A situationship típusú párkapcsolatok a leggyakrabban a társkereső appokon ejtett jobbra húzásokból szökkennek szárba. De mit is takar ez a kapcsolati forma, és mire figyeljünk, ha éppen ebben találjuk magunkat?
Ki mennyit vetít bele?
A situationship olyan kapcsolódás, amely nincs felvállalva, definiálva, megbeszélve, ami jelenthet mozgásteret, izgalmat, lángolást, ugyanakkor szülhet bizonytalanságot is. Általában alapigényünk, hogy a kapcsolatainkat mások előtt is nyílttá tegyük, situationship esetén ez azonban elmarad, sőt nemhogy a barátainknak, szeretteinknek nem mutatjuk be titkos partnerünket, még magunk között is van egyfajta lebegtetés, balladai homály.
„A situationshipeknek van hozadéka és költsége is. Az előnyöket ahhoz tudom kötni, ha kölcsönösen mindkét fél érdekelt ebben a lebegtetésben. Ilyenkor korrekt, kiegyensúlyozott a kapcsolat. Nehézség akkor van, ha az egyik fél erősebb intimitást szeretne, nem érti, miért nem vállalják fel a kapcsolatot, miért nem foghatják meg egymás kezét, esetleg miért kerülik a mély, érzelmi témákat. A kimondatlanság félreértéshez, sérüléshez vezethet, ha az egyik fél többet vetít bele a helyzetbe, mint a másik” – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta.
Könnyebb búcsút inteni
Vajon melyek azok az élethelyzetek, amikor kifejezetten jó hatással lehetnek ránk a situationshipek? A szakértő szerint szinte bármikor, amikor ismerkedés időszakában vagyunk és kvázi castingolunk, vagyis egyszerre több emberrel chatelünk, néhányukkal találkozunk, és mielőtt fejest ugranánk egy komoly kapcsolatba, szívesen mélyítjük az ismerkedést testi vagy mélyebb programok szintjére. Így jobban megismerhetjük egymást, de egyelőre nem köteleződünk el. A helyzet hozadéka tehát, hogy könnyű kilépni belőle, nincs érzelmi megérintődés – szerencsés esetben – egyik oldalról sem.
„A situationship akár komoly kapcsolat előszobája is lehet (»ebből még bármi kisülhet«), de gyakran találkozni azzal is, hogy »most együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, aztán majd lépünk«. Szintén lehet hozadéka, amikor lezárul egy hosszabb kapcsolatunk, és egy darabig még nem állunk készen új, elkötelezett párkapcsolatra. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül kell lennünk – lehetnek partnereink, akikkel jól érezzük magunkat, van intimitás, jókat nevetünk, főzünk, együtt sorozatozunk… Amíg ez mindkét fél számára rendben van” – fogalmaz Kozma-Vízkeleti Dániel, aki kapcsolatterapeutaként a kimondatlanságot tekinti a legveszélyesebb résznek.
Nincs konkrétum, nincs fogódzó
A kimondatlansággal járó kiszámíthatatlanság persze izgalmas is lehet! Érdemes ránéznünk, vállaljuk-e a lebegtetéssel járó veszélyek esélyét az izgalmas kalandokért cserébe. Profitálunk-e annyit, amennyiért megéri ráadni a fejünket erre a rizikóra?
A lebegtetés természetesen azt is okozhatja, hogy nem vesszük egyből észre, valójában egy situationship kellős közepén vagyunk. Mi alapján tudjuk dekódolni a helyzetet, ha egymás között minden megnevezetlen marad?
A pszichoterapeuta szerint egészen könnyen ráeszmélhetünk, ha leülünk, belegondolunk, hogy mi számunkra ez a kapcsolat, és azt észleljük, hogy nem tudjuk a választ. Nem tudjuk, hogy haverok, szerelmesek, szexpartnerek, bizalmasok vagyunk, vagy esetleg járunk? Fogalmunk sincs. A másik markáns jel, hogy amikor rákérdezek a másiknál, nem kapok választ. Nincs konkrétum, nincs támpont. A harmadik jel, hogy egészen egysíkú vagy egyféle a kapcsolatunk (elkötelezett párkapcsolatban általában több mindent együtt szeretnénk művelni). A negyedik pedig az, hogy minden, ami köztünk zajlik, csak a kettőnk dolga, nem találkozunk barátokkal, nem merül fel a bemutatás. Sőt, ha nyilvánosan jelenünk meg, úgy megyünk egymás mellett, mint a kollégák, akik épp kávézni igyekeznek.
Hol a határ?
Fontos magunkban mérlegelni, hogy ez így számunkra rendben van-e? Azért választjuk-e a situationshipet, mert tartunk az egyedülléttől? Szeretnénk-e elkötelezett párkapcsolatot, és az odáig vezető úton egyáltalán perspektíva, vagy sem ez a lebegtetett állapot?
„Az önazonosság határain túlra nem érdemes elmenni egyetlen kapcsolatban sem. Ha a biztonságérzet hosszú távú igényem, akkor a situationship csupán kompromisszum” – emlékeztet Kozma-Vízkeleti Dániel.
Fotó: Michel Bertolotti/Pixabay
Ha még több párkapcsolati formára vagy kiváncsi vedd meg a Remind Bookazine most megjelent, 2025/02-es számát. Megrendeléshez kattints IDE.