A másoknak való folyamatos megfelelés vágya fakadhat alacsony önértékelésből és önbizalomból, tudattalan traumaismétlésből, bizonytalan kötődési mintázatból, de akár az adott kapcsolat(ok) sajátos dinamikájából is. Lehet enyhe mértékű és már patológiás, személyiségzavar vagy társfüggőség meglétére utaló szintű. Ami azonban közös a „people pleaserekben”, hogy viselkedésük gyakran annak ellenére taszító mások számára, és általában aláássa a velük szembeni tiszteletet, hogy céljuk éppen ennek az ellenkezője lenne. Pszichológusként az első és legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy képessé váljunk rálátni nem adaptív viselkedésmintázatainkra, azokat tudatosítani magunkban, illetve, akár szakértői segítséget is igénybe véve, változtatni rajtuk. Ez természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra.
Nem a függés a baj
Szeretetre vágyni, kötődni, tartozni valaki(k)hez természetes humán szükségletünk. Még akkor is, ha a modern világban a másoktól való függést már olykor szinte abnormális mértékben igyekszünk elkerülni, és az önállóságot gyakran éppúgy kifordítjuk eredeti, pozitív jelentéséből, mint az önbizalmat. Miközben egy egészségesen kötődő ember számára egy hozzá közel állóval bizonyos mértékű dependenciában lenni, vagyis elfogadni, hogy ő is függ a másiktól, és az is tőle, nem félelmetes, nem fullasztó, hanem éppen ellenkezőleg, egy jó tapasztalat. Ez a fajta egymásra utaltság tehát pozitív, mert nem fenyegeti az egyén énintegritását, identitását, önbizalmát, önértékelését. A bizonytalan felnőtt kötődés két leggyakoribb fajtája a másiktól túlzottan függő (szorongó) és a túlzottan független (elkerülő) kötődés. Míg a spektrum két végén helyezkednek el, abban nagyon hasonlítanak, hogy viselkedésükkel annak ellenére aktívan akadályozzák a mély és intim emberi kapcsolatok kialakítását, hogy legbelül nagyon vágynak rá. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a másoknak folyton megfelelni vágyás ellentéte nem a mások véleményétől, szeretetétől való teljes függetlenedés, hanem az, ha a függés nem tölt el minket félelemmel. Ha úgy tudunk mély és intim kapcsolatokat kialakítani, kinyitni magunkat, sebezhetőségünket is felvállalni, hogy közben van egy erős belső kontrollunk, egy stabil koncepciónk arról, kik vagyunk, mik a határaink, és ezeket a határokat következetesen tudjuk tartani is.
Míg a másoknak való megfelelési kényszer önmagában nem egy mentális zavar, sok egyéb zavarral vagy pszichés problémával összefüggésbe hozható. Súlyosabb esetben akár egy korábbi – általában gyerekkori – trauma, mint például bántalmazás, elhanyagolás nyomán is kialakulhat egy olyan viselkedési repertoár valakiben, amit saját érzései figyelmen kívül hagyása, a konfliktusok aktív kerülése, a nemet mondás képtelensége és a másiknak való folyamatos megfelelés vágya jellemez. A szorongó kötődők, akik folyamatosan rettegnek az elhagyatástól, ugyancsak hajlamosak a mások érdekeit a magukéi elé helyezni és kényszeresen megpróbálni kielégíteni a számukra fontos emberek igényeit, a potenciális elhagyatástól való félelmük miatt. Az önálló döntéseket nehezen meghozó, másoktól túlzottan függő emberek szintén messzire mehetnek annak érdekében, hogy megtartsák mások szeretetét, szimpátiáját. Az is gyakori, hogy a people pleasing viselkedés egy gyerekkori maradvány: ha valakit csak akkor dicsértek meg, akkor figyeltek rá, ha jó kislány vagy jó kisfiú volt, ellentmondását pedig adott esetben még büntették is, akkor ez a viselkedés felnőttként is megmaradhat.
Kiéget, szorongat, lehangol
Először is azt kell érteni, hogy a folyamatos megfelelni vágyás egy félreértett koncepción alapul: az emberek nagy általánosságban nem fognak minket jobban szeretni, jobban elfogadni és kevesebb eséllyel elhagyni, ha sosem konfrontálódunk velük, és saját igényeink háttérbe szorítása által is megpróbáljuk az ő vágyaikat kielégíteni. Ennek sok oka van, kezdve attól, hogy evolúciós örökségünk az autonóm emberekhez való vonzódás, ők ugyanis erősebbnek tűnnek, olyasvalakinek, aki nagyobb eséllyel él túl. Emiatt gyengébbnek gondoljuk és kevésbé tiszteljük azokat, akik nem állnak ki magukért, és elnyomják valódi szükségleteiket, miközben kezüket-lábukat törik azért, hogy másoknak megfeleljenek. Emellett a túlzottan dependens, mások véleményétől erősen függő emberrel intim kapcsolatba kerülni sokak számára ijesztő is lehet, mert úgy érezhetik, nekik kell őt megtartani. A viselkedés másik hátulütője, hogy a gőz a kuktából általában valahol ki kell hogy törjön, ezért a másoknak való megfelelés kényszere nem a vágyott nyugalommal és elégedettséggel, hanem éppen a folyamatos feszültséggel, kiégettségérzéssel és azzal jár együtt: a people pleaser úgy érezheti, vele senki, még önmaga sem törődik igazán. Ez olyan mentális zavarokhoz is vezethet, mint a szorongás vagy a depresszió. Ha folyamatosan mások jóllétét helyezzük a sajátunk elé, általában még olyan emberekét is, akik még csak nem is túl fontosak nekünk, ha a végsőkig elmegyünk, hogy nehogy megbántsunk másokat, az rengeteg energiát felemészt, és eltereli a figyelmet saját problémáinkról, szükségleteinkről. Ez extrém esetben odáig is elvezethet, hogy már azt is nehéz meghatározni egy másik ember viszonylatában, hogy mi is pontosan a szükségletünk, hogyan kell azt a másik felé adekvát módon kifejezni, hol húzódnak a határaink, hogyan figyelmeztessünk másokat azok betartására, vagy egyáltalán, hogyan vegyük észre, ha átlépték őket.
A változás útján
Kifejezett pszichés tünetek (depresszióra, szorongásra utaló jelek) esetén mindenképpen keressünk fel egy szakembert. Akkor is ajánlott a pszichoterápiás segítség, ha komoly kötődési problémák vagy erősen dependens viselkedés áll a folyamatos megfelelési kényszer hátterében. Ha azonban valaki alapvetően jól viszi az életét, képes tartós, egészséges intim kapcsolatok kialakítására, nem érez elakadást élete egyik területén sem, ugyanakkor észreveszi magán, hogy nehezen megy a nemet mondás, hajlamos folyton, kényszeredetten mások kedvében járni, kerüli a konfliktusokat és mások szükségleteit rendre a sajátjai elé helyezi, akkor érdemes változtatni. Egyébként egy kisebb elakadás esetén is jót tehet egy rövid tanácsadói folyamat keretében ránézni a dolgokra, esetleg valamilyen csoportos módszer (például pszichodráma) használatával megdolgozni a kérdést. Amire azonban mi magunk is ránézhetünk, az a saját igényeink egy másik ember viszonylatában, illetve az, hogy hol húzódnak a határaink.
Képek: Getty Images
Ha kiváncsi vagy a teljes cikkre, akkor vásárold meg a Remind Bookazine 11. lapszámát. Kattints IDE a vásárláshoz!
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
