„Épp édesanyámnál aprítottam a fát, amikor a napokban megjegyezte, már úgy nézek ki, mint egy ősember. Biztos érdekes látvány lehetettem neki. De nemcsak látszatra változtatta meg az életemet a szakáll, hanem sok mindenre meg is tanított ez a fajta arcszőrzet. Például megtapasztaltam, hogy a hosszabb szakállat ápolni kell. A hozzáértők azt mondják, jót tesz neki a balzsam, ezt nem próbáltam, de ugyanúgy meg kellett mosnom, mint a hajamat. Na, és az evés, az egy igazi macera szakállal, főleg, ha az ember olyan levest eszik, aminek a tetejére reszelt sajot szórtak. Nem lehetett szép látvány, amikor ilyesmit ettem; egyértelműen sokkal jobban oda kellett figyelni az étkezésnél, hogy kulturáltan nézzek ki.
Megmondom őszintén, a hónap során többször előfordult, hogy legszívesebben nagy lendülettel levágtam volna a szakállamat, de tudtam, hogy nemes a cél, amiért csinálom, ezért kibírtam, és nem nyúltam hozzá. A vége felé már nagyon zavart, és úgy érzem, nem állok készen arra, hogy hosszabb ideig szakállat viseljek, de lehet, hogy most majd épp a csupasz képem lesz furcsa. Egyébként volt, aki szerint elég jól áll nekem a szakáll, de azért én inkább maradok a régi fazonomnál.
Sikeres Movember
Azok, akikkel ritkábban találkozom, nagyon meglepődtek, hogy dús szakállam van. Miután érdeklődtek a miértjéről, így sokaknak tudtam mesélni a Movemberről, és felhívtam a figyelmüket, hogy mennyire fontosak az egészségügyi szűrések, és az emberek nagyon nyitottak voltak a témára. Remélem, hogy a beszélgetéseink arra ösztönözték őket, hogy ők is rendszeresen ellenőriztessék az egészségüket.
Büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam a Movembert, lehet, hogy jövőre is belevágok. Egy biztos, ez a hónap még tudatosabbá tett. A férfitársaimnak pedig azt tanácsolom, hogy egyszer ők is próbálják ki, és hogy figyeljenek oda magukra, az egészségükre.”
Fotó: Sors Tamás
