A pszichológia Jung óta ismeri az archetípus fogalmát: ezek olyan, univerzális képek, szimbólumok és viselkedési formák, amelyek a kollektív tudattalanban léteznek, és alapjaiban határozzák meg emberi tapasztalatainkat és viselkedésünket. Jung és a korai pszichológia a hisztéria kérdésén kívül kevés figyelmet szentelt a női lélekrajznak, a Bennünk élő istennők szerzője azonban felismerte, hogy az emberiség évezredes kulturális kincse, a görög mitológia kiválóan alkalmas arra, hogy a nők alapvető preferenciáit, jellemzőit, személyiségjegyeit leírja.
A szűz, a sebezhető és az alkimista
A gyakorló pszichoterapeuta Bolen hét görög istennőt (Artemisz, Athéné, Héra, Démétér, Perszephoné, Aphrodité, Hesztia) mutat be mint archetípust, azzal a céllal, hogy segítsen olvasóinak megérteni saját személyiségüket, motivációikat és fejlődési lehetőségeiket. A szerző három kategóriába sorolja az istennőket: a szűz istennők, a sebezhető istennők és az alkimista istennő archetípusát mutatja be.
A szűz istennők, akik soha nem házasodtak meg (Artemisz, Athéné és Hesztia) függetlenek, önállóak, számukra az önkiteljesítés, az önmegvalósítás fontosabb, mint a családalapítás.
Az Artemisz-nők szoros kapcsolatban állnak a természettel, szeretik a versenyhelyzeteket – ők azok a „fiús lányok”, akik gyerekként fára másztak. Az Artemisz-nő számára felnőttként fontos a gyengébbek védelmezése és a szoros, női barátságok. Ugyanakkor gyakran küzd az érzelmi intimitás elérésének nehézségeivel, s éppen ebben rejlik fejlődése útja is: meg kell találnia az egyensúlyt a függetlenség és a társas kapcsolatok biztonsága között.
Az Athéné archetípusú nők gyakorlatiasak, kiválóan átlátják és megoldják a bonyolult helyzeteket, ám nehezen fejezik ki érzelmeiket, kissé lesajnálóan vélekednek a nőiességet túlhangsúlyozó társaikról. Megbízhatóak, nyugodtak, de nem becsülik sokra a romantikát, érzelmeiket pedig sokszor nem élik meg. Az Athéné-típusú nő fejlődési lehetősége a visszatalálás gyermeki énjéhez, érzelmeinek felszabadítása, valamint egy új nézőpont kialakítása a benne élő nőiességről.
Hesztia (az antik görög mitológiában a tűzhely őrzője), Athénével ellentétben, nagyon is befelé forduló típus: boldogan csinosítgatja lakását, a legszívesebben otthon tartózkodik. Számára a legfontosabb a befelé fordulás, a meditáció, az intenzív lelki élet. Gyengéi éppen ezekből adódnak: sokszor nehezére esik a külvilág felé nyitni, érvényesíteni saját érdekeit, meghúzni a határait.
Sebezhető istennők
Az istennők másik nagy csoportját Bolen sebezhető istennőknek nevezi. Héra, Zeusz feleségének archetípusa írja le azokat a nőket, akik „született feleségek”: gyerekként arról álmodoztak, hogy majd egyszer ők is felöltik a menyasszonyi ruhát. Héra általában korán férjhez megy, és akár saját érvényesítése rovására is alárendeli akaratát házastársának. Démétér számára a gyermekei a legfontosabbak: ő már kislányként is a legszívesebben babázott, s az anyaságban teljesedik ki. Számára a másokról való gondoskodás a legfontosabb, így gyakran találunk a segítő szakmákban is Démétér-típusú nőket, akik ugyanakkor hajlamosak arra, hogy túlterheljék magukat, és nehéz számukra a határhúzás is. Nekik különösen fontos, hogy megtalálják azokat a tevékenységeket, amelyekből töltekezhetnek.
Perszephoné is a sebezhető istennők közé tartozik: ő volt az, aki a mitológiai történet szerint társnőivel boldogan szedegette a virágokat a mezőn, amikor Hádész, az alvilág ura elrabolta. Az istennők történetei között talán az övé a legdrámaibb, hiszen a mit sem sejtő, ártatlan kislány alatt szó szerint megnyílik a föld, és egy mindent megváltoztató tapasztalat teljesen átalakítja az életét, amikor az alvilág úrnője lesz. A Perszephoné-típusú nők képesek a mélyreható átalakulásra és változásra, ugyanakkor passzivitás és határozatlanság jellemetheti őket. Perszephoné sokszor kívülről várja a megoldást, sérülékeny és befolyásolható – ha azonban tapasztalatait integrálja, a fejlődés és a belső bölcsesség elérésének új útjai nyílnak meg előtte.
Az újjáteremtő kreatív energia
Aphrodité a szépség és szerelem istennője, így az ő alkimista archetípusába tartozó nők nyitottak az élet szépségei és szenvedélyei iránt.
Erősségük a kreativitás, a kommunikáció, általában extrovertáltak, szeretik a társaságot, amelynek gyakran a középpontjában állnak. Érzelmeik sokszor szinte elárasztják őket, mások pedig félreérthetik viselkedésüket. Az ő fejlődési lehetőségük a szenvedély konstruktív becsatornázása mellett a kreativitás kibontakoztatása, valamint az egyensúly megtalálása a carpe diem és az elkötelezettség között.
Természetesen ritka, hogy valakit születésétől fogva idős koráig egyetlen istennő típusa határozzon meg: Bolen szerint minél differenciáltabb a személyiségünk, annál több istennő lakik bennünk, akik a különböző életszakaszokban hozzásegítenek bennünket fejlődésünk kiteljesítéséhez. Az archetípusok alakíthatják prioritásainkat, kapcsolatainkat, karrierünket, egyszóval egész életutunkat. Ha jobban megismerjük a bennünk élő istennőket, ráláthatunk azokra a belső mintákra, erősségekre, akadályokra és fejlődési lehetőségekre, amelyek mindeddig rejtve maradtak előttünk.
Forrás: Jean Shihoda Bolen: Bennünk élő istennők. Stúdium Effektive Kiadó, 2008.
Fotó: freepik.com
