Több mint 100 évesen dolgozni? Vannak, akik Japánban soha nem adják fel a munkát

Száz év felett dolgozni? Ki hallott már ilyet? Pedig Japánban vannak, akik soha nem adják fel, és még abban a korban is dolgoznak, amit sokan meg sem élnek. Hogy miért? Mert elmondásuk szerint a munkájuk nemcsak az identitásuk részévé vált, hanem épp az a hosszú és tartalmas életük titka.

Százévesek, és még mindig dolgoznak

Japánban él a legtöbb olyan ember, aki megélte, és akinek az életkora meg is haladta a százévet. Bár mindez örvendetes, de a mintegy 100 ezer érintett az életkorral járó problémák miatt nagy kihívások elé állítja Japánt, ahol ráadásul rekord alacsony a születési arány, így egyre több a nyugdíjas, és egyre kevesebb a munkaképes korú felnőtt.
Vannak azonban olyan japán százévesek, akiknek nem akadályt, hanem sokkal inkább egy újabb mérföldkövet jelentenek az éveik száma ahhoz, hogy az életükben és a munkájukban kiteljesedjenek.
Az alábbiakban bemutatunk öt olyan figyelemre méltó százévest, akik hosszú életüket nemcsak az egészséges táplálkozásnak, a kiváló Japán egészségügyi ellátásának, a testmozgásnak és gondoskodó családjuknak köszönhetik. Azt állítják, esetükben a hosszú élet titka a munkájukban is rejlik.

„Ha itt halok meg, a műhelyemben, boldog leszek” – Seiichi Ishii, 103 éves bicikliszerelő

Seiichi Ishii 12 éves volt, amikor az iskolából hazafelé sétálva megpillantotta az egyik tokiói kerékpárszerelő műhely kirakatában a „munkaerőt keresünk” feliratú táblát. A férfi elmondása szerint mindig is arra vágyott, hogy ő is bele bújhasson abba a hosszú, sötétkék overálba, amit a kerékpárszerelők viseltek. Az ominózus eset óta eltelt több mint 90 év, és Ishii még mindig bicikliket javít a saját műhelyében. Bár az overál szára ma már túl hosszúra nyúlt zsugorodó testén, minden este izgatottan várja akövetkező munkanapot.
„Ha itt halok meg, a műhelyemben, boldog leszek. Dolgozó ember vagyok, és ez nem változik az életkorral!” – mondta.
A 103 éves Ishii imád csavarokkal dolgozni, gumiabroncsokat szerelni, és azon gondolkodni, hogyan kell bármit is összerakni annak ellenére, hogy a kezei remegnek és a látása is homályosabb.

Remind magazin

„Sok hullámvölgyet megjártam már, most egy hullámhegy tetején vagyok” – Fuku Amakawa, 102 éves séf

Fuku Amakawa heti öt-hat napon a fiával és a lányával ebédel családja ramen éttermében.
„El sem hiszem, hogy sikerült ilyen sokáig dolgoznom, és mindezt úgy, hogy soha nem unatkoztam” – mondja, miközben fertőtleníti a tálalótálcákat.
A 102 éves Amakawa asszony férjével közösen, 60 évvel ezelőtt nyitotta meg az éttermet, ahol a mai napig aktívan dolgozik.
„Csodálatos érzés, hogy még mindig tudok dolgozni, már csak azért is, mert ez fizikailag és érzelmileg is javít az életminőségemen” – mondja, és azt is elárulja, világéletében attól félt, hogy mozgásszervi betegség miatt járásképtelen lesz, de a munka segített neki fittnek maradni.

Remind magazin

„Arról álmodtam, hogy színész leszek, mégis a gazdálkodás tartott életben” – Masafumi Matsuo, 101 éves gazdálkodó

„Azért dolgozom, hogy egészséges maradjak” – mondja a 101 éves Matsuo, aki gazdálkodóként évszaknak megfelelően padlizsánt, uborkát és babot is termeszt a rizs mellett.
Felesége négy éve meghalt, ami teljesen lesújtotta. Azóta minden reggel a korlátba kapaszkodva felmegy a lépcsőn a ház emeletére, hogy frissen főtt rizst vigyen a feleségének épített buddhista szentélybe.
Matsuo, aki túlélte a nyelőcsőrákot, és 99 évesen egy Covid-fertőzést is, a hétvégéit azzal tölti, hogy egyéves dédunokájával játszik. Minden nap, miután végzett a gazdálkodással, bemegy pihenni a kotatsujához, ami nem más, mint egy nehéz takaróval vagy paplannal borított asztal, ahol a melegbe burkolózva pihen.

