A ciklusszinkron életmód lényege abban rejlik, hogy nőként figyelembe vesszük a testünk hormonális ingadozásait. Ez nem egy újabb megbélyegző attitűdöt takar, éppen ellenkezőleg: sok nő számára jelenthet felszabadító érzést, hogy nem azt veszi természetesnek, hogy egész hónapban képes ugyanúgy teljesíteni. A világ szakértői egyetértenek abban, hogy a folyamatosan változó hormonszintek befolyásolhatják a nők hangulatát, teljesítőképességét, de azt is hangsúlyozzák, hogy nagyon sok múlik az egyéni jellemzőkön. Függ a ciklus hosszától, ami a nők legtöbbjénél nem huszonnyolc napos, hanem több, illetve a hormonszintek és azok hatása sem egyforma mértékű. A kulcs az egyéni sajátosságokban lehet, és a testünk jelzéseinek figyelembe vételével egy izgalmas önismereti utazás lehet a ciklusszinkron életmód.
Ha röviden össze kellene foglalnod a ciklusszinkron életmód lényegét, hogyan írnád le?
Minden menstruációs ciklus a menstruáció első napjával kezdődik. Vérzünk, fáradtak vagyunk, zuhanórepülésbe kezdenek a hormonjaink. Az új ciklus kezdete egyben az előző lezárása, számvetés, elengedés, ennek átéléséhez belső fókusz és lelassulás kell. És ez az, amit nagyon-nagyon kevesen engednek meg maguknak, hiszen a társadalom nem erre van berendezkedve, hanem a 24 órás férfi hormonháztartás ritmusára, ami a mi havi hullámzásunkkal nincs harmóniában. Rögtön innen indul egy hatalmas ellentmondás a test és az elme szükségletei, valamint a mindennapok elvárásai között. A vérzést követően kezdődik az úgynevezett follikuláris szakasz, amit építkező hormonszintek, egyre több energia és a környezet felé való nyitás jellemez. Ezek a napok vezetnek el minket a menstruáció ellenpólusához, az ovulációhoz. A termékenységünk és az energiáink csúcsára. Az egyén igényeinek kiszolgálását átveszi a közösségé, és ezt egyáltalán nem bánjuk. A társadalom szemében itt vagyunk legközelebb az ideális nőkről kialakított képhez. Odaadó, rugalmas, terhelhető, kedves és semmire nem mond nemet. Az ovuláció után kezdődik a luteális fázis, amikor a test elhiszi, hogy az ovuláció során kilökődött petesejt megtermékenyült, és mindent megtesz azért, hogy egy sikeres beágyazódás megtörténhessen.
A progeszteron hormon, ami ekkor dominál, lelassít minket, ismét saját magunkra irányítja a fókuszt. Amikor a test számára is világossá válik, hogy nem történt megtermékenyítés, elengedi a megvastagodott méhnyálkahártyát, ami vérzés formájában távozik. Ezek a fentek és lentek váltják egymást ciklusról ciklusra, és ezek szólnak bele életünk szinte minden aspektusába: a szociális élet, az étvágyunk alakulásába, a terhelhetőségünk, a szexuális életünk, a motivációnkba a sportolást illetően, és még sorolhatnám. A ciklusszinkron, vagy másnéven a menstruációs ciklus tudatosság arról szól, hogy szépen, lassan megtanuljuk, hogy a saját ciklusunk ránk hogyan hat, mikor mit kíván meg a testünk és az elménk, és úgy alakítjuk a mindennapjainkat, hogy ezeket figyelembe vesszük, tiszteletben tartjuk. Ez nem egyik napról a másikra történik meg, és nem is tud mindig ugyanolyan mértékben érvényesülni, hiszen ahogy említettem korábban, erős ellenszélben dolgozunk. De már egészen apró odafigyelések is érezhető változásokat hozhatnak. Mindenkinek azt javaslom, hogy kövesse magát három egymást követő cikluson keresztül, és jegyezze fel, hogy az adott ciklusnapon hogyan érezte magát fizikálisan, mentálisan és érzelmileg. Ki fog rajzolódni egy olyan minta, amihez mindig vissza tud nyúlni, és megtanulhatja, hogy a ciklusa különböző pontjain mi a „legjobb és a legrosszabb”, amire számíthat önmagától.
Mikor és hol hallottál először a ciklusszinkron életmódról, mi volt az első benyomásod róla?
