Rád nézek és egy magabiztos nő néz vissza rám. Eszembe nem jutna veled kapcsolatban, hogy van az életednek olyan területe, amire az önbizalomhiány a jellemző. Aztán a podcastod első epizódjából, amelyben saját magadról mesélsz, kiderül, hogy ez még sincs teljesen így.
Anyaként, feleségként és gyerekként rendben vagyok magammal, és büszke is vagyok arra, ahogy ezekben a szerepeimben teljesítek. Jó barát is vagyok, de azért kétségtelen, hogy nekem első a család. Szakmailag szoktam megkérdőjelezni magam. Sokszor teszem fel a kérdést, hogy tartom-e a lépést a tudomány, a technológia, a kultúra fejlődésével, tudok-e jól kérdezni, mert amit tudok, azt evidensnek tartom, ezért nem igazán gondolom értékesnek. E közben elképesztően pozitív visszajelzéseket kapok a tréningjeim, a coaching folyamataim, vagy egy-egy beszélgetésem kapcsán, szóval ideje lenne elhinnem, hogy értéket adok a világnak.
Akkor tehát személyes indíttatásból született meg ez podcast? A saját kérdéseidre szeretnéd megkapni a választ a szakértőktől, és te magad szeretnél olyan emberektől inspirálódni, akik rendben vannak magukkal?
Nekem mindenképpen dolgom van ezzel a témával, de úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Több mint 20 éve tartok tréningeket felsővezetőknek, cégtulajdonosoknak kommunikációs témákban, illetve különböző vezetői készségfejlesztés címszó alatt, és sokszor találkozom olyan emberekkel, akikről azt gondolnád, hogy tisztában vannak a saját erősségeikkel és képességeikkel, de a közös munka során kiderül, hogy önértékelési problémákkal küzdenek. Ebből a külvilág vajmi keveset vesz észre, de elképesztő sok energiát igényel a látszat fenntartása, hogy ők egyébként jól vannak, miközben kétségek mardossák őket legbelül.
Amikor feltesszük a kérdést, hogy „hogy vagy” a válasz általában az, hogy kösz, jól vagyok, de ha megkérdeznénk valakit arról, mit gondol magáról szakmai szempontból, kevesen tudnák teljes meggyőződéssel azt válaszolni, hogy kösz, jó vagyok. Az a célom, hogy minél több ember legyen, aki hisz magában, és aki ki tudja és ki is meri mondani, hogy kösz, jó vagyok.
Őszintén, te ismersz olyan embert, aki töretlen önbizalommal rendelkezik? Aki soha nem kérdőjelezi meg a saját képességeit?
Képzeld igen. Például a férjem ilyen. 25 éve vagyunk együtt, elég sok mindent megéltünk közösen. Nagyon sok helyzetben láttam, hogy működik, láttam az üzleti bukásait, és azt is, hogy soha egy percre sem ingott meg a magába vetett hite. Irigylem és nagyon szerencsésnek tartom ezért. Egyébként őt is elhívtam vendégnek a podcastomba, mert szerintem sokak számára inspiráló lehet, ahogy mesél arról, hogy mennyire tudatosan, közben mennyire egyszerű elvek mentén tesz azért, hogy jól legyen a saját bőrében. Egyébként, úgy gondolom, hogy minden a mértékről szól. A kérdés az, hogy mennyire hiszel magadban, és a kétségeid mennyire keserítik meg a mindennapjaidat. Megkérdőjelezni, hogy ez egy jó döntés volt-e, belefér. Ami nem fér bele, az az, hogy mindent abból a szemszögből nézel, hogy te tulajdonképpen semmit se tudsz. Nem reálisan látod önmagad. Túlidealizálsz másokat, saját magadat meg alulértékeled. Hiába kapsz visszaigazolást a külvilágtól, és hiába vannak szakmai sikereid, díjaid, te mindezt a szerencsének vagy a véletlennek tulajdonítod. Ezen a gondolkodásmódon szeretnék változtatni, nemcsak magamban, hanem másokban is.
Trénerként, coachként régóta foglalkozol önismerettel, a podcastodban is már több szakértővel beszélgettél. Nyugtass meg, ugye látsz fejlődést magadon?