„Szeretem, ha az emberek szépnek érzik magukat” – Tomoko Horino, 102 éves szépségtanácsadó

Tomoko Horino mindig is úgy érezte, többre hivatott annál, minthogy otthon maradjon, és annak szentelje az életét, hogy felneveli három gyermekét. A reményt, hogy egyszer azt teheti, amiben igazán örömét leli, soha nem adta fel. Már csaknem 40 éves volt, amikor egy véletlen folytán belevágott annak a kozmetikai márkának az értékesítésébe, melyet ő már évekkel korábban megszeretett. Tomokót mindig örömmel töltötte el, amikor javaslatára egy-egy új árnyalatú rúzs vagy alapozó kipróbálását követően a nők arca felragyogott. Mint elmondta, munkája során saját tapasztalata motiválta:
„Amikor először sminkeltem ki magamat, annyira csinosnak éreztem magam, hogy azt szerettem volna, minél többen mások is így érezzenek.”
A férje, aki szégyellte, hogy nem tudja egyedül eltartani a családját, és ezért a feleségének is dolgoznia kell, nem örült annak, hogy Tomoko a szenvedélyének hódol, ezért azt kért tőle, hogy olyan ajtókon kopogtasson, ahol nem ismerik fel. Az asszony eleget tett a kérésnek, és naponta több mint egy órát utazott azért, hogy eladja a termékeket, melyekkel hamarosan többet keresett, mint a férje.
Tomoko immár özvegy és 102 éves, de még mindig dolgozik, igaz, ma már telefonon keresztül értékesíti a kozmetikumokat, és csak alkalmanként látogatja meg a vásárlóit. Munka iránti szenvedélyét azzal indokolja, hogy az segít neki elűzni a magányt. Bár a legtöbb ügyfelét jócskán túlélte, soha nem gondolt arra, hogy feladja a munkáját, és végleg nyugdíjba vonuljon.
„Szeretem, ha a vásárlóim szépnek érzik magukat. Számomra az okozza a legnagyobb örömet, amikor azt látom, hogy a szép bőr vagy smink láttán megnő a vendégeim önbizalma” – tette hozzá Tomoko.

„Azért élek, hogy elmeséljem a történeteimet” – Tomeyo Ono, 101 éves mesélő

Amikor Tomeyo Ono lehuppan egy párnára, hogy elkezdje az előadását, mindenki elcsendesedik. Miközben az apró testű, törékeny asszony tökéletes artikulációval népmesét mond, a közönség síri csendben hallgatja, majd a mese végén a termet hatalmas taps tölti meg.
Ono egy 50 történetből álló repertoárral rendelkezik, hivatását pedig akkor választotta, amikor betöltötte a 70. életévét. Hogy miért éppen ekkor? Elmondása szerint azért, mert amikor ő fiatal volt, a lányok gondolni sem mertek arra, hogy álmaik legyenek, amelyeket megvalósíthatnak.
„Azért élek, hogy elmeséljem a történeteimet” – mondja az asszony, aki a 2011-es cunami túlélőinek tapasztalatait is beépíti a mesékbe.
A mesemondó legnagyobb félelme, hogy egyszer csak elfelejti a népmeséket, vagy a cunami kapcsán őrzött történeteket. Azért, hogy megőrizze emlékeit, minden nap naplót ír, és eltökélt szándéka, hogy élete végéig mesélni fog.

Fotó: pexels.com; freepik.com

Tetszett ez a cikk? Ez is tetszeni fog!

„Ne aktívak, hanem edzettek legyünk” – A hosszú élet kulcsa a longevity edzők szerint

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

közösségi terek

Miért van szükségünk harmadik helyekre? – A közösségi terek értéke

Nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, mégis fontos része az életünknek. Egy könyvtár, egy kávézó vagy egy közösségi ház olyan...
Jó hírek az egészségügyben

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Személyre szabott daganatellenes vakcinák, az Alzheimer-kór kockázatának korábbi felismerése és új lehetőségek az egészséges öregedés kutatásában. A "Jó hírek a...
ai tudatos használata

Mikor segítsen az AI, és mikor döntsünk mi? – A tudatos AI-használat 7 alapelve

Egy hétvégi program megtervezése, egy összetettebb e-mail megfogalmazása vagy egy új téma megértése – egyre több hétköznapi feladatban fordulunk a...
Őszi utazás a vonaton

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy hétvégi kiruccanáshoz nem feltétlenül kell autóba ülnünk vagy repülőjegyet foglalnunk. Magyarországról több hangulatos európai város is elérhető néhány órás...
Az 1000 Út 25 éves jubileumi eseményének résztvevői csoportképen

Egy világ, ahol minden automatizált. Miért vágyunk mégis arra, hogy valaki személyesen törődjön velünk?

