A gyógyulás nem „csinálás”, hanem visszatérés a testbe

A testünk maga a csoda. Bizonyára sokszor hallottad ezt a mondatot, de lehet, hogy még sohasem gondolkodtál el úgy igazán, hogy vajon miért is. Én magam is számtalanszor hallottam az elmúlt évek során, és megmondom őszintén, volt, amikor nem hittem benne. Sőt, voltak időszakok, amikor türelmetlen és igazságtalan voltam a testemmel, és őt okoltam a különféle, megmagyarázhatatlan (és orvosi alátámasztás nélküli) tüneteimért. Akartam, hogy jól működjön, miközben évekig túlterheltem. A testem mégis tartott. Mindig. Szeretettel. Patakfalvi Réka írása
Longevity nyeremenyjatek banner mobil

A testünk mindenkor bennünket véd

Soha nem gondoltam bele, hogy mire képes a testem, pedig a stresszben töltött évek során teszteltem rendesen. Sőt, nem csupán csak teszteltem, hanem bevallhatom, hogy sokszor kíméletlen voltam vele, túl nagy elvárásokat támasztottam, és ő mindig megugrotta ezeket, csak én nem voltam tudatos, hogy ezt észre is vegyem. A testünk mindig mindenkor bennünket véd. Nem ellenünk dolgozik, például traumák után, hanem értünk. A tünet pedig nem „hiba”, hanem védelmi intelligencia. Trauma alatt nem minden esetben kell „tragédiára”, vagy veszteségélményre gondolni, hisz a testnek sok minden lehet trauma, például egy olyan élmény, amelyet abban az adott pillanatban valamiért nem tudunk teljesen „átérezni”, mert kezelhetetlenül sok lett volna. A testünk ilyenkor nem magát a traumát tárolja, hanem azt a mintát, ahogyan akkor túlélt. A feszültséget, a tartást és az állandó „készenlétet”, amely akkor megvédett minket.

Ezek teljesen különféle tünetek formájában jelentkezhetnek, az álmatlanságtól az emésztési zavarokon, az intoleranciákon, vagy a különféle izomhúzódásokon át egészen a kínzó fájdalmakig, vagy a nem múló ízületi gyulladásokig. Persze, hogy ezek kellemetlenek és fájdalmasak, és érthető, hogy minél előbb meg akarunk szabadulni tőlük, de az elmúlt évek során megértettem, ha a tünetekre ellenségként tekintek, a test szorongani kezd. A gyógyulás első lépése az, hogy meghalljuk, és legfőképp megértjük, a testünk így vigyáz ránk.

Van, amit senki nem „úszhat meg”

A szomatikus megközelítésben azt mondjuk, a testünk soha nem „ront el” semmit. Ő mindig jobbat próbál találni, a megoldásra és a gyógyulásra törekszik, csak néha „bekapcsolva” marad a régi stratégia. Ezeket a kellemetlen tüneteket félreértelmezve kezdjük el néha még akár „ellenségként” is kezelni a saját testünket, és vagyunk vele türelmetlenek, hogy miért nem képes már gyógyulni, reagálni a különféle kezelésekre, táplálékkiegészítőkre, személyre szabott diétákra, és még ki tudja mire, amit kipróbálunk annak érdekében, hogy jobban legyünk végre. Megállás nélkül „szerelgetjük”, javítjuk magunkat, kezeljük a tüneteket, miközben a testünk semmi másra nem vágyik, csak megértő párbeszédre, és annak megengedésére, hogy ezeket a mintákat végre átírhassa, a készenléti állapotot elengedhesse, és saját tempójában gyógyulhasson. A fordulat akkor tud megtörténni, amikor meghalljuk a saját testünk hangját, megértjük a mintát, tudatosítjuk, hogy miért történt mindez, és szívből megengedjük magunknak, hogy mostantól máshogyan működjünk.
És – saját megélésem szerint – itt jön a lényeg: hogyan is tudnánk meghallani a testünk hangját ekkora zajban? A külvilágból érkező ingerek, a folyamatos teljesítménykényszer, a tengernyi teendő, és magunkra vállalt plusz feladatok, terhek és a megfelelési kényszer hatására elvállalt szerepek mellett ki az, akinek ilyenkor marad ideje, lehetősége meghallani azt a bizonyos belső hangot? Közben mindenhonnan érkezik a „slow life” iránymutatás, hogy lassíts, figyelj befelé, legyen „énidőd”, és ennek terhe is egyre jobban nyom bennünket.

