Pszichodráma vagy családállítás – Melyiket válasszam?

Becsült olvasási idő: 7 perc
Ha valaki eldöntötte, hogy elindul az önismereti úton és ehhez szakértő segítséget szeretne igénybe venni, rögtön szembe találja magát a dilemmával: melyik módszertant válassza, egyéni vagy csoportos foglalkozás passzol a leginkább hozzá? Vass Anita és Tyihák Krisztina a Mental Spa önismereti mentorai segítenek most abban, hogy megfejtsük, miben hasonlít és miben más a pszichodráma és a családállítás, e két mostanában egyre közismertebb önismeretei módszer. László Krisztina írása.
pszichodráma

hirdetés

Egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Mental Spa, egy olyan hely, ahol a középpontban az elménk és a tudatunk „kényeztetése” áll. Önismereti mentorok egyéni konzultációkkal és csoport foglalkozásokkal segítik a hozzájuk betérőket az önismereti munkában. Vass Anita a Mental Spa szakmai vezetője 20 éve dolgozik emberekkel vállalati HR-esként és ugyanennyi ideje vesz részt személyesen önismereti folyamatokban, egyéni és csoportos módszerekkel. Tyihák Krisztina több mint tíz év jogi munka után, új kihívásokat keresve indult el a segítő szakma felé. Több mint tíz év saját élményű tapasztalattal rendelkezik önismeretben, egyetemi szinten végezte el a coach képzést, majd a Magyar Pszichodráma Egyesület továbbképzését követően pszichodráma vezető lett. További három év szakmai képzésen vett részt, hogy családállítás erejével is segíthessen az arra nyitott embereknek. 

Új év, új élet. Ilyenkor szoktak az emberek fogadalmakat tenni, elhatározzák, hogy kipróbálnak új dolgokat, vagy végre belevágnak régóta dédelgetett vágyaik megvalósításába. Hogy látjátok, januárban többen jelentkeznek hozzátok a különböző csoportos vagy egyéni önismereti foglalkozásokra? 

Anita: Nálunk ez a trend nem érzékelhető és ez eléggé meglepő számunkra is. Tavaly indítottunk például egy fogadalommegtartó csoportot, melynek az volt a lényege, hogy támogassuk egymást a megfogadott változásokban, de nem volt extrém nagy érdeklődés iránta. Pedig év végén nagyon sokan megfogalmazzák maguknak, hogy mit szeretnének másképp csinálni az új évben, de ebben nem kérnek segítséget, és végül csak akkor jönnek el hozzánk, amikor már nagy baj van és borzasztó nagy a fájdalom. Az elmúlt 10 évben a pszicho edukáció terén érezhető fejlődést láthatunk, rengeteg pszichológiai, önismeretei könyv, podcast, újságcikk jelent meg, az emberek olvassák, hallgatják őket, de hogy utána mit kezdenek az információkkal, az lenne az igazi fontos kérdés. Attól, hogy elolvastak egy könyvet és megértették a fogalmakat, nem tudják egyedül hozzáigazítani a mindennapi életüket, például a családi rendszerüket jobban kezelni. Az egyik gátja az lehet, amiért még mindig nem fordulnak szakemberhez a lelki bajaikkal az emberek, mert félnek, hogy rájuk kerül a betegség stigma.

Kriszta: Azt hiszem, kell a családban vagy az ismerősi, baráti környezetben legalább egy minta ahhoz, hogy valaki lépjen. Nagyon sokan ajánlásra jönnek, ismerősök személyes élményei hatnak rájuk. Úgy gondolom, a mi szakmánk még mindig ajánlások alapján működik, bár egyre nagyobb szerepe kezd lenni ebben a műfajban is a marketingnek. Onnantól, hogy valaki felkeres egy segítőt, fontos, hogy kialakuljon közöttük a szimpátia, bizalom nélkül nem tud elindulni a közös munka. Erre saját magam is jó példa vagyok.

