Dubrovnik, Korčula, Orebić, Ston városa… Ezek a legismertebb települések a dél-dalmát tengerparton, amelyek neve talán ismerősen csenghet a magyar utazók számára. Isztriához képest ez már a Balkán, de nem a szó negatív értelmében, sokkal inkább az ott tapasztalható délvidéki hangulat, életérzés miatt. Pálmafák, különleges növények, leírhatatlan színű és illatú virágok, fehér kőből épült középkori házak, szűk utcák, sikátorok, piacok, apró kavicsos strandok, titkos öblök szolgálják a díszletet a feledhetetlen nyaraláshoz.
Ráhangolódásként érdemes Bosznia-Hercegovinán keresztül megközelíteni úti célunkat és nem a fizetős horvát autópályát választani. Kevesebb kilométer vár ránk, nincs autópályadíj, lényegesen olcsóbb a benzin és a vadregényes táj – hegyek, völgyek, folyók, elhagyatott falvak – látványa eltereli a figyelmünket arról, hogy 80 kilométer per óra sebességnél gyorsabban nem igen haladhatunk a szerpentines utakon. Ha több időnk van, érdemes megállni egy-két éjszakára Szarajevóban, elmerülni a bosnyák főváros különleges hangulatában és néhány órára beugrani Mostarba is, ahol megcsodálhatjuk a híres mostari hidat, lehörpinthetünk egy jó erős török kávét a bazárban, elcsábulhatunk a kézzel szőtt szőnyegek, terítők, kerámiák, ékszerek kínálatától.
Meglátni a tengert
Nincs olyan ember, aki egy hosszú út után, amikor először meglátja a türkizkék tengert, megérzi a sós illatát, ne mosolyodna el. Végre megérkeztünk, agyunk automatikusan szabadság üzemmódba kapcsol, indulhat a pihenés. Bármelyik települést választjuk szálláshelyül, a hangulat, a látvány, az éttermek, kávézók, üzletek kínálata hasonló. Apartmanházak, bérelhető villák, campingek hatalmas kínálata várja a nyaralni vágyókat, de akit a luxus szállodák kényelme vonz, szintén találhat magának kényelmes szállást.
Szökjünk el egy szigetre! (vagy egy félszigetre)
Ehhez a régióhoz több kisebb-nagyobb sziget is tartozik, amelyek közül kétségtelenül Korčula a legnépszerűbb. Ezenkívül Mljet, Lastovo és Peljesac, ami egy félsziget, is megér egy-egy kirándulást. Korčula szigete a Hvar sziget alatt és a Peljesac félsziget oldaltakarásában, a nyílt tengeren fekszik, a hatodik legnagyobb és az egyik legsűrűbben lakott sziget Horvátországban. Orebićből komppal lehet megközelíteni, a hajó óránként közlekedik és autókat is szállít. Míg a turisták szétfotózzák magukat és a tájat a 20 perces hajókázás során, a helyieknek ez csak egy hétköznapi közlekedési eszköz. A környéken Korčula városában található gimnázium, Orebićből a diákok reggelente komppal járnak iskolába.
A várfallal körbevett várost már a 9. században is nagy bástyák óvták, mivel gazdag kereskedelmi- és kikötővárosnak számított, a pezsgő élet ma is a várfal mögött zajlik. Legfőbb látványossága a Szent Márk katedrális a városka közepén, melyet a XIV. században gótikus stílusban kezdték el építeni, és a XV. században reneszánsz stílusban fejeztek be. Korčulán a legjobb program sétálni egyet a keskeny, meredek utcákon s beülni egy vacsorára valamelyik étterembe, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tengerre. Ez sajnos nem olcsó mulatság, a szigeteken az élet mindig drágább, mint a szárazföld, