Keresés
Close this search box.

Színház a csillagos ég alatt – Interjú Bán Teodórával, Margitszigeti Szabadtéri Színház ügyvezető igazgatójával

Becsült olvasási idő: 6 perc
Az ország legnagyobb színházának számító Margitszigeti Szabadtéri Színházban 1938 óta visznek színre darabokat, szerveznek koncerteket. Kezdetben a budapesti Operaház és a Nemzeti Színház nyári játszóhelye volt, mára önálló létesítményként májustól szeptemberig komoly- és könnyűzenei produkciók, kulturális rendezvények közkedvelt helyszíne. Az idei évadkezdés alkalmából Bán Teodóra, a színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője segítségével kukkantunk be a kulisszák mögé. László Krisztina interjúja.
ban_teodora_margitszigeti szinhaz

hirdetés

Pünkösdkor indult az új szezon a Margitszigeti Szabadtéri Színházban. Gondolom nagy most a lelkesedés és az izgalom nálatok. Hogy látod, milyen évadnak néztek elébe?

A lelkesedésünk, mint mindig, most is töretlen és határtalan. Nekem nem új ez a helyzet, hiszen 21 éve vezetem a Margitszigeti Színházat. Voltak közben változások, kezdetben három színház tartozott hozzánk: a Budai Parkszínpad a Feneketlen tónál, a Városmajori Szabadtéri Színpad és a Margitszigeti Színház, majd 2019-től önállóvá váltunk. Ez az önállóság a megnövekedett igényt jelzi, nemcsak a színvonalas hazai, de külföldi produkciók iránt is. A Covid-járvány után szerencsére visszaállt a turizmus és a hazai nézők érdeklődése is a kultúra területén. Év elején felkértek, hogy vegyek részt az Országos Színházi Találkozó válogató munkájában, négy társammal együtt 120-130 előadást néztünk meg az ország különböző városaiban és a határon túli magyar színházakban, s azt tapasztaltam, hogy szinte mindenhol telt házakkal játszottak a színházak. Nagy a kínálat, de még mindig nem elég, hiszen elfogynak a jegyek.

Szerinted mivel magyarázható mindez?

Egyrészt nagyon színes a kínálat, magas színvonalúak az előadások, a klasszikus daraboktól kezdve a kortárs műveken át, a mai világot leképező produkciókig minden megtalálható benne. Nemrég kollégáimmal Londonban jártunk, megnéztünk 5-6 színházi előadást.

Az élményeink alapján úgy gondoljuk, hogy Budapesten legalább ugyanolyan intenzív kulturális élet zajlik, mint a brit fővárosban, természetesen más léptékben.

margitszigeti_szinhaz

A Margitszigeti Színház idei repertoárjában is elég színes a kínálat.  

Színházi előadások, koncertek, táncelőadások, könnyű- és komolyzenei fellépők, operagála, klasszikus balettek és operák, igazi műfaji sokszínűség jellemzi az idei programajánlatunkat. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy külföldi szenzációkkal, mint például Jonathan Tetelman The Great Puccini című operagálájával, vagy a világhírű hegedűvirtuóz Nemanja Radulović koncertjével örvendeztethetjük meg a magyar közönséget. De lesz A hattyúk tava balett, eljön hozzánk a világhírű táncos és koreográfus Antonio Gades társulata a Carmen című előadásával. Vendégünk lesz egy West End sztár is, Bradley Jaden musical énekes személyében, aki Live in Budapest musicalgála koncertjével érkezik. Abszolút egyedülálló lesz itthon a VIVALDIANNO Shining Venice című show műsora, melyben egy egészen újszerű vizuális koncepció bontakozik majd ki.