Ugyan 2018 óta foglalkoztat a menstruációs ciklusom behatóbb megismerése, és a női test ezen funkciójának megértése, de a ciklusszinkron kifejezés jóval később, Lazaridisz Georgina termékenységtudat-módszer oktató oldalán került elém itthon. Én a kezdetektől angol nyelvű oldalakon és szakemberektől tanultam, akik szintén ciklusszinkronnak nevezik a módszert (cycle syncing), de én a mai napig inkább menstruációs ciklustudatosságnak szeretem hívni. Igaz, a két kifejezés mögötti tartalom szinte teljesen azonos: megismerni a menstruációs ciklusunk működését, a ránk gyakorolt hatásait, és úgy alakítani az életünket, hogy ezeket a „szabályszerűségeket” figyelembe vesszük, megpróbáljuk tisztelni a testünk jelzéseit. Az én életembe ennek az organikus, kevésbé tudatos integrálása sokkal hamarabb elkezdődött, mintsem tudtam volna, ciklusszinkronnak vagy menstruációs ciklustudatosságnak hívják. Azt gondolom, hogy ezen két fogalom mögött természetes, ősi, ösztönszerű viselkedés és öngondoskodás rejlik. Ezt ugyan a modern kor társadalmi berendezkedése igyekszik elhallgattatni, de a tudás magjának elültetésével nagyon szépen tudunk mi, nők újra ráhangolódni a testünk ritmusára, a ciklusunk hullámzásaira. Szóval hívjuk ezt bárhogyan, vagy sehogy sem – mert csak ösztönszerűen csináljuk – azt gondolom, és azt gondoltam először is, hogy ez egy csodálatos dolog, és egy olyan szupererő a nők kezében, amit vétek lenne nem kihasználni.
Aktívan posztolod a tapasztalataidat a közösségi oldaladon. Mikor döntötted el, hogy másokkal is megosztod a tapasztalataidat?
Amikor először beszéltem a saját menstruációs ciklusommal kapcsolatos tapasztalataimról az Instagramon, nem voltam influenszer, ma sem tartom magam bizonyos értelemben annak. Bár a szó eredeti jelentése szerint mégis az avgyok, hiszen tudom, hogy a tudás, amit átadok, a téma, amiről beszélek, hatással van mások életére. Egy ékszereket reklámozó kis platformom volt, de annyira megfogott, akkora hatással volt rám az újonnan szerzett tudásom a testemmel kapcsolatban, hogy azt éreztem, ezt másoknak is meg kell ismerniük. Egy cikluson keresztül meséltem az embereknek arról, hogy épp mit érzek, milyen változásokat tapasztalok hétről hétre a ciklusomban. A segítségnyújtás vezérelt, hogy minél több nő szemét felnyissam: hihetetlenül fontos ezekkel tisztában lennünk. Az életem során számtalanszor tapasztaltam, hogy nem értem, mi történik velem, miért vagyok láthatólag minden ok nélkül szomorú, extrém módon kritikus magammal az egyik héten, és energiával teli, kicsattanó hangulatban 1-2 héttel később. Azzal, hogy megismertem a hormonok rám gyakorolt hatásait, nagyon sok minden a helyére került. Csodás érzés volt. Azóta is azt gondolom, hogy ezt minden kislánynak, nagylánynak és nőnek tudnia kell!
Mit gondolsz arról, hogy a tudomány álláspontja még mindig nem egységes a ciklus mindennapjainkra gyakorolt hatását illetően: a hivatalos nézet még mindig az, hogy a nőknek nem kell az életüket a ciklushoz igazítaniuk, mert az nincs akkora hatással rájuk.
A tudomány egy csodálatos dolog. Viszont azok a döntéshozók, akik elrendelik, hogy a tudomány mely területei kapjanak anyagi támogatást, kevésbé foglalkoznak a nőkkel. A csikló teljes anatómiájának leírására 1998-ig kellett várni, ami egy női urológus nevéhez fűződik (Helen O’ Connell – a szerk.). Az endometriózis kutatásának egyik eleme az volt, hogy vizsgálják mennyire vonzóak az endometriózisban szenvedő nők… Férfiak kutatnak és tesznek állításokat olyan témákban, amiket ugyan mérhetnek, de a testükön, az elméjükben és a lelkükben soha nem fognak érezni és átélni. Azt gondolom, hogy csak egy ciklust töltsön egy férfi női testben, és máris nem mondaná azt, hogy a menstruációs ciklus nincs nagy hatással a nők mindennapjaira. A bőrünkön érezzük a hormonok hullámzásait, a szó legszorosabb – hiszen a bőrünk minősége is változik a ciklus különböző pontjain – és átvitt értelmében is. Ahogy elkezd egy nő erre nagyobb hangsúlyt fektetni és nem ellene dolgozni, óriási minőségbeli változások jöhetnek az életébe: növekvő önelfogadás, hatékonyabb határhúzás, és úgy általában véve, harmonikusabb kapcsolat önmagával.
Akkor a várandósságról még nem is beszéltünk. Neked is van egy kislányod, hogyan élted meg a babavárást?