Viszont nagy igazság, hogy van, ami nem „úszható meg”. A lelassulás, az idegrendszer számára biztosított pihenés nem spórolható meg, ha azt érezzük, hogy nem vagyunk jól a bőrünkben. Persze van, amin nem tudunk változtatni, hisz a világból ránk ömlő információáradatot nem tudjuk csökkenteni, de megválogathatjuk, hogy hogyan reagálunk rá, mennyit engedünk be belőle. A social media tevékenységünket is mi tudjuk szabályozni, és csak mi dönthetünk arról is, hogy még milyen esti eseményre megyünk el „muszájból”, vagy mert „már megígértem” annak ellenére, ha egy fárasztó nap után leginkább csak otthon maradnánk, és bekuckóznánk egy jó könyvvel és egy finom teával. Ezt én is tanulom, minden nap.
Az üzleti életben eltöltött több, mint 25 év „ráállított” egy működési pályára, amelyben a teljesítmény főszerepet kapott. Mindig jól lenni és mindig maximumot nyújtani. A szomatikus gyakorlatokon keresztül jutottam el oda, hogy realizáltam, mennyire nem volt kapcsolatom a saját testemmel, és mennyire nem tudtam értelmezni a jelzéseit. A gyakorlásokon keresztül tapasztaltam meg a kapcsolódást, és azt, hogy a testünk képes kioldani ezeket a blokkokat, elengedni a traumák lenyomatát, és újra írni a programunkat. Elkezdtem kommunikálni a testemmel, megfigyelni, hogy melyik érzést hol érzem.

A gyógyulás belül kezdődik

Remind magazin

Amikor ki tudjuk mondani: „Értem, te így védtél meg engem eddig…” egy szomatikus hangolást végez, lezárja a konfliktust a saját testünkkel, megszűnteti az „önjavító” szorongást, és elkezdi helyreállítani a harmóniát. Az igazi gyógyulás tehát véleményem szerint sohasem kívülről történik, hanem belülről „engedődik” azzal, hogy a testünk elenged egy régi védelmet.

Ez persze nem történik meg egyik pillanatról a másikra, de ha megértjük, hogy nem erőből áthangolást igényel, hanem bizalmat a test ritmusában, akkor már az úton vagyunk. Az óráimon, az általam összeállított, szomatikus gyakorlatok során az idegrendszerünk számára azt üzenjük, hogy biztonságban van, és elengedheti a folyamatos „alarm” üzemmódot, az állandó figyelést, hiszen ebben elképesztően kifáradunk. Hisz a biztonságérzet nem akkor jön, amikor minden rendben van, hanem amikor már nem kell éberen figyelni. Ezt az éber figyelmet érezheted te is, ha bármikor a múltban történt valami, amikor a tested azt tanulta meg, hogy ha nincsen készenlétben, akkor baj történhet. Lehet, hogy nem is emlékszel ilyen eseményre, hisz elegendő ehhez a folyamatos, éveken át tartó, napi munkahelyi stressz is, de az is lehet, hogy valami olyasmi trauma lenyomata ez, amelyet esetleg kognitív szinten már feloldottál, például terápiában, vagy egyéb segítő módszerrel, de a tested még raktározza ennek lenyomatait.
A szomatikus gyakorlatok csodálatosan támogatják ezeknek a lenyomatoknak a feloldását. Megtanulunk újra érzékelni, mikor és hol feszes egy-egy testrészünk, milyen érzet van a mellkasunkban, hol van hely a kilégzésben. Amikor a testünk azt érzi, hogy meghalljuk őt, megnyílik. Hisz amikor nem megjavítani próbáljuk, hanem igazán meghallani, akkor a régi minta el tud kezdeni oldódni. Nem gyorsan, nem látványosan, hanem lágyan és belülről. Ekkor tud megnyílni a gyógyulás kapuja is. Mert a test mindig haza akar találni. Csak időt és figyelmet kér.