És akkor még nem beszéltünk a magyar produkciókról, hogy csak néhányat említsek közülük. A színház új musicalbemutatója idén Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű darabja, az EVITA musical lesz, a Győri Nemzeti Színház és a Margitszigeti Színház közös produkciója. Rossini A sevillai borbély operáját a Magyar Állami Operaházzal együttműködve mutatjuk be Káel Csaba rendezésében. A Mária főhadnagy operett parádés szereposztásban hódítja meg a közönség szívét. Nálunk ünnepli jubileumát a negyvenöt éves KARTHAGO zenekar és a 20. születésnapját Az Anna And The Barbies zenekar. Lesznek egész napos tematikus rendezvényeink, családi napok, hétvégéken ingyenes gyerekprogramok, kiállítások, sőt még egy háromnapos, borkostolóval egybe kötött Jazz és borfesztiválunk, ahová az ország borvidékeiről 14 borász érkezik.

A nézők örülnek ennek a széles repertoárnak, de nektek ez rengeteg munkát jelent. Nem lenne egyszerűbb megmaradni a komolyzene területén és csak opera, balettelőadásokat színre vinni, klasszikus koncerteket szervezni?

Ha csak komolyzenét játszanánk, nem tudnánk megtölteni négy hónapon át a 3000 nézőt befogadó színházat. Egyszerűen nincs Magyarországon a komolyzenének ekkora közönsége. A másik ok pedig az, hogy szeretnénk fiatalítani. Ha megnézzük, hogy milyen korosztály jár a MÜPÁ-ba, a Zeneakadémiára, vagy az Operaházba, azt látjuk, hogy a nézők többsége az idősebb generáció tagja.

Mi szeretnénk a fiataloknak is élményt nyújtani, a könnyűzenei koncertekkel megmutatni nekik ezt a gyönyörű környezetet, remélve, hogy később más előadásra is visszatérnek.

margitszigeti_szinhaz

Ennyi előadást leszervezni, külföldi fellépő művészekkel egyeztetni, a produkciókat koordinálni sok időbe telhet. Mikor kezdtek el az évadra készülni? És mi alapján választotok produkciókat?

A külföldi produkciókkal történő egyeztetés egy-két évet vesz igénybe, úgyhogy a csapatommal mi egész évben megállás nélkül dolgozunk. Az internetnek hála, ma már minden elérhető, folyamatosan pásztázom, hogy mi zajlik a világban a kultúra területén, milyen trendek, bemutatók követik egymást. Általában én válogatom le a kínálatból a minket érdeklő produkciókat, a kollégáim pedig utánanéznek az elérhetőségeknek. Természetesen van személyes kapcsolat is, szoktunk külföldre járni előadásokat nézni, ha ez megoldható. Sajnos sok előadás van, amit nem tudunk elhozni a Margitszigetre, előfordul, hogy a művész gázsija olyan magas, hogy nem tudjuk megfizetni, vagy akkora a produkció, hogy mi kicsik vagyunk hozzá. Jól lehet a Margitszigeti Színház az ország legnagyobb színháza, az MVM Dome-hoz, vagy a Papp László Sportarénához képest kevesebb nézőt tudunk befogadni, a nagyon drága produkciók nálunk nem térülnek meg. Bár a színházunknak van működési támogatása, de arra nem elég, hogy drága előadásokra költsük.

Régi szereplője vagy a magyar kulturális szcénának, hogy látod, az elmúlt évtizedekben sokat változtak a nézői szokások?

Igen, sokat változtak. 1992-ben megalapítottam a vállalkozásomat kulturális területen, létrehoztam a V.I.P. Arts Management nevű produkciós irodát, a Budapest Nyári Opera és Balett Fesztivált, meg az Operabált szerveztük mi. Akkoriban teljesen másképp működött a finanszírozás, a támogatók és a szponzorok szerepe, a jegyvásárlások. Ha kikerült valami a plakátokra, az emberek azonnal előre megvették a jegyüket, hogy biztos helyük legyen, akkor nem volt olyan nagy a kulturális választék, mint most. Ma a nézők az utolsó pillanatban döntenek és köteleződnek el. Nem terveznek, nem vásárolnak előre. A színházak között is felerősödött a konkurencia, mindenki teltházra törekszik, harc van a nézőkért, a marketingre, reklámra sokkal többet kell költeni.

margitszigeti_szinhaz

21 évvel ezelőtt, amikor a Margitszigeti Színház vezetője lettél, mi volt a legnagyobb kihívás számodra?