A lányom tervezetten érkezett hozzánk, 5 hónap után teherbe estem, és végtelenül boldogok voltunk. De a boldogság mellett még a világ minden más érzelme is megfért abban a 9 hónapban, amíg meg nem született. Az első trimeszterben inkább éreztem magam betegnek, mint áldott állapotban, és ez nagyon megviselt. Nem csak azért, mert tényleg nagyon rosszul voltam fizikailag, de azért is, mert nem ilyen terheltnek képzeltem el azt a dolgot, amire a legjobban vágytam a világon. Spoiler: az anyaság is legalább ennyi féle érzelmet, mentális és lelki állapotot tartogatott… Aztán a második trimesztertől kiegyensúlyozottabb lettem, és nagyon tudatosan készültünk a szülésre. Baba-mama kapcsolatanalízisre és várandós Mamakörbe is jártam, és imádtam mindkettőt. Nem tervezünk több babát, így szerettem volna mindent is megélni. Azt hiszem, sikerült.
Mit gondolsz a hormonális fogamzásgátlókról, te szedted őket valaha? Nem lehet általánosítani, de rendszeresen felmerül a fórumokon, beszélgetésekben, csoportokban, hogy kinél, milyen mellékhatásokat okoznak.
Azt gondolom, hogy anno, a 60-as években, amikor először megjelent ez a fogamzásgátlási módszer, hatalmas változást hozott a nők önrendelkezésében, és óriásit lendített az emancipáció felé vezető úton. Tehát a fontosságát és létjogosultságát nem kérdőjelezem meg, sőt. Az viszont elgondolkodtató, hogy több mint hatvan év elteltével sincs valóban új alapmechanizmus, ami a klasszikus hormonális módszereket kiváltaná. Ez önmagában is sokat elárul arról, mennyi energiát – vagy épp mennyire keveset – fektetnek a nők számára fejlesztett, mellékhatásoktól mentes fogamzásgátlókba; például olyan módszerekbe, amelyek nem csökkentik drasztikusan a libidót. Én is használtam őket, és szenvedtem is a mellékhatásaiktól. Ma már tudom, mennyire káros például egy éppen érésben lévő menstruációs ciklusba „beleszólni” egy hormonális fogamzásgátlóval, ahogy ezt sok-sok tinédzser lánnyal teszik. A másik problémám az, hogy sokszor minden kivizsgálás nélkül írnak fel nőknek hormonális fogamzásgátlókat. Sokszor nem veszik figyelembe az ösztrogén és progeszteron hormonok arányát a szervezetükben. Szerteágazó mellékhatásokkal bírnak, és éppen ezért kellene érzékenységgel és nagy körültekintéssel felírni őket. Arról nem is beszélve, hogy a hormonális fogamzásgátlók szedése közben semmilyen természetes hormonális hatás nem érvényesül. Az a hullámzás, amit a hormonok hoznak létre, a pihenés és aktivitás ciklikus váltakozása megszűnik. Tudom, ennek sokan örülnek, de az én tapasztalatom az, hogy ezeket leginkább azok élik meg tehernek, akik nem ismerik a menstruációs ciklus hátterét, miértjeit, hatásait és úgy érzik, ki vannak téve a testük szeszélyeinek.
Szimptotermális módszert használsz fogamzásgátlásra, sokan nem tudják, tökéletesen alkalmazva ez egy 99%-os megbízhatóságú módszer. Mit tanácsolnál annak, aki kétkedve, de azért érdeklődéssel tekint erre a módszerre?
Először is azt javasolom, hogy kezdje el az alap cikluskövetést, amit korábban már említettem. Amikor kirajzolódik, hogy mégsem vagyunk annyira szeszélyesek, és nagyon sok visszatérő viselkedésmintát, érzést, gondolatot tapasztalunk minden ciklusban, akkor a testünkbe vetett bizalom is erősebbé válik. A test folyamatosan jelez, hogy éppen a ciklus és a termékenység melyik szakaszában van: száraz hüvely, sok méhnyaknyák távozása, a méhnyak helyzetének változása, libidó erősödés és csökkenés, a bazális hőmérséklet emelkedése, és a többi. Ezek mind szabályszerűen váltakoznak, és egy jó termékenységtudat-módszer oktató, akiből szerencsére nem is egy van Magyarországon, megtanítja ezeket a szabályszerűségeket. Az egyik első mondat, ami egy ilyen oktatáson elhangzik az az, hogy, mindenki csak a ciklusa egy jól meghatározható szakaszában termékeny. Ezen tudás egyik hatása amellett, hogy megfelelő használattal 99%-os hatékonyságú fogamzásgátlási módszer, olyan biztonságérzetet ad, ami szerintem felbecsülhetetlen. Főleg a mai világban, ahol a bizonytalanságainkra, a testünkkel szembeni elégedetlenségünkre épül sok-sok iparág. Ilyenkor az egyik legnagyobb bátorság ezekkel szemben ellenállónak maradni.
Fotó: Anna Shvets, Polina/pexels.com; Szőllősi Nóra
