Világsztárok társaságában – Interjú Radics Gigi énekesnővel

Interjúnk apropója, hogy szeptember 12-én a Zsidó Kulturális Fesztivál keretén belül olyan nagy művészek társaságában lépsz fel, mint a Hammond-orgona mestere, Rhoda Scott, a különleges cigány fúziós zene megteremtője, Roby Lakatos és a cimbalom varázslatos megszólaltatója, Lisztes Jenő. Van benned egy kis izgalom, vagy már megszoktad, hogy ilyen nagy sztárokkal lépsz fel?

Nem hiszem, hogy ezt meg lehet szokni, de én azok közé a szerencsés előadók közé tartozom, akiknek van élményük ezzel kapcsolatban. A múltban volt már arra példa, hogy világsztárokkal léphettem színpadra vagy személyesen találkozhattam olyan illusztris emberekkel, akiket tényleg csak a tévében lehet általában látni. Nagyon-nagyon örülök a mostani koncertnek, megtisztelő számomra, hogy ezekkel a csodás művészekkel léphetek egy színpadra.

Ismered őket személyesen?

Roby Lakatossal már dolgoztunk együtt, nagyon jó emlékeket őrzök róla. Rhoda Scott-tal és Lisztes Jenővel még nem volt kapcsolódásom a múltban, nagyra értékelem a művészetüket.

Rhoda Scott világhírű művész, 86 éves, fantasztikus karrier áll mögötte. Te mit értékelsz leginkább benne?

Rhoda Scott esetében már az lenyűgöz, hogy női orgonista. Amikor ő kezdte a pályáját, nem sok nő orgonált. Kőkeményen kellett küzdenie, hogy egy szintre kerüljön megbecsülésben a férfiakkal. Csodálatos, ahogy játszik, remélem, lesz majd alkalmam a koncert előtt, vagy után pár szót váltani vele.

Négy zenész, négy különféle stílus. Hogyan lehet ebből egy egységes koncertet adni?

Nagyon izgalmas feladat, biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk azt a metszéspontot, amelyben mindenki jól érzi magát és a legjobbat tudja nyújtani.

Azt gondolom, hogy attól jó egy előadóművész, ha minél több stílusban tud remekelni, és készen áll mindig a komfortzónán kívüli állapotokra is.

A koncert színhelye a budapesti Dohány utcai Zsinagóga. Mennyiben más egy ilyen helyszínen koncertet adni, mint egy színházban vagy egy sportcsarnokban?

Volt már lehetőségem fellépni a Dohány utcai Zsinagógában, felemelő érzés volt. Azt gondolom, hogy olyan közönség jön el ide, aki tényleg zeneszerető, zenéhez értő, aki szereti a minőségi zenét. Ez nagyon sokat számít, mert itt ténylegesen az előadó van a központban, és ez nekünk művészeknek nagyon sokat ad lelkileg. Gyakran lépek fel a zenekarommal kisebb-nagyobb rendezvényeken, ahová a közönség nem csak miattunk jön el, hanem maga az esemény miatt, ahol jól szeretné érezni magát, ilyenkor nem csak nekünk szól az ováció, amikor zenélünk. A Zsinagógában mindig értékelik, ami a színpadon történik, a nézők felől érkező szeretet és energia fantasztikusan feltölt.

A Zsinagóga egy szakrális épület, amikor itt énekelsz, megérint a hely kisugárzása?

Egy ilyen helyen énekelni mélyebbre visz a lelkemben, plusz töltetet ad. Én egyébként a szívem mélyén hiszem a Jóistent, vallásos vagyok és azt gondolom, hogy ha mindenki abban hisz, amiben szeretne, s elfogadná mások hitét, békében lehetne élni a Földön.

Tudom, sokat mondják neked, hogy nagyon fiatal vagy. De ez tény. Mások ebben az életkorban, 27 évesen még azt sem tudják, mik szeretnének lenni és eszük ágában sincs tartós párkapcsolatban élni, gyereket szülni. Te mind a szakmai életedben, mind a magánéletedben jóval előttük jársz. Van egy tündéri kislányod, túl vagy egy tartós párkapcsolaton, a zenében is sikert sikerre halmoztál. Hány évesnek érzed most lélekben magad?

Sokkal idősebbnek, de ez mindig így volt gyerekkoromtól kezdve. 8 éves voltam, amikor apukám zenekart alapított nekem, és jártunk mindenfelé fellépni, én már akkor is azt éreztem, hogy idősebb lélek vagyok. Azóta rengeteg minden történt, a Megasztár megnyerése óta tényleg megfordult velem az egész világ, de nem csak velem, az egész családdal. Ha röviden kell válaszolnom erre a kérdésre, akkor én olyan ötvenesnek érzem magam lélekben, mert annyi minden történt már velem eddig, mint másokkal talán egy életen át sem biztos.

Volt-e ára annak, hogy te ilyen fiatalon és gyorsan sikeres lettél?

Abszolút nem éreztem úgy, hogy bármiről le kellett volna mondanom a zene miatt. Én pont belecsúsztam abba a generációba, akinek volt még igazi gyerekkora. Kint játszottunk a kertben, bicikliztünk, együtt lógtunk a barátokkal. A tesómmal elég szoros menetrendünk volt, merthogy suli után általában zenesuliba mentünk, engem anyuék eddzeni is hordtak. Túlsúlyos gyerek voltam, szerencsére 9 éves koromra sikerült leadni 20 kilót. A szüleim abszolút nem erőltették, hogy 0-24-ben csak a zenével foglalkozzam, hagytak teret annak is, hogy gyereknek érezhessem magam.