Az önismereti munkám elején egyéniben kezdtem, könnyebb volt egy valakinek elmondanom, hogy mi van velem. Amikor sikeresen átléptem ezt a határt, jöhetett a csoportos foglalkozás és így szerettem bele a pszichodrámába.

Ez volt az egyik legmeghatározóbb önismereti élményem: ott volt 16 ember, akik hasonló, vagy épp nagyon más kihívásokkal küzdöttek, mégis abban egyformák voltunk, hogy egymásért, és az egyéni fejlődésünkért együtt dolgoztunk a csoportban, elfogadva egymás nehezeit. Ezzel teremt a csoport egy támogató közeget, amiben a legnehezebb élmények is átforgatásra kerülhetnek. 

A családállítás mostanában nagyon felkapott önismereti módszer. Vannak, akik lelkesednek érte, rendkívül jó személyes tapasztalattal bírnak, de sok pszichológus ellenzi, azt gondolják, hogy inkább ártalmas, mint használ. Oszlassuk most el a téveszméket ezzel a módszerrel kapcsolatban!

Anita: Maga a pszichológia is egy nagyon fiatal tudomány, és mindent, amit az egyetemen már tanítanak, előtte évtizedekig gyakorolják, és lekutatják. A családállítás még ebben a fázisban van, nem egy egzakt, teljesen lekutatott módszer, még nincs meg az összefogott szakmai védelme, mint például a pszichodrámának, valószínűleg a pszichológusok egy része többek között ezért sem kedveli. Egyébként komoly kutatások folynak ezen a területen is, például Kanadában. Én azt szoktam mondani, hogy a gravitáció akkor is létezett, mielőtt le tudtuk volna írni, hogy micsoda és milyen a sebessége, iránya, akkor is ugyanúgy leestek a dolgok. A családállításnál is tapasztalom, hogy működik és valószínűleg néhány éven belül pontosan tudni is fogjuk, hogyan. Remélem, hogy ez majd segíteni fog ennek a módszernek az elfogadásában, mert szerintem nagyon hatékony és bizonyos témákra nagyon jól alkalmazható.

Kriszta: Jogászként alapvetően szkeptikus ember vagyok, szeretem tudományosan igazolva látni, mi a dolgok oka, magyarázata. A családállítással kapcsolatban engem a személyes tapasztalat győzött meg. Teszteltem ezt a módszert azért, hogy hitelesen bele tudjak állni, sok szempontból vizsgáltam, hogyan tér el a pszichodrámától, és mik az esetleges kihívásai és előnyei. Ami mindkét módszertannál közös: elengedhetetlen a kompetenciahatárok alapos ismerete. Előfordulhat, hogy valaki esetleg valamilyen patológiából, például személyiségzavarral érintve érkezik egy csoportba és az élményeit nem úgy kommunikálja, mint az elvárt lenne az egészséges önismerőktől. Ez nagyon sok negatív hatást tud generálni. A vezető feladata, hogy ezt időben észrevegye, ehhez megfelelő képzettség és gyakorlat kell. Véleményem szerint akkor tud ártalmas lenni a családállítás, de ez igaz bármely más önismereti módszertanra is, hogyha valaki a felelősségvállalást kikerüli vele, azt várja, reméli, hogy mások oldják meg helyette a változáshoz szükséges önismereti munkát. A családállítást – tévesen – egyfajta rontáslevételként értelmezi. 

Remind

Hogyan fogalmaznád meg a családállítás lényegét? 

Kriszta: A családállítás olyan, mint egy diagnózis, fel lehet ismerni általa, hogy a családi rendszeredben milyen azonosulások, hiedelmek vannak. Ezeket a hiedelmeket lehet oldani a családállítás terében, meghatározott módszertan, szabályok szerint, de ezzel nincs vége az önismereti munkának.

Felismered, hogy egy olyan családi mintát követsz, ami hatással van ma az életedre, például egy történelmi tragédia kapcsán, de az ott tapasztaltakat azután érdemes egyéniben vagy pszichodráma csoportban feldolgozni.

