A halálról nem szeretünk beszélni, nem szeretünk gondolni rá, homokba dugjuk a fejünket, hátha akkor majd nem történik meg. Pedig de. És azzal, hogy nem foglalkozunk vele, hogy félünk tőle, hogy elbagatellizáljuk, nagyon rosszat teszünk magunknak. Ezért úgy döntöttem – lehet ez egyfajta küldetés is – beszélni fogok a halálról, hogy ne legyen tabu! És úgy fogok beszélni róla – egészen leegyszerűsítve ezt az összetett témát – hogy érthető, befogadható és elfogadható legyen mindenki számára.
Megszületünk…
De először a születésről írok. Hitem szerint a lélek, amelyet Isten teremtett, s amely gyakorlatilag energia, az ős forrásenergia elválaszthatatlan része, a születés előtt boldogan héderel a Mennyben. A tudat, amelyet ugyancsak Isten teremtett, nagyjából ugyanezt teszi az úgynevezett Köztes létben. De nem lehetnek ott örökké a nagy boldogságban, mert az élet nem habostorta és bizony tanulni és fejlődni kell. Ezért a lélek és a tudat kézen fogják egymást – most ne ragadjunk le a képzavarnál –, keresnek egy megfelelő testet, és leszületnek mondjuk a Föld bolygóra néhány ezerszer, hogy megtapasztaljanak és megtanuljanak mindent, amit lehet, és majd egyszer – amikor már nagyon öreg és bölcs lelkek-tudatok lesznek – eljussanak a Nirvánába, ahonnan már nem kell újra alászállniuk.
Meghalunk…
A lélek és a tudat az emberi testben éldegél a Földön ideig-óráig, aztán egy napon eljön a pillanat – ha már nem tud vagy akar abban az életben többet tanulni és tapasztalni – amikor a lélek úgy dönt, ideje hazamenni. Ezt hívjuk mi halálnak.
Minden vallás és spirituális tanítás egyetért abban, hogy a halál nem a vége valaminek, hanem csak egy váltás egy másik létformába, dimenzióba, állapotba. A legtöbb ember úgy gondolja, kell lennie valaminek azután, hogy a testünktől elköszönünk, mert egyszerűen nem logikus, hogy csak bölcsőtől a sírig tartson ez az egész. Meg kell valami, amibe bele lehet kapaszkodni, hogy ne féljünk annyira.
Bár még egyetlen ember sem jött vissza a halálból – azok, akiknek halálközeli élménye volt, nem haltak meg teljesen, „nem szakadt el az ezüstfonál” –, egyre többet tudunk arról, mi történik velünk az utolsó lélegzetvétel után. A test megpihen, megtette a magáét. A lélek és a tudat pedig egy vándorútra indul. Hogy merre, s meddig, az pedig még itt a Földön dől el.
Mi az élet értelme?
Az összes vallás azt tanítja, hogy akkor lesz nekünk jó a Mennyben – vagy a következő életünkben – ha itt a Földön jól viselkedtünk. Akkor kapjuk meg a jutalmat, jutunk a Paradicsomba vagy szerzünk magunknak ajándék-inkarnációt. És ez így is van. Ha valaki jó ember, nagyobb eséllyel kap „jutalmat” a halála után is. De azért ennyire nem egyszerű a történet. A „Mi az Élet értelme?” kérdésre ugyanis az a helyes válasz, hogy „Jó lenni és jól lenni”.
Tehát az alap az, hogy megpróbálunk jó embernek lenni. De miért kell, hogy jól is legyünk? Azért, mert ebben az egész nagy Univerzumban minden az energiáról szól. Pontosabban az energiaszintről vagy rezgésszintről. Az egész életünket az befolyásolja, hogy az energiaszintünk mennyire van magasan. Ha magasan van, akkor jól érezzük magunkat és jó dolgok történnek velünk, ha alacsonyan van, akkor pedig kevésbé jó dolgok. Az energiaszintünk pedig nem állandó, folyamatosan változik, ezért fontos, hogy megértsük, hogyan tudjuk befolyásolni, növelni a rezgésszintet.
S hogy jön ez a halálhoz? Most kapaszkodj meg! Az, hogy a tudat pontosan milyen utat jár be a halál után, hogy a „hely” ahová kerül mennyire Mennyország és mennyire Pokol, sőt az is, hogy az ember itt ragad-e szellemként, vagy képes hazajutni, nagyrészt azon múlik, hogy a halál pillanatában milyen rezgésszinten van.
Békélj meg a sorsoddal!
Ha fél, ha szorong, ha dühös, ha haragban van a világgal, akkor a rezgésszintje valószínűleg alacsonyan van. Ha jól érzi magát, ha boldog, ha megbékélt azzal, hogy meg fog halni, akkor nagy eséllyel magasan van az energiaszintje.
Így tehát azok az igazi mázlisták, akik tudják, hogy közeleg a kilépés pillanata, és van idejük végiggondolni az életüket, elfogadni a sorsukat, és elköszönni az élettől. Én személy szerint „ágyban, párnák közt” szeretnék majd meghalni. 96 évesen.
A legtöbb ember azonban nem tudja előre, hogy mikor hal meg. Te sem tudod. Ezért, ha azt szeretnéd, hogy jó halálod legyen és a másik dimenzióban rögtön egy klassz helyre kerülj, akkor törekedj arra, hogy jól legyél, boldog legyél és mindig magasan legyen a rezgésszinted!
Hogy ezt hogyan lehet elérni, az már egy másik történet.
A szerző kommunikációs szakember, író és motivációs előadó. A tudatos teremtésről szóló „Éld az álmod!” című könyve 2024-ben jelent meg.
