Példaképek
2024.07.14.
hirdetés
Ahogy Woody Allen filmrendező mondta egyszer a helyi patinás filmfesztiválon: „Velence a legromantikusabb hely a világon, amelyet akkor lehet leginkább élvezni, ha senki sincs az utcákon.” Nekem még nem volt szerencsém pőrén látni az Adria Királynőjét, viszont tündöklő vonzereje a turistatömegeken is átsugárzik. Velence esetében tényleg képtelenség hinni a szemünknek. Hogyan sűrűsödhet össze ennyi szépség ilyen aprócska területen?
Az utazásra hangolódva Goethe itáliai útinaplóját olvastam. Ma is meglepően érvényes ez a 240 éves kalandokkal teli napló. A könyvből szinte kicsordul a kultúra, és persze az elképesztő germán elszántság a város legrejtettebb zugainak felfedezésére, Velence komplett bevételére. Az ifjú Wolfganggal elveszünk a sikátorok között, gondolázunk, színházba és operába megyünk, helyiekkel csevegünk, boltocskákba nyitunk be, örökké letérünk az ösvényről, kipróbáljuk az velencei ételeket és italokat, meglátogatjuk a környező szigeteket. Nos, az a helyzet, hogy mai utazóként is ezt kellene tennünk. Mindjárt elmondom, hogy hogyan.
Velence 1987 óta az Unesco Világörökség része. A 118 kisebb-nagyobb szigetre épült csodaváros azért is vonzó, mert nem skanzen, hanem „élő város”. Azaz létezik a velencei őslakosság, amelynek tagjai ebben a pompás történelmi városközpontban dolgoznak, iskolába járnak, cipőt talpaltatnak, csekket fizetnek be, bíróságon perlekednek, koncertre és moziba járnak. Ők hatvanezren a „velenceiek”.
Ehhez képest 25 millió turista érkezik hozzájuk évente. Félreértés ne essék: a „velenceiek” szeretik őket, hiszen belőlük „is” élnek. Ha arra vágyunk, hogy Velence törékeny szépségét az unokáink is láthassák, akkor érdemes megfontolni azt a pár kérést, amelyre az őslakosok hívják fel a figyelmünket. Kiáltványuk összes pontjával nem untatnálak titeket.
Sétálj a kevésbé felkapott részeken, keresd a titkos utcákat, címeket, térj le a főcsapásról. Javaslatunk: fedezd fel Velence 500 (!) csodás kisebb-nagyobb kertjeinek vagy parkjainak egyikét, ahol nyugodtan piknikezhetsz is. De a környező szigetekre is kirándulhatsz. Például menj el vaporettón a festői Murano szigetére, hogy megtudd, miért lett egy tengerésznép üvegműves. Vagy a színpompás Buranót, az itáliai csipkeverés bölcsőjét is érdemes felkutatni.
Támogasd a helyieket azzal, hogy helyi ételeket vásárolsz. Javaslatunk: ha rosticceriára bukkansz, mindenképp menj be kóstolni. A fekete rizottón vagy spagetti nerón kívül tucatnyi friss és sült tengeri herkentyűt, halfasírtot, rakott és sült zöldséget, salátát, házi tiramisut, fánkot választhatsz a pultból. Khm, bocsánat: a tészták és rizottók á la minute, azaz rendelésre készülnek, pár perc alatt. Pohárban lehet helyi proseccót vagy bort kérni hozzá.
Keresd a kézműves helyi termékeket. A velencei üvegművészek, maszkkészítők, divatházak portékáit. Ne vegyél tömegterméket vagy illegálisan árult cikkeket.
Mindig a jobb oldalon haladj, libasorban, a hídon, a sikátorban, vagy bárhol. Húzódj le oldalra, ha fotót készítesz, mert mögötted valaki talán épp iskolába siet.
Vedd igénybe hivatalos velencei idegenvezető segítségét, aki olyan eldugott palazzókba is elvisz és olyan történetekkel gazdagít, hogy bőven megéri a pénzét.
Velence a művészetek városa. Ne sétálj fürdőruhában, erre ott a Lido vagy más közeli strand.
Tiszteld a környezetet és a művészeti gazdagságot: ne etesd a galambokat, ne graffitizz, ne szemetelj. Utóbbit nehéz betartani, mert valljuk be, a sikátorokban, kis utcákon kevés a kuka. Javaslat: mint az erdőben, gyűjtsd össze egy szatyorban a szemetedet.
Ha lakást bérelsz, előre informálódj az újrahasznosítás szabályairól.
Menj olyankor Velencébe, amikor nem annyira zsúfolt. Az élhető Velence érdekében bizonyos időszakokban belépődíjat szed a város a turistáktól –általában hétvégéken, ünnepnapokon kell erre számítani.
Ha teheted, este hat óra után indulj a Lagúnák városába. Teljesen más arcát mutatja majd, mert a turistatömegek addigra eltűnnek. Este vagy éjjel aztán Tiétek lehet Velence egy romantikus sétára. Javaslat: előtte, utána vagy közben olvashatod Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című könyvét a velencei börtönéből megszökő Casanova szerelmeiről.
Viszont éjjel ne hangoskodj, hacsak nem szeretnél megismerkedni az ősi velencei szokással: zúdíts az ablakból vödör vizet a ricsajozó nyakába!
Apró lépések lehetnek ezek a cselekedetek nekünk, de Velencének sokat használhatnak. És akkor mi is megmutathatjuk majd a gyermekünknek a Lagúnák városát. Ahogy Goethe édesapja is elvarázsolta a kis Wolfgangot egy velencei vásárfiával, egy apró játékgondolával, amelyet az Adria királynője küldött a kisfiúnak, még az 1700-as évek elején.
Kiemelt kép: Pexels / Wolfgang; további fotók: Pexels / Jeffrey Czum, Maria Orlova, Magda Ehlers,
esrageziyor, chepté cormani, Mark Neal, Ilia Bronskiy
hirdetés