A gyakorlatban hogyan zajlik egy családállítás?

Anita: Az állító (vagyis a témagazda) által hozott kérdésből, elakadásból indulunk és a részletek alapján modellezzük az említett szereplőket, érzéseket, kapcsolatokat. Ha csoportban dolgozunk, akkor ezeket emberek képviselik, de egyéni konzultációban is használható a módszer, akkor úgynevezett projekciós tárgyak jelölik az egyes szerepeket, például bábuk, ásványok vagy akár babzsákok. Megfigyeljük a képviselők egymáshoz viszonyított távolságát; azt, hogy ki merre fordul; ki áll, ül, fekszik vagy mászik fel egy székre; egyéniben szintén a bábuk távolsága, iránya, nagysága lehet fontos. Utána megvizsgáljuk a képet: elemezzük a fentieket, esetleg a helyére állunk egy-egy szereplőnek, hogy mit érez, milyen ott lenni, ennyire közel vagy távol valakihez vagy háttal neki vagy pont a szemébe nézve. Ha csoportban csináljuk, akkor a szerepeket képviselő emberek tudnak plusz információkat is adni, ami segíthet az állítónak olyan dolgokat is észrevenni, vagy megérteni, amit maga másképp gondolt vagy nem látott. 

Kriszta: A családállítással nagyon sokat tudunk a tudattalanunkból felbányászni más szereplők impulzusai alapján, rengeteg plusz információt kapunk és azzal valamit kezdeni kell. A családállítást vezető szakembernek nagyon kell figyelnie arra, hogy a segítők ne fűszerezzék meg az érzéseiket a saját hiedelmeikkel, gondolataikkal, megoldási javaslataikkal, mert ez az állítás főszereplője nagyon nyitott, és ezért sérülékeny helyzetben van. 

Akkor most vegyük nagyító alá a pszichodrámát!

Anita: A pszichodrámát alapvetően csoportos módszerként használjuk, bár létezik egyéni variációja is. Azért hívják így, mert hasonlít a színházhoz annyiban, hogy itt is szerepeket játszunk és megjelenítünk egy-egy jelenetet – vagyis problémát vagy dilemmát – az életünkből. Ehhez persze színészi képességekre nincs szükség, ez ne tartson vissza senkit. Annyiban hasonlít a családállításra, hogy itt is megoldásokat keresünk vagy legalább ráláthatunk valamilyen elakadásunkra. Illetve hasonlít abban is, hogy itt is van főszereplő, akinek a témáját eljátsszuk. A különbség az, hogy itt minden szerepben ő játszik először és az ő szemüvegén, megélésén keresztül ismerjük meg a többi szereplőt, a köztük levő kapcsolatokat. A többi szereplő nem teszi bele a saját megérzéseit, csak átveszi a szerepet a főszereplőtől és az elhangzottak alapján játszik tovább. 

Kriszta: A pszichodráma célja személyiségünk spontaneitásának, kreativitásnak, és a megszokott sémák mögül az új megoldások születésének inspirálása. A protagonista (a főszereplő megnevezése) az „élete alkotója”, önmaga erejére támaszkodva írja felül addig tudattalan forgatókönyveit. Ha a drámában kihívást jelentő élethelyzettel dolgozik a csoport, a játékban az elmondottak a protagonista által megosztott információkhoz igazodnak, attól nem is térhetnek el. A csoporttagok megéléseiket a játékot követő megosztó körben, szerepvisszajelzésként, vagy azonosulásként oszthatják meg, illetve saját élettörténetükből úgynevezett „sharing”-et hozhatnak be, ezzel is kapcsolódhatnak a protagonistához. A szerepcserék révén a protagonista kipróbálhatja, hogy milyen például az édesanya szerepéből hallani ugyanazt a mondatot a gyerekétől, azaz tőlem, és fordítva. Ezzel fejleszti az empátiás készségeket is magában, nagyobb megértést nyer a világra, emellett alkothat olyan mondatokat is, amelyek nem hangzottak el, de nagyon gyógyító hallania őket. A szerepcserék révén épül a saját szerepkészlete, akár addig antiszerepként ismert tulajdonságokkal is. 

pszichodrama

Hány alkalomra van szükség a családállítás és hány a pszichodráma esetében ahhoz, hogy változást tapasztaljunk?

Anita: Egy drámacsoport általában egy évig tart, 120 órás csoportokat szoktunk indítani, havonta egyszer, hétvégén vannak a foglalkozások. De léteznek hosszabb, 250 órás drámafolyamatok, megvannak a szabályok, hogy milyen gyakorisággal indíthatjuk ezeket a csoportokat. És vannak ennél rövidebb, tematikus csoportok is, ezek általában 60 órásak, ilyen például az anyasággal kapcsolatos tematikus csoport vagy az én és a párkapcsolatom témájú csoport. Időre van szükség ahhoz, hogy a csoporttagok közül mindenki játéklehetőséghez jusson, összeérjen a csoport, kialakuljanak a kellő csoportdinamikák. A családállítók jellemzően egy- vagy kétnapos állításokat, workshopokat szoktak tartani, ha valaki folytatni szeretné, eljöhet egy újabb állításra és akkor más problémát hoz magával. Mindenképpen hozzátenném, hogy mind a két módszertant lehet egyéniben is csinálni, megvannak hozzá a technikák és így is jól működnek.

Bárki bekerülhet random módon a csoportba, vagy figyeltek arra, hogy összeillő embereket válasszatok ki? 

Kriszta: A pszichodrámában zárt csoport van és az a szabály, hogy előtte interjúztatjuk a jelentkezőket, többek között azért is, hogy a csoport összetételében a módszertan szabályai érvényesüljenek. Én a családállítás előtt is szoktam interjúztatni, hogy tisztában legyek az állító témájával, családi rendszerével. Az interjút követően vezetőként már felkészülök, tudom ki jön, milyen témával, és ha valakinél felmerül, hogy a nehézségei meghaladhatják az egészséges önismereti csoport kereteit, tudom őt tovább ajánlani más kollegához.

Anita: Az, hogy milyen gyorsan érünk el eredményeket, azon is múlik, hogy milyen a résztvevők változásra való képessége, igénye, a témák mélysége, amivel éppen dolgozunk. Biztos nem mondanám, az egyik módszertan gyorsabb vagy lassabb.

Az biztos, hogy maga az önismereti munka inkább maratonfutás és nem sprint. 

Egy laikus, aki készen áll a változtatásra, hogyan tudja eldönteni, hogy melyik módszer a jó neki? 

Kriszta: A hozzám forduló emberektől mindenképpen azt kérem, hogy üljünk le egy első alkalomra, és beszélgessünk arról, hogy mi a témája, mit szeretne elérni. Közösen kitaláljuk, mi az, ami az ő alkatához, a hiedelemrendszeréhez, eddigi mintáihoz jobban illik. Az is kiderül, hogy az egyéni vagy a csoportos foglalkozás jobb-e neki.

Anita: Nálunk a Mental Spa-ban ezért van lehetőség úgynevezett kezdő, orientációs beszélgetésre. Hogyha valaki 0 kilométeres, vagyis nincs semmiféle személyes tapasztalata az önismereti módszerekről, ne a honlap alapján csekkoljon be egy csoportba, mert előfordulhat, hogy az a módszer nem passzol a személyiségéhez és nem fogja jól érezni magát a foglalkozásokon. Mi most a családállításról és a pszichodrámáról beszélgettünk, de vannak nálunk más módszertannal működő foglalkozások is, amelyek szintén nagyon hatásosak. A megfelelő önismereti módszer megtalálása egy kicsit olyan, mint a randizás, hogyha az első nem jött be, attól még nem adod fel, keresel egy másikat, ha szeretnél változtatni az életeden.

Fotó: cottonbro studio / Pexels

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn