filmforgatás bonyolult és hosszú folyamat. Mely részek a leginkább problémásak fenntarthatósági szempontból?
Zsófia: Minden részében lehet tenni azért, hogy a film zöldebb legyen. A leghangsúlyosabbnak viszont a green light fázist nevezném. A nagy volumenű döntések, amelyek mindenre hatással lesznek, ott születnek meg: mekkora stáb forgat, hol, milyen hosszan, hogyan stb?
Julcsi: A nagy filmstúdiók rettentően szigorúan kezelik a szellemi tulajdon védelmét, ezért sokszor jogilag rendkívül bonyolult vagy akár lehetetlen megoldani, hogy eladományozzuk a már nem szükséges kellékeket, díszletelemeket ezzel is csökkentve az adott produkció kibocsátását. A legjobb szemét ugye az, ami létre sem jön, de sajnos a jogi körülményesség miatt az említett elemek gyakran hulladékként végzik, miközben nagyrészt még tökéletesen hasznosíthatóak volnának. A fenntarthatóságban a megfelelő tervezéssel jobban csökkenthető a lábnyomunk. A filmiparban ugyan előre tervezett a gyártási folyamat, de a tervhez képest a megvalósítás gyakran akár egy nap alatt is hatalmasat változhat.
Hogyan lehet zöldíteni egy produkciót, melyek a legjobban bevált módszerek?
Julcsi: A cégben én képviselem a tudományos szemléletet, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy minden új szolgáltatás, eszköz, gyakorlat tényekkel igazolhatóan, valóban jobb legyen mint az addig alkalmazottak. Sokszor ezt nem könnyű egyértelműen megítélni, mert kevés adat áll rendelkezésre. Még ha egy-egy újdonság egyértelműen jobbnak is tűnik, kevés a tapasztalat és a tényszerű kimutatás. Ha valami igazoltan jobb, még akkor is nehéz integrálni a gyártásba, mert nagyobb változtatásokat rosszul tolerál egy mindig rohanó produkciós terv.
2023-ban először próbáltunk ki egy új építőanyagot az egyik díszlethez, amivel lényegesen csökkenteni tudtuk a felhasznált káros anyagok mennyiségét és a bontás során keletkező hulladékot is. Számos ehhez hasonló technológiai újdonság létezik, melyeket a tervezési fázistól kell integrálni, de ezt nehéz elérni, miután mi jellemzően már egy későbbi fázisban kapcsolódunk be a munkába.
A megoldás az edukáció és a folyamatos tájékoztatás a részlegek számára, amivel elérhetjük, hogy egy következő alkalommal maguk alkalmazzanak alternatív, fenntarthatóbb megoldásokat.
Zsófia: Megtanítani a döntéshozóknak mi a súlya egy egyszerűnek tűnő döntésnek. A filmeknek ha nem is mágikus (ha én néha úgy is érzem), mindenesetre megbabonázó ereje van, ám ezzel csínján kell bánni, komoly felelősséggel jár. Tavaly például egy zöld utat kapott Apple sorozat teljes döntéshozó gárdájának tartottam egy félnapos workshopot Londonban. Ők már a forgatókönyvre is kértek egy elemzést, és utána az előkészítési fázisban stratégiát készítettünk a teljes produkció kibocsátásának csökkentésére. Azt is zászlajukra tűzték, hogy teljesen dízelmentesek lesznek, hogy az ipar majd tudja követni a példájukat.
Mennyire nyitottak a stábok a jelenlétetekre?
Zsófia: Volt, ahol hurrogva vártak minket, és csak kapkodtuk a fejünket, de az is előfordult, hogy a produkció végére meggyőztük a legtöbb kételkedőt. Általában a fejétől bűzlik a hal, ahol a vezetőség őszintén elkötelezett, ott remek eredményeket lehet elérni.
Julcsi: Eleinte a legjellemzőbb az volt, hogy egy újabb nehézségként értelmezték a jelenlétünket a részlegek és nem ismerték fel a törekvéseink fontosságát. Ezen sikerült változtatnunk az elmúlt évek során. Azt tapasztaljuk, hogy ugyan nehéz volt az áttörés, de aki elkezd bevonódni a fenntarthatóság szellemiségébe, az egyre lelkesebbé válik. Ezt nagyon jó megélni, ilyenkor bizonyosodik be, hogy van értelme annak amit csinálunk és talán a jelentősége is egyre nagyobb lesz. Minél több beszélgetést tudunk elindítani az iparban, annál hatékonyabban tud elindulni a változás.
A filmes fenntarthatóság területén mi várható a jövőben?
Julcsi: Franciaországban tavaly a CNC kötelezővé tette filmprodukciók számára a CO2 kibocsátás riportot. Az idei évtől Ausztriában egy új, 5%-os adókedvezményt vezettek be green bonus-ként, melynek feltétele, hogy egy adott produkció megfeleljen az aktuális fenntarthatósági szabályoknak. Németországban kötelező betartani a filmeknek bizonyos minimum követelményeket. Tehát egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra az állami szabályozás is, ami nagyon jó fejlemény. Az igazán jelentős változást egy-egy iparban a szabályozásokkal és adózási feltételrendszerekkel érhetjük el. Ismerünk és aktívan kapcsolatban is vagyunk más filmes fenntarthatósági cégekkel a világ számos egyéb pontján, mint például az USA, Új-Zéland, Dél-Afrika, Kolumbia, Németország vagy éppen Szlovákia.
Zsófia: Hamarosan minden Európában és Amerikában készülő film készítése szabályozva lesz környezetvédelmi szempontból is. Korábbi fázisban és részletesebben fognak adatszolgáltatást kérni, és erősen abba az irányba megyünk, hogy még akár a finanszírozási feltételeket is befolyásolhatja, helyenként már most is teszi ez a szempont. Ami pedig a történetmesélést illeti, ha figyelmesen nézzük a filmeket, már most egyre több fenntarthatósági utalást találunk bennük.
Fotó: Press