Próbáld ki a szomatikus gyakorlatokat

Ha szeretnéd ezt a finom és biztonságos visszatérést megtapasztalni, vagy csak szívesen lelassulnál egy picit, szeretettel várlak az óráimon. Együtt kísérjük a testünket, hogy hazataláljon a saját ritmusához.

Breathe & Flow Somatic Training
Studio Beige – minden hétfőn 17.30-19.00
Villa11 – minden csütörtök 11.00-12.30
Bejelentkezés nálam a social media platformokon.

Fotó: Jaksa Tímea

Tetszett ez a cikk? Ez is tetszeni fog!

ongondoskodas

Ki vagyok én? – az öngondoskodás nem divatos „luxus”

REMIND EXPERT

Patakfalvi_Reka

Patakfalvi Réka

Patakfalvi Réka vagyok, szomatikus jóga oktató. Küldetésemnek érzem, hogy a hozzám érkező nőknek megmutassam az öngondoskodás erejét, valamint az általam kidolgozott programmal segítsem a folyamatot, hogy önmagukhoz, valamint belső erőforrásukhoz újra kapcsolódhassanak.

Elindult az Remind Expert program, böngéssz témakörök/szakértők szerint

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

Tosca a csillagos ég alatt

A magyar–osztrák határ közelében fekvő Szentmargitbányai Kőfejtő az elmúlt években az európai nyári szabadtéri operajátszás egyik fontos helyszínévé vált. Idén...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Sokszor úgy gondolunk a humorra, mint könnyed szórakozásra: néhány jól időzített poénra, felszabadult nevetésre, egy estére, amikor kikapcsolhatjuk a gondolatainkat....

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

Az esztétikai orvoslás egyik leggyakoribb kérdése nem az, hogy egy kezelés fájdalmas-e, hanem az, hogy meddig tart az eredménye. Szinte...

A nyár tényleg kiszívja az energiánkat?

Miért érezzük magunkat kimerültnek akkor is, amikor szinte semmit sem csináltunk? Miért leszünk ingerlékenyebbek, lassabbak, szétszórtabbak egy hőhullám idején? És...

Nyári megfázás, nyakmerevség – nem biztos, hogy a klíma okozza

A nyári megfázások és légúti panaszok hátterében sok esetben nem maga a légkondicionáló, hanem annak elhanyagolt karbantartása és helytelen használata...

„Az időskor egyik legfájdalmasabb része a láthatatlanná válás” – interjú Fekete Judit íróval

A nyár elején jelent meg Fekete Judit új, hol nevettető, hol torokszorító új regénye, a Dolli – Amikor üt az...

Megjelent a Remind Longevity különszáma – és most értékes nyereményekkel is gazdagodhatsz

A hosszú élet nem csupán azt jelenti, hogy több évet élünk, hanem azt is, hogy ezek az évek energikusan, kiegyensúlyozottan...

EZ IS ÉRDEKELHET

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

Tosca a csillagos ég alatt

A magyar–osztrák határ közelében fekvő Szentmargitbányai Kőfejtő az elmúlt években az európai nyári szabadtéri operajátszás egyik fontos helyszínévé vált. Idén...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Sokszor úgy gondolunk a humorra, mint könnyed szórakozásra: néhány jól időzített poénra, felszabadult nevetésre, egy estére, amikor kikapcsolhatjuk a gondolatainkat....

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

Az esztétikai orvoslás egyik leggyakoribb kérdése nem az, hogy egy kezelés fájdalmas-e, hanem az, hogy meddig tart az eredménye. Szinte...

Nyári megfázás, nyakmerevség – nem biztos, hogy a klíma okozza

„Az időskor egyik legfájdalmasabb része a láthatatlanná válás” – interjú Fekete Judit íróval

Megjelent a Remind Longevity különszáma – és most értékes nyereményekkel is gazdagodhatsz

Lisszabon, második pillantásra

Mit keresünk valójában egy fesztiválon? Talán egymást – a Tudatos döntések vendége Oszkó-Jakab Natália

„Az élethez bátorság kell” – Krizsó Szilvia vendége Kánya Kata