Korán kelünk, egész nap rohanunk, és gyakran már délben azt érezzük, bárcsak vége lenne a napnak, hogy minél előbb ágyba kerülhessünk. Majd, amikor eljön az este, és ott a lehetőség, hogy lefeküdjünk, valamiért mégis halogatjuk az alvást. Általában azért, mert a nehéz nap végén arra a jól megérdemelt pihenésre vágyunk, amire csak akkor jut időnk, ha az alvásra szánt esti vagy éjszakai órákból lopunk el egy kicsit. Végül ezek a késő esti telefonpörgetések, sorozatnézések, vagy egy utolsó pillanatban elvégzett munka szinte észrevétlenül billen át értelmetlen időhúzásba, ami miatt egyre nehezebben vesszük rá magunkat az alvásra. Áltatjuk magunkat, hogy ha még nem fekszünk le, egy kicsit több lesz az „énidőnk”, vagy kevesebb munka marad másnapra. Tesszük mindezt annak ellenére, hogy tudjuk, milyen káros következményei lehetnek, ha mellőzzük az éjjeli pihenést.
Ma már a tudomány is ismeri ezt a jelenséget, amikor a kutatók szerint úgy viselkedünk, mintha bosszúból megvonnánk magunktól az alvást. Kiderült az is, hogy amikor revansot veszünk a nekünk járó időnkért, az nem feltétlenül az önfegyelem hiányából fakad, hanem sokkal mélyebben, a gondolkodásunkban, a viselkedésünkben, a genetikánkban, a pszichés működésünkben és a társas kapcsolatainkban gyökerezik. Ezek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy fellázadva a természetes működés ellen hajlamosak legyünk túlpörgetni magunkat csak azért, hogy legalább a nap végén egy kis örömre találjunk, mielőtt álomra hajtanánk a fejünket.
Az alváshalogatást a szakemberek az alábbi 8 okkal magyarázzák:
1. Kötelességtudat
A lefekvés előtti halogatás egyik vezető oka az autonómia iránti vágyunk. Nap mint nap számos kötelezettségnek kell eleget tennünk a munkában, a családunkban, és meg kell felelnünk sok társadalmi elvárásnak is. Ezek a kötöttségek tudat alatt arra sarkallnak minket, hogy visszaszerezzük az időnk feletti kontrollt, hiszen abban ott van a választás lehetősége. Emellett a halogatással töltött idő egyfajta lázadás is a nap folyamán ránk nehezedő terhekkel szemben.
2. Rossz döntések
Az alvásmegvonás másik kulcsfontosságú oka lehet az is, ha a rövid távú, azonnali, kisebb jutalmat előnyben részesítjük a késleltetett, nagyobb haszonnal szemben. Ez a kognitív impulzivitás egy formája, amely megakadályozza, hogy ellenálljunk a kísértésnek, hogy késő estig fennmaradjunk munka vagy szórakozás miatt a jó alvás és az egészség hosszú távú megőrzése érdekében. Vagyis nem számolunk azzal, hogy a jelenlegi döntéseink milyen következménnyel lehetnek a jövőbeli eseményekre.
3. Halogatás
Miután az esti órákban már kevésbé tudjuk szabályozni a vágyainkat és kordában tartani önmagunkat, nagyobb az esélye, hogy az alváshalogatás paradoxonjának csapdájába esünk, és miután az alváshiány tovább károsíthatja az önszabályozó képességeinket, még nehezebben tudunk ellenállni a halogatásnak.
4. Túl sok stressz
A stressz is kulcsszerepet játszik az alvási idő kitolódásában. Ha éjszaka ahelyett, hogy ellazulnánk, inkább mentálisan túlpörgetjük magunkat, és a gondjainkon, a problémáinkon töprengünk, szintén megnehezíti az ellazulást, és ezáltal az elalvást. Ráadásul a stressz önmagában gátja az alvásnak, hiszen késlelteti a lecsillapodást, és megakadályozza, hogy minél előbb az alvás regeneráló szakaszába lépjünk.
5. Jutalmazás
Az agy jutalmazó rendszere is jelentős szerepet játszik az alvás elhalasztásában. Az azonnali kielégülést nyújtó tevékenységek, mint például a tévénézés, a játék vagy a közösségi média böngészése dopamin felszabadulást vált ki, és arra ösztönöz, hogy ébren maradjunk.
6. A ritmus hiánya
A testünk egy szabályozott alvás-ébrenlét ciklus, az úgynevezett cirkadián ritmus szerint működik. Szervezetünk belső óráját azonban számos külső tényező, kezdve a fénytől a sötétségen át a társas tényezőkig, sok minden befolyásolja. Azonban a természetes szinkronból kieső cirkadián ritmus szintén hozzájárulhat, sőt súlyosbítja is a lefekvés késleltetését. Ebben a fő bűnös az elektronikus eszközök által kibocsátott kék fény, amely elnyomja a melatonin, vagyis az alvást segítő hormon termelődését, meghosszabbítva ezzel a cirkadián ciklus ébrenléti fázisát.
7. Megvonás
Súlyosbíthatja a helyzetet a napokon át tartó alváshiány is, ami miatt felborulhatnak az idegrendszerben zajló kémiai folyamatok. Ahogy telik a nap, a szervezetünkben felhalmozódik a neurokémiai adenozin, amely jelzi az agynak, hogy itt az ideje aludni Ez a napi nyomásfelhalmozódási és -felszabadulási procedúra alvás közben ciklusosan váltakozik egész életünkben. Amikor megvonjuk magunktól az alvást, nyomás nehezedik ránk, és a testünk, mondhatni, megfizeti az árát azzal, hogy miután végre elaludtunk, mély, pihentető alvásra törekszik. Ez a folyamat azonban nem kompenzálja az elveszett alvást és az ebből származó káros egészségügyi, például szív- és érrendszeri hatásokat.
8. Ciklikusság
Az sem mindegy, hogy a reggeli pacsirták vagy az éjszakai baglyok csoportjába tartozunk-e. A reggeli pacsirták szervezetében ugyanis gyorsan növekszik az alvási nyomás a nap folyamán, ezért előbb ágyba kívánkoznak, míg az éjszakai baglyoknak este fokozottabb az ébersége, és később jelentkezik náluk az alvás utáni vágy, de nehezebben is kelnek fel korán. Esetükben az alváshalogatást az okozza, hogy a biológiai alvás-ébrenlét ciklusuk eltér a társadalmilag elvárt vagy szükséges időpontoktól. Ezt az időzavart szociális jetlagnek is nevezik.
Képek: Pexels/Shvets Productions
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