Ma már néhány kattintással megszervezhetünk egy utazást a világ másik végére. Szállást foglalhatunk, útitervet készíthetünk, és akár mesterséges intelligenciától is...
Bőrünk a hideg időben

40 felett másra van szüksége a bőrünknek? Így ápoljuk a hideg hónapokban

Reggel még minden rendben, délutánra viszont húzódik az arcunk, a megszokott hidratáló kevésnek tűnik, és mintha a bőrünk érzékenyebben reagálna...
Pandora Karácsonyi Kollekció 2026

Amikor az ajándék azt üzeni: ismerlek – a Pandora ünnepi kollekciója

A legjobb ajándékok nem csupán az ajándékozott személyéről szólnak, kicsit rólunk is. Hiszen az ajándékozás öröme nem ér véget az...

„Glükokrata” társadalomban élünk? Miért olyan nehéz változtatni az étkezési szokásainkon?

Reggel egy édes péksütemény, délután egy csoki, este valami gyors vacsora. Ismerős? Sokszor észre sem vesszük, mennyi döntést hozunk naponta...

Hová tűnt a figyelmünk? – 5 könyv a fókuszról, az elmélyülésről és a digitális túlterheltségről

Folyamatosan villogó értesítések, végtelen hírfolyamok és párhuzamosan futó feladatok között egyensúlyozunk nap mint nap, miközben észrevétlenül aprózódik szét a legértékesebb...
SAMSUNG x Borganika

Gyökértől a szárig – így főzhetünk kevesebb pazarlással

A gomba szára, az újhagyma zöldje vagy a retek levele könnyen a konyhai hulladék közé kerülhet, pedig megfelelően felhasználva egy...

EZ IS ÉRDEKELHET

közösségi terek

Miért van szükségünk harmadik helyekre? – A közösségi terek értéke

Nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, mégis fontos része az életünknek. Egy könyvtár, egy kávézó vagy egy közösségi ház olyan...
Jó hírek az egészségügyben

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Személyre szabott daganatellenes vakcinák, az Alzheimer-kór kockázatának korábbi felismerése és új lehetőségek az egészséges öregedés kutatásában. A "Jó hírek a...
ai tudatos használata

Mikor segítsen az AI, és mikor döntsünk mi? – A tudatos AI-használat 7 alapelve

Egy hétvégi program megtervezése, egy összetettebb e-mail megfogalmazása vagy egy új téma megértése – egyre több hétköznapi feladatban fordulunk a...
Őszi utazás a vonaton

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy hétvégi kiruccanáshoz nem feltétlenül kell autóba ülnünk vagy repülőjegyet foglalnunk. Magyarországról több hangulatos európai város is elérhető néhány órás...
Az 1000 Út 25 éves jubileumi eseményének résztvevői csoportképen

Egy világ, ahol minden automatizált. Miért vágyunk mégis arra, hogy valaki személyesen törődjön velünk?

Ma már néhány kattintással megszervezhetünk egy utazást a világ másik végére. Szállást foglalhatunk, útitervet készíthetünk, és akár mesterséges intelligenciától is...
Bőrünk a hideg időben

40 felett másra van szüksége a bőrünknek? Így ápoljuk a hideg hónapokban

Reggel még minden rendben, délutánra viszont húzódik az arcunk, a megszokott hidratáló kevésnek tűnik, és mintha a bőrünk érzékenyebben reagálna...

„Glükokrata” társadalomban élünk? Miért olyan nehéz változtatni az étkezési szokásainkon?

Hová tűnt a figyelmünk? – 5 könyv a fókuszról, az elmélyülésről és a digitális túlterheltségről

Gyökértől a szárig – így főzhetünk kevesebb pazarlással

Miért bukik bele a cégvezető a napi TikTokba, és mit csináljon helyette?

Nem csak a karrierednek tesz jót – mit adhat a tanulás felnőttként?

Jó hírek: technológia, ami tényleg jobbá teszi az életet