Az az igazság, hogy néha nagyon mélyre tudok menni a gondolataimban, és eljutok oda, hogy nincs érelme belevágni semmibe, mert úgyse tudok értékes dolgot csinálni. Ettől korábban hetekig tudtam szenvelegni, majd megráztam magam, és elkezdtem megvalósítani a dolgaimat. Azt vettem észre, hogy ezek az időszakok egyre rövidebb ideig tartanak. Sőt.
Mostanában valamilyen oknál fogva, nagyon sokan hívnak el a saját műsorukba vendégnek, ahol sokszor felvetődik ez a téma. És elkezdtem azt érezni, hogy unom magamat. Unom, hogy arról beszélek, hogy problémám van az önbizalommal. És amikor elkezdem unni magam, akkor nekiállok, és hatalmas energiával vetem bele magam az addig halogatott dolgaim megvalósításába.
Milyen szerkesztési elv alapján választod ki a beszélgetőpartnereidet?
Az elején mindenképpen azt szerettem volna, hogy jöjjenek pszichológusok, és olyan emberek, akikhez személyes kötődésem van, és akiknek a működésére jól rálátok. Így került be a vendégek közé Tari Annamária és Csernus Imre is. A felvételek után azt fogalmaztam meg magamnak, hogy fontos az önismeret, de nem kell mindent túlanalizálni. Lehet, hogy az önbizalomhiányt nem kell „feloldani”, hanem egyszerűen el kell kezdeni cselekedni, mert a cselekvés hozza meg a hitet. Az első beszélgetőtársaim között olyan ismert alkotók is szerepelnek, mint Geszti Péter, akivel több, mint 20 éve vagyok jóban, és akiben ugyanaz a rendíthetetlen önbizalom van jelen, mint a férjemben. Hatvanévesen a zenei karrierje csúcsára ért, mert hisz magában, és le tudja rázni mások ítéleteit. És jön Al Ghaoui Hessna, aki az MTV-ben a kolléganőm volt, és akivel a mai napig sokszor beszélgetünk, lelki dolgokról is. Rajta is azt látom, hogy a tehetségén, elszántságán és szorgalmán túl a saját magába vetett hite viszi előre.
Sokan gondolják úgy, hogy valaki akkor ér csak valamit, ha széles nyilvánosság előtt sikeres. Neked mi a véleményed erről?
Nem értek egyet a felkent gurukkal, akik azt hirdetik, hogy bárki lehetsz, csak akarni kell. Ez egyszerűen nem igaz. Jóval több lehetsz annál, mint amit feltételezel magadról, de az adottságok, képességek meghatározzák a határt. Ahhoz, hogy valaki kitűnjön a tömegből, az is kell, hogy jókor legyen jó helyen, és hajlandó legyen meghozni rengeteg áldozatot, de még ez se feltétlenül garancia a sikerre. Viszont mivel a csapból is a sikerpropaganda folyik, akármit is jelentsen a siker, az emberek elkezdik azt érezni, hogy nekik úgy rossz az életük, ahogy van. De miért is?! Mi van, ha a social médiában nem te vagy a főszereplő?! Szerintem semmi. Lehet, hogy csak egy szűk körben hatsz, de van, hogy ez sokkal értékesebb hatás, mint ha sokfelé szórod a sugaraidat. Éppen ezért szeretnék a külvilág számára kevésbé ismert vagy épp ismeretlen embereket is meghívni a podcastba, hogy az ő példájukon keresztül megmutassam, nemcsak az a siker, ami kívülről csillogónak látszik.
Ha röviden kellene meggyőzni valakit arról, hogy miért érdemes meghallgatni a beszélgetéseidet, mit mondanál?
Soha nem késő újradefiniálni magunkat, és kihozni magunkból azt, ami mindig is bennünk volt. Aki hétről-hétre követi a Kösz, jó(l) vagyok! podcastot, történeteket, módszereket vagy épp egy-egy olyan mondatot kap, amelyek támogatják abban, hogy azt az életet élje, amire mindig is vágyott.
