A legtöbben szeretjük a kiszámíthatóságot, a rutint, a jól ismert utakat, és amikor valami megváltozik – legyen szó a munkahelyünkről, a kapcsolatunkról vagy akár egy élethelyzetről –, elsőként gyakran azt érezzük, hogy elveszítjük a talajt a lábunk alól. Natália története azonban arra emlékeztet, hogy a változás nem feltétlenül veszteség. Sokkal inkább lehet egy új történet kezdete.
Amikor már nem elég a biztos
Oszkó-Jakab Natália kulturális diplomáciát tanult, dolgozott a külügyben, majd a MÜPA csapatának is tagja lett, amit egy darabig ő is álommunkaként élt meg, azonban néhány müpás év után mégis meghozott egy nehéz döntést. Nem azért, mert nem szerette a munkáját. Éppen ellenkezőleg. Annyira fontos volt számára, hogy sokáig még az épület közelébe sem tudott visszamenni. Úgy érezte, valami olyat kell elengednie, ami sokat adott neki, de tudta, hogy ha marad, egy idő után elveszíti azt a lelkesedést, amely miatt annak idején ezt a hivatást választotta.
Sokan ismerhetjük ezt az érzést. Nem mindig azért váltunk, mert rossz helyen vagyunk, hanem néha egyszerűen azért, mert már kinőttük azt a szerepet, amely korábban tökéletesen illett hozzánk. Natália ösztönösen megérezte, hogy az érték nem a megőrzésben, hanem a megújításban rejlik. Ez történt akkor is, amikor 2013-ban átvette a Művészetek Völgye vezetését, és a már komoly múlttal rendelkező összművészeti fesztivál szinte teljes egészében megújult. Új helyszínek születtek, visszatért a színház, hangsúlyosabb szerepet kapott a komolyzene, megjelent az újcirkusz, a kortárs képzőművészet, a nemzetközi együttműködések, miközben a fesztivál megőrizte azt a bensőséges hangulatot, amely miatt immár 35 éve nagyon sokan szeretik.
Oszkó-Jakab Natália felismerte, a fejlődés nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a múltunknak, hanem azt, hogy új rétegekkel gazdagítjuk azt.
A rutin önmagában nem ellenség
Natália Szilágyi Gábor podcast műsorában elmondta, hogy vezetése alatt a Művészetek Völgyében kialakult egy jól működő rendszer és egy stabil szervezet, így egy idő óta neki leginkább már csak stratégiai kérdésekkel kell foglalkoznia. Ám kíváncsi, a világra nyitott jelleméből adódóan nem dől hátra, hanem már azon gondolkodik, milyen új területeken kamatoztathatná tudását.
Oszkó-Jakab Natália a jövőben kulturális szakpolitikában, nemzetközi együttműködésekben és kutatásokban, valamint olyan javaslatok kidolgozásában venne rész szívesen, amelyek hosszú távon formálhatják a magyar kulturális életet.
Natáliának ugyanis meggyőződése, hogy a fejlődés nem állapot, hanem egy állandó mozgás. Most sem azért keres új kihívásokat, mert elégedetlen, hanem azért, mert kíváncsi.
Művészetek Völgye: kíváncsivá tesz egymás iránt
A Művészetek Völgye ma már nemcsak Magyarországról vonzza a látogatókat. Ausztráliából, Kanadából, Németországból vagy Angliából is érkeznek vendégek, miközben a fesztivál egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra. A Veszprémben megvalósított összművészeti fesztivál egy olyan kulturális modell, amelyben a különböző világok nem kizárják, hanem kíváncsivá teszik egymást. Mindez annak a tudatos munkának és tudatos szemléletnek az eredménye, amely nem veszélyt lát a változásban, hanem lehetőséget. Talán ezért tud egy harmincöt éves fesztivál ma is friss maradni.
