Éppen csak elhagytuk a sopronkőhidai határt és máris Szentmargitbányára érkeztünk. Ez a kis osztrák település a nyári hónapokban operarajongók zarándokhelyévé válik, a júliusi kánikula ellenére 5000 néző volt kíváncsi Verdi Aidájának bemutatójára, amire mi is hivatalosak voltunk. Ez a mű az egyik kedvenc operám, a romantikus szerelmi történet, a fülbemászó dallamok s a látványos színpadkép eddig soha nem okozott csalódást a múltban, sem a Budapesti Operaházban, sem pedig a Veronai Aréna színpadán. Éppen ezért némi elvárással adtam át magam a műélvezetnek, de az a tény, hogy az előadás helyszíne, az egykori római kőfejtő nem egy mindennapi tér felkeltette kíváncsiságomat.
Impozáns szabadtéri színpad a sziklák árnyékában
A Szentmargitbányai Kőfejtőt eddig személyesen még nem ismertem, csak azt tudtam róla, hogy Európa legrégibb és egyik legnagyobb kőbányája, amelyet már a rómaiak is használták. Az itt kitermelt lajtamészkőből épült fel később Bécsben a Szent István dóm, a Schönbrunn kastély, az Operaház és a Várszínház is. Az egykori római kőfejtő ma a Fertő kultúrtáj elemeként része a Világörökségnek és otthont ad az egyik legszebb és legimpozánsabb szabadtéri színpadnak Európában. Most szembesültem először azzal, hogy a valóságban, hogy néz ki. Bevallom, elámultam, amikor megláttam az 5500 személy befogadására alkalmas nézőteret, a 7000 négyzetméteres színpadot, amely mögött hatalmas sziklafalak és a határtalan csillagos égbolt terült el. A nézőtérre és az előtte található elegáns éttermi részhez egy 30-40 méter magas, sziklák felett megépített, hosszú rámpán lehetett eljutni.
Elegáns nézők, finom falatok
Az opera nem a fiatalok műfaja, a nézők nagyrészét itt is az idősebb korosztály tette ki, s mivel ez az előadás volt a bemutató, főleg osztrák operarajongók és a gazdasági, politikai és kulturális élet képviselői foglaltak helyet a nézőtéren. A kezdés előtt jó egy órával megérkeztek már a helyszínre, s kihasználták a lehetőséget, hogy megkóstolják a gasztronómiai kínálatot, amelyben a Kaiserschmarrn, avagy császármorzsától kezdve a különböző Wurstokig, avagy kolbászokig számtalan osztrák specialitás is szerepelt. Hozzá finom burgerlandi borok, bio sörök passzoltak, de lehetett kérni kifejezetten erre az alkalomra, az opera tiszteletére készült Esterházy borokból is. Látszott a nézőkön, hogy megadják a módját ennek az estének, a zenei élményen túl, társasági eseményként is élik meg ezt a rendezvényt.
10 év után újra Aida
Verdi operaklasszikusát utoljára 2014-ben láthatta itt a nagyközönség, amikor az operaprodukciókat átvette az Esterházy Alapítványok érdekeltségébe tartozó Arenaria vállalkozás. A mostani előadás megálmodója ugyanaz a páros volt, akik 2021-ben a Turandot előadást vitték itt színre nagy sikerrel: az amerikai Thaddeus Strassberger és az olasz Giuseppe Palella. Munkájuk eredményén látszik, hogy minden pénzügyi segítséget megkaptak álmuk megvalósításához, mind a díszleteken, jelmezeken, a színpadképen látszik a nagyvonalúság. Művészi koncepciójuk a pazar színpadkép, a legapróbb részletekig kidolgozott, pompás díszletek, a kifinomult koreográfiák és videóvetítések, valamint a kivételes előadók tökéletes egységén alapul. A díszlet különleges eleme egy hatalmas, nyitott és mintegy két és fél busznyi hosszúságú, a kőbánya sziklás tájába milliméteres pontossággal illeszkedő szarkofág.
A produkció ünnepelt sztárja pedig egy hatalmas, mozgatható, leleményes faszerkezetből épült arany elefánt. A kőfejtőre reflektálva színes féldrágaköveknek is jut szerep, illetve a Nílus kékjét megjelenítő lazúrkőnek, és a sivatagi homokon megcsillanó napfénynek is. A díszlet különleges elemét képezik a holt piramisok közé életet varázsoló vízeffektusok, melyekért ugyanaz a CRYSTAL csapata felel, akik az idei párizsi Olimpiai Játékok nyitórendezvényén is szerepelnek. Ezzel a látvánnyal harmonizálnak Giuseppe Palella egészen különleges és részletgazdag jelmezkreációi. Az előadás 197 jelmezéhez látványos kiegészítők társulnak, elsősorban apró részletességgel kidolgozott 183 fejdísz.
Kiváló énekesek, magyar közreműködők
Kiváló előadók nélkül azonban semmit sem érne a látványos színpadkép. A karmesteri pultnál a mexikói származású Iván López-Reynoso áll, aki nem csak karmesteri tanulmányait végezte kitüntetéssel, kezdetben hegedülni, zongorázni, majd később karvezetést is tanult. Az utolsó három előadást asszisztense, a spanyol származású zeneszerző és karmester, Ruben Diaz vezényli majd. A magyar zenészekből álló Piedra Fesztiválzenekar kíséretében csendülnek fel az Aida híres áriái, de a statiszták, kaszkadőrök, tűzsonglőrök túlnyomó része is magyar. A lehető legtökéletesebb hangzás miatt a zenekar nem egy zenekari árokban játszik, és a kórus nem a színpadon énekel, hanem egy, külön a számukra épített épületben, ami szintén különlegessége az előadásnak. Az etióp király, Amonazro szerepében szintén magyar énekest, Nagy Zoltánt is hallhatjuk.
Augusztus 24-ig összesen 26-szor viszik színre az előadást, részben kettős vagy hármas szereposztásban. A premieren Aida, az etióp királylány szerepében a Grammy-díjas Leah Crocetto-t, míg Radamesz hadvezér szerepében Jorge Puerta-t hallhatta a közönség. Aida riválisát, Amneriszt, Raehann Bryce-Davis mezzoszoprán keltette életre.
Jövőre veled ugyanitt…
Egy ilyen megaprodukciót létrehozni nem hetek kérdése, olyannyira, hogy már az is megvan, jövőre melyik darabot tűzik műsorra. A választás Richard Wagner legrövidebb és legszórakoztatóbb operájára, A bolygó hollandira esett. Az Aida élmény után mindenképpen úgy tervezem, hogy ha máskor nem, akkor jövőre újra visszatérek és megnézem azt a darabot is.
