„Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok” – Interjú Balázs Andreával

A Fat Pig (Kövér Disznó), az a vígjáték, amiről nem feltétlenül mosolyogva jön ki a néző. A főhős, Helen egy túlsúlyos, fiatal nő, aki elcsavarja egy jóképű, fitt cégvezető fejét. A kérdés már csak az, vajon a szerelmük kiállja a társadalmi elvárások próbáját, és vajon a férfi fel tudja vállalni ezt a kapcsolatot egy olyan munkahelyi közegben, ahol a külsőség mindennél fontosabb?

Ez egy végtelenül szomorú történet. Nőként megéltél már olyan helyzetet, mint amilyet a főszereppel megformálsz?

Az alkatomból adódóan rengeteg ilyen helyzettel találkoztam már az életem során. Amikor kifogy az intelligencia, és valaki már nem tud semmi mással visszavágni, akkor szokott jönni az a fajta bántalmazás, aminek sajnos akár súlyos következményei is lehetnek. Természetesen velem is megtörtént gyermekként az iskolában, és felnőttként is megéltem a testalkatom miatt elszenvedett bántásokat, azonban én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokakkal ellentétben ezeket a kríziseket elég jól kezelem. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kimondott szónak óriási ereje van, és nagyon nagy károkat tud okozni egy-egy rosszul elhelyezett megjegyzés.

Hogy fogadtad, amikor felkértek a főszerepre?

Nagyon boldog voltam, mert szívügyem, hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt képviseljem, mekkora butaság, hogy az emberek megengedik maguknak, hogy a külsejük miatt tesznek megjegyzést másokra; és mindeközben bele sem gondolnak, ezzel milyen fájdalmat okoznak. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom egy nagyon erős támogató közegként vett mindig is körül, így sokkal kevésbé sérültem azokhoz képest, akik egyedül maradnak egy ilyen bántalmazással. Mindig is igyekeztem ennek a témának a zászlóshajója lenni, és segíteni, ahol csak tudok. Amikor megkaptam a felkérést, akkor is azt éreztem, hogy ez a darab egy újabb kapaszkodó lehet, ami esetleg másoknak is segítség lehet.

Színésznőként ért valaha is hátrány az alkatod miatt?

Soha nem volt ilyen problémám, soha nem éreztem hátrányban magam a külsőm miatt. Nem csak a már említett támogatói közeg miatt, hanem azért sem, mert valóban elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Ez egy hosszú önismereti munka eredménye. Nagyon sokat foglalkozom a lelki egészségemmel, nem sajnálom az időt saját magam fejlesztésére, saját magam rendbetételére, a lelki jólétemre, mert ezt ugyanolyan fontosnak tartom, mint a testi egészséget.

A Fat Pig kapcsán eszembe jutott néhány mondatkezdő gondolat. Kérlek, fejezd be úgy ezeket, ahogyan azt te jónak látod! Ha lefogyok…

…akkor sem lesz más a világ.

Akkor vagyok értékes, ha…

…felismerem a saját értékeimet.

A nagyobb test…

…semmiben nem befolyásol.

A testem…

…egyszeri és megismételhetetlen.

Ha szeretem magam…

…az a minden.

A bátorság számomra azt jelenti, hogy…

…vállalom azt, amilyen vagyok, kívül és belül.

A közösségi oldaladon arra kérted a követőidet, voksoljanak rád a Karinthy Színház közönségszavazásán, ha tetszett nekik, amit ebben az évadban a színpadon nyújtottál. Fontos neked a közönség visszajelzése, értékelése?

A közönség a legfontosabb minden szempontból. Mindig is a legfontosabb lesz az életemben, mert én egy olyan színházban vagyok immár 22 éve, ahol azt tanultam, hogy a közönség mindenekelőtt. Már hét közönségdíjat kaptam. Ez az elismerés arról árulkodik, hogy akik eljöttek a színházba az adott évadban, azoknak tetszett, amit tőlem a színpadon láttak.

Egy másik posztod pedig arról szól, hogy 2025 egy nagyon nehéz év számodra, mert félelmetes, megoldandó és olyakor megoldhatatlan helyzet elé állítanak a fárasztó napok, hetek, hónapok. Mi az a konkrét dolog, ami ezeket a sorokat megíratta veled?