Akkoriban a Margitszigeti Színház épülete nagyon rossz állapotban volt, ami számomra csak később derült ki. Amikor megpályáztam a vezetői posztot, hatalmas álmaim voltak. Nekem ez a színház nagyon sokat jelentett már a múltban is, 9 éves koromban ezen színpadon léptem fel, vannak fotóim, amelyek itt készültek, a Mosoly országában egy kínai kislány szerepét táncoltam. Később is többször szerepeltem itt táncosként, készítettem koreográfiákat előadásokhoz. A pályázatom anno egy nagy látványszínházról szólt, üvegfolyosókkal, félig fedett nézőtérrel, írásos támogatást kaptam hozzá Demján Sándortól, a tervezője pedig Zoboki Gábor lett volna. Ebből a grandiózus tervből végül annyi valósult meg, hogy 2013-ban az egész színházat sikerült felújítanunk, korszerűsítenünk, persze nem akkora összegből, mint amibe az álomépületem került volna. Mivel műemléképületről van szó, nem bontottunk le semmit sem, konténer öltözőket tettünk le, amelyek légkondicionáltak, van két nagy próbatermünk, díszlettárolónk, a színpadot teljesen kicseréltük, és egy hatalmas látványtető épült fel, ami csodálatosan néz ki. Maga a backstage területe is a mai igényeknek megfelelően átalakult és komfortos lett, ma már külföldi művészeket, társulatokat is bátran tudunk fogadni. A nézőtér is megújult, hófehér székek várják a nézőket és a Víztorony felújítása is megtörtént.

Tapasztalt és sikeres üzletasszony vagy, de volt neked egy ugyanilyen sikeres balett táncosi karriered is. Én még láttalak az Operaház színpadán főszerepet táncolni, a legelismertebb táncosok közé tartoztál. Mi a közös ebben a két karrierben? Melyek azok a tulajdonságaid, amelyek előre vittek mind a két területen?

Azt gondolom, az életben nagyon sok minden a szerencsén is múlik. Azon, hogy milyen lehetőségeket kínál számodra a sors. De az már tőled függ, hogy élsz-e velük. Az én életemben kevés olyan helyzet volt, amikor én akartam valamit, általában jött egy lehetőség, én felvettem a tempót és csináltam.  Balettművészként egy tudatalatti állapotba voltunk bezárva, csak a szerepekre, a gyakorlásra, a technikai megoldásokra koncentráltunk, nem igen törődtünk azzal, hogy mi történik a külvilágban. Fanatikus szakbarbárok voltunk, de ezt a karriert nem lehetett másképp csinálni. Volt egy célom, amit el akartam érni és azért elszántan küzdöttem. Ma is ez van.

A küzdés, a cél elérése minden áron jellemzi a mostani szakmai életemet is.

A tánc és a cégvezetés magányos műfaj, ez a pozitív értelemben vett magányosság rám mindig jellemző volt. 9 éves korom óta, amikor bekerültem a Balettintézetbe mindig egyedül voltam, mindig egyedül éreztem magam. Az életpályám úgy alakult, mint egy nagy hullámvasút, volt, ami sikerült, volt, ami nem, de a nyomástól egyre jobban megerősödtem, formálódott a karakterem, megértek bennem a motivációk. Amikor létrehoztuk az Operafesztivált, én még sokat táncoltam és volt egy balettiskolám is. Szeretek vállalkozni, szeretem az izgalmat, a kihívás érdekel. Még ma is mindig szeretnék valami újat csinálni, hajt a belső kíváncsiság. Rengeteg időt töltök gondolkodással, olvasással, világnézéssel, hogy helyt tudjak állni a munkámban, tudjak valami olyat tenni, ami másoknak is hasznára válik. Persze ott van körülöttem a család, a munkatársak, de a munkámban egyedül kell döntenem, ha azt akarom, hogy haladjanak a dolgok, hogy minden jól működjön, bele kell állnom a feladatokba.

Portré fotók: Voght Gergely; fotók a színházról: Éder Vera

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: olvasd el interjúnkat Balsai Móni színésznővel!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn