Édesszájú leszármazottak
Az édességek iránti rajongás a történelem folyamán mindig is jelen volt az emberek életében. Az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak szívesen ízesítették a gyümölcsöket mézzel. Miután Kolumbusz felfedezte Amerikát és az európaiak megismerkedtek a cukorral, olyan új édes finomságok születtek, mint például a marcipán. Az édességek aranykora azonban az ipari forradalommal és a vele kéz a kézben járó tömegtermeléssel érkezett el. Ezzel együtt soha senki nem fogyasztott annyi cukrot, mint a modern ember.
„Ma átlagosan hússzor annyi finomított cukrot eszünk, mint annak globális elterjedését megelőzően” – mondja Szente Mónika.
„Az 1700-as évek elején az egy főre eső éves átlag 1-2 kilogramm volt, ma ez 30-40 kilogramm között mozog!” Hozzáteszi, ezzel szemben a WHO napi ajánlása a „szabad cukrok” (a hozzáadott cukrok, illetve azok, amelyek természetes módon fordulnak elő a mézben, a szirupokban, gyümölcs- és zöldséglevekben és gyümölcslé-koncentrátumokban – a szerk.) tekintetében 25 gramm, ami egyébként 9 kilogrammot jelent éves szinten – az átlag 30-40 kilogrammal szemben –, ez azonban a felső határ. Vagyis az egészségünk szempontjából ennél kevesebbet illene fogyasztanunk.
Mindenütt cukor
A feladat közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. „Az élelmiszeripar több tucat néven használja adalékként a cukrot szinte minden feldolgozott élelmiszerben” – magyarázza Mónika. „A cukorgyártás hatalmas üzlet, évente körülbelül 175-185 millió tonna cukrot termelnek világszerte, ennek jelentős része az élelmiszeriparban kerül felhasználásra.”
Finomított cukorral tehát nemcsak egy szelet süteményben, egy zacskó gumicukorban vagy egy tábla csokoládéban találkozhatunk, a boltok polcain szinte mindenütt ott van. Ráadásul akkor sem feltétlenül tudjuk kikerülni, ha a csomagoláson szerepel a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” felirat. Ugyan a frissen facsart narancslé esetében természetes cukorról beszélhetünk, 3 decije 25-30 gramm fruktózt tartalmaz, ami körülbelül öt teáskanálnyi cukornak felel meg.
Az ember és a cukor
A cukor nem véletlenül az egészségtudatos élet antihőse. Számos tanulmány mutat rá, hogy a megnövekedett cukorfogyasztás összefüggést mutat olyan betegségek kialakulásával, mint a 2. típusú cukorbetegség, az elhízás és a metabolikus szindróma, a szív és érrendszeri betegségek, a fogszuvasodás, egyes rákos betegségek, mindemellett szerepet játszik a kognitív hanyatlásban is.
„A cukor azért jelent problémát az életünkben, mert a fent említett mértékű, mindennapi fogyasztásával nem tud mit kezdeni a szervezetünk” – mutat rá Mónika.
Azonnali boldogságforrást jelent, kívánjuk és szeretjük, mégsem származik belőle semmi jó. „Az emberi szervezetnek alapvetően nincs szüksége hozzáadott, vagy szabad cukrok bevitelére, hiszen az anyagcsere folyamatainkhoz szükséges glükózt egyéb tápanyagokból is képes előállítani” – teszi hozzá.
Szente Mónika következő cikkében arról ír, mégis miért vonzódunk annyira a cukorhoz, mi az, ami miatt függőséget okoz.
Fotó: Polina Tankilevitch / Pexels
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
Köszönöm az együtt töltött éveket, de nincs rád szükségem – Szakításom története a cukorral