Gyakran előfordul, hogy ha túl fiatalon jön a siker, hamar kiég a művész. Nálad voltak már ennek jelei? Mit teszel azért, hogy ez ne következzen be?

Azt gondolom, hogy a kiégés olyan dolog, ami nem csak egyszer következhet be egy karrier során és nem csak a művészekre igaz. Bárkivel előfordulhat az élet bármely területén. Nálam is voltak mély hullámvölgyek, amikor meg kellett húzni a határokat, és azt mondani, hogy oké, most akkor innentől kezdve máshogy lesz, és próbálok másból töltekezni. De mélypontok nélkül nincsen magasság, szokták mondani, és ez valóban így van. Egy-egy mélypont után mindig sokkal kreatívabb leszek a zenében, több ihletem van, jönnek a jó ötletek, többet tudok magamból adni, meg tudom írni, el tudom énekelni az érzéseimet.

Mi az a tevékenység, ami feltölt és segít kilábalni mélypontból?

Ami rövid időn belül feltölt az az, amikor együtt játszom a kislányommal.

Hogyha én időt akarok, akkor meditálni szoktam, meditatív zenéket hallgatok és így le tudom vinni magamat alfa állapotba. Ez segít, hogy a hétköznapokat szebbnek lássam.

Mondtad, hogy lélekben 50 évesnek érzed maga. Van olyan 40-50 éves énekes példaképed, akire idősebb korodban hasonlítani szeretnél? Vagy legalábbis ott tartani, ahol most ő.

Magyarországon is tudok ilyet mondani, Caramelre például felnézek, szerintem ő a saját zenéjében nagyon tudatosan felépített magát. Valami újat tudott adni az R’n’B-vel, magyarul megszólaltatva, de mégis úgy, mintha nemzetközi felvétel lenne. A nagy legendák, mint Charlie vagy Cserháti Zsuzsa, utóbbi sajnos már nincs közöttünk, nagyon inspirálnak engem. Ha nagy világsztárokról kell beszélni, akkor ott van Michael Jackson, Stevie Wonder, Whitney Houston, ők mind példaképek számomra a zenéjükben.

Mennyire nehéz megújulni a mai világban? Merthogy a közönség elvárja a művészektől, hogy mindig valami újjal lepjék meg őket. Ki dönti el, hogy milyen zenei irányba kalandozol el, kikkel lépsz fel? Marics Petivel, Bari Lacival vagy éppen Rhoda Scott-tal? 

Teljes mértékben nyitott vagyok az új dolgokra. Szeretek olyan projektekbe belekerülni, amivel ki lehet valami újat próbálni, ahol két különböző stílus találkozik, vannak benne váratlan fordulatok. Ezek azért is jók szerintem, mert kizökkentenek a megszokottból. Én vagyok az igazából, aki dönt ezekről. Figyelem a fiatal tehetségeket, s örömmel mondok igent egy-egy izgalmas együttműködésre.

Kislányod 4 éves lesz, lassan kiderül róla, hogy örökölte-e édesanyja tehetségét. Hogy látod, szeret énekelni?

Nagyon szereti a zenét, és szerencsére a jó zenét. Abszolút van füle hozzá és tisztán énekel. Úgyhogy igazából már most eldőlt, hogy valószínűleg az igényes zenét fogja majd hallgatni. Amikor még pici, karon ülő baba volt, apu sokat gitározott neki, volt egy dal Stevie Wondertől, amire altattuk. Csak arra aludt el, ha apu idejekorán abbahagyta vagy elkezdett valami mást játszani, a gyerek sírva felriadt, majd, ha újra megszólalt ez a dal, nyugodtan visszaaludt. Hagyom, hogy sodródjon, élvezze a zenei közeget, amibe beleszületett. Az édesapja is művész, csak más vonalon, úgyhogy nagy valószínűséggel abból is örökölt valamennyit, mert nagyon ügyesen rajzol.

 Apukád indított el gyerekként az előadóművészet útján. Te is megtennéd ezt a gyerekeddel?

Jó kérdés, nem tudom. Ha azt látnám, hogy tehetséges benne, és ő is szeretné, akkor egészséges keretek között igen. Én azt gondolom, hogy abban kell támogatni a gyereket, amiben jó, és amit szeret csinálni. Nyilván van néhány dolog, amitől óva inteném, de hát nem mindentől fogom tudni megvédeni az életben, a saját tapasztalatai alapján fog tudni majd menni előre azon az úton, ami szerinte a legjobb lesz. Persze egyengetni fogom ezt az utat, tanácsokkal látom majd el, amíg szüksége van rá. A legjobbat akarom neki, mint minden szülő a gyerekének.

Ha szeretnél többet megtudni az idei Zsidó Kulurális Fesztiválról, vagy meghallgatnád Gigit a Zsinagógában, kattints a a részletekért és a jegyvásárlásért!

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: olvasd el Palya Beával készült interjúnkat is!

Köszönjük a fotókat Radics Giginek!