Ez nem csak az én életemről szól, hanem arról, ami körülöttünk történik, és ha minden egyes ilyen eseménybe beleengedem magam, akkor abban csak sérülni fogok. Ezekben a nehéz, elgondolkodtató pillanatokban nincs más fegyverem, mint hálásnak lenni azért, amim van, és nem keseregni azon, ami nincs. Egyébiránt semmi kirívó eset nem történt, csupán néhány apróság, félreértések, meg nem értések, családon belüli változás, amit együtt kellett átvészelni, de mindent megoldottunk, és minden a helyére került. A poszt azért kívánkozott ki belőlem, mert a környezetemben nagyon sokszor azt hallom, hogy mi és mennyire rossz. Ilyenkor mindig rájövök arra, mennyi mindenért kellene hálásnak lenni, és én tényleg hálás vagyok azért, ha reggel, ébredés után kapok levegőt, mert végre nem vagyok náthás, ha valaki rám mosolyog a boltban, vagy ha egy kedves kommentet kapok a Fat Pig után. Az is örömet okoz, ha valaki megkeres a közösségi oldalamon, és elmondja, miben segített neki ez a darab. Ezek nagyon fontosak. Nagyon sokszor kapok olyan levelet, amitől elkerekedik a szemem, mert munkaközösségekben vagy baráti társaságban olyan bántalmazások érik az embereket, melyek elkeserítőek. Ilyenkor nem adok tanácsot, csak megírom, én mit csináltam hasonló helyzetben, hátha segíteni tudok ezzel is. Ez nekem soha nem teher, mindig szakítok időt arra, hogy válaszoljak az üzenetekre, mert azzal, hogy vállaltam ennek a darabnak a címszerepét, vállaltam azt is, hogy ha tudok, akkor segítek azoknak, akiket megérint vagy felzaklat a darab.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy talán te vagy az egyik legsikeresebb és a legtöbbet foglalkoztatott színésznő. Elégedett vagy a szakmai életeddel?

Elégedettnek elégedett vagyok, de nem érzem, hogy én lennék a legjobban foglalkoztatott színésznő, bár valóban nagyon sokat dolgozom. Jelenleg kilenc darabban játszom, most próbálom a tizediket. Nagyon boldog vagyok, hogy vannak feladataim. Verebes István barátom mondja mindig, hogy nekem azért van ennyi munkám, mert igazából nem is akarom. Én soha nem tülekedek, könyöklök vagy bántok másokat azért, hogy egy szerep az enyém legyen, egyszerűen csak megtalálnak a feladatok. Előbb-utóbb, ha valamit nagyon szeretnék eljátszani, egy idő után egyszer csak megjelenik az életemben.

Jelenleg négy színházban játszol, ezek közül az egyik a Rózsavölgyi Szalon, ahol most egy új darabot próbálsz.

Így van, most kezdtük el a Felső szomszédokat próbálni. A darabot egy csodálatos szerző, Laurence Yil írta, és Karácsony Ági dramatizálta át nekünk. Négyen játsszuk Őze Áron rendezésében, és már az olvasópróbán nagyon megérintett a darab, ami bár vicces és nagyon sokat lehet rajta nevetni, de vannak benne mélységek is. Aki megnézi, biztos, hogy talál majd benne olyan üzenetet, ami az őt foglalkoztató kérdésekre választ adhat. A darab két idősebb és két nagyon fiatal emberről szól, akik teljesen másképp látják a világot. De milyen furcsa az élet, a fiatalok azok, akik inkább szabálykövetőek, és az idősebbek a bohém felnőttek, akik azt mondják, ahogy egyébként én is gondolkodom, hogy élj boldogan, vedd észre magad körül a jót és a szépet, és nem kell mindenáron a feladatokba beleroskadni, belepusztulni.

Ez a gondolat vezérelt akkor is, amikor abbahagytad a rádiózást?

Annak a színház volt az oka, mert egyszerűen nem tudtam már beleigazítani az életembe. Nagyon csodálatos 13 hónap volt ez az életemben, nagyon jól éreztem benne magam, de miután élő műsorban szerepeltem, így reggel ötkor keltem, ám, ha vidéken játszottam, hajnal egykor értem haza. Így nem tudtam teljesíteni, amit elvártak tőlem, és miután a munkámban maximalista vagyok, abba kellett hagynom a rádiózást. Ez abszolút ésszerű döntés volt, és meg kellett tanulnom, mi az, amire valóban szükségem van, és mi az, amit el kell engednem, mert egyszerűen nem fér bele az időmbe.

Azonban a tanulásnak van helye és ideje az életedben.

Igen, és lassan végzek a második szemeszterrel a Színművészeti Egyetem drámainstruktor szakán, amit nagyon élvezek.

Mit szeretnél kezdeni majd az új diplomáddal?

Nyolc éve tanítok egy iskolában, ahol a gyermekek lelki jólétéért felelek, önbizalomfejlesztő és önismereti foglalkozásokat tartok nekik. Ez egy drámapedagógiai módszerekkel felvértezett óra, a gyerekekkel két korcsoportban, 8-14 és 14-21 évesekkel dolgozom. Azt vettem észre, hogy a nagyobbak nagyon sokszor igényelnék, hogy az iskolán kívül is foglalkozzam velük, ezért mindenképpen szerettem volna továbbfejleszteni a tudásomat, és felvértezni magam egy ehhez szükséges egyetemi diplomával.

Idén már 22 éve annak, hogy a Karinthy Színház tagja vagy, ami tulajdonképpen a második otthonod, hiszen van ott egy névre szóló kanapéd a felső nézőtér bejáratánál. Hogy került az oda?

Miután 12 évig meseszínházaztam, ami miatt beutaztam az egész országot, nagyon korán keltem. Meg kellett tanulnom behozni az alvásban a lemaradást, így megtanultam mindenhol aludni. Így volt ez a Karinthy Színházban is, ahol bármilyen kis kanapén el tudtam aludni, és tőlem ácsolhatták a díszletet, fúrhatták a falakat, lehetett táncpróba vagy énekóra, én nagyon jól elaludtam. A színházalapító Karinthy Márton mondta mindig, hogy én olyan ágyrajáró vagyok, mint azok, akik régen csak ágyat béreltek valahol. Majd az új igazgató, Olt Tamás kitalálta, hogy legyenek elnevezve a bútorok, és így lett az enyém „Balázs Andrea fekvőhelye”, ahol a nézők nagyon sok szelfit készítenek, amit el is küldenek nekem, hogy lássam, kipróbálták az én kis alvóhelyemet.

Több mint húsz éve vagy színésznő, sokan mégis a reklámokból, Kasszás Erzsiként ismertek meg. Hogyan befolyásolta ez a pályafutásodat, a személyiségedet, a művészetedet?

A művészetemet semmiféleképpen nem befolyásolta, hiszen ugyanolyan szerep volt, mint a többi, de az országos ismertségemet annál inkább. Ennek köszönhető az is, hogy a reklám után azonnal lehetőségeket kaptam a médiában műsorvezetőként, zsűritagként, vagy egyéb szerepkörökben, így szem előtt maradtam. Nagyon hálás vagyok annak a reklámnak, mert most jóval többen odafigyelnek a gondolataimra, mint előtte. És talán ez a legfontosabb hozománya, mert ha nyolc évvel ezelőtt, amikor a reklám futott, kiálltam volna egy jó ügy mellett, akkor lehet, hogy az üzenet eljutott volna ötezer emberhez, így azonban remélhetőleg elér 500 ezerhez, ami egyáltalán nem mindegy.

Ha kapnál egy újabb felkérést, hogy szerepelj egy reklámfilmben, ismét elvállalnád?

Nem, én előtte sem vállaltam reklámkészítést, és utána sem fogok, ezt így megfogadtam magamnak. Kasszás Erzsi szerepébe is inkább csak belekeveredtem, nem volt benne semmiféle tudatosság, egyszerűen csak megtörtént velem, mert nagyon jól egymásra találtunk a reklámügynökséggel, és ennek köszönhetően nagy boldogságban egy évig én Kasszás Erzsiként jöttem-mentem.

Hogyan telik majd a nyarad, tekintettel arra, hogy augusztusban lesz a születésnapod?

Augusztus 28-án premierem lesz a Rózsavölgyi Szalonban, a Felső szomszédoknak akkor lesz a budapesti bemutatója, úgyhogy ennél nem is lehetne különlegesebb nyaram, miután ez egy dupla ünnep lesz nekem, hiszen ezen a napon van a születésnapom. Szerintem a legszebb ajándék, amit kaphatok a sorstól, hogy a születésnapomon azzal foglalkozom, ami úgy igazán az életem egyik legfontosabb része. Emellett még nagyon sok előadásom lesz, bejárjuk majd az országot a Hyppolit, a lakáj előadásunkkal, és megyünk sokfelé a Lököttekkel is, illetve bemutatóm is július 10-én a Kőszegi Várszínházban Kőszegen, a Felső szomszédokkal, úgyhogy lesz összesen azt hiszem két hét szabadságom, de az sem egybe függően. Még nem tudom, hogy ez alatt mi fog történni velünk. Ha az időnk engedi, akkor a Cote d’Azurre megyünk le Dél-Franciaországba, de lehet, hogy végül itthon maradunk, és minden nap grillezünk, vendégeket fogadunk, társasozunk, kártyázunk és együtt leszünk a családdal és a barátainkkal.

Fotó: Győrfi-Forgács Beáta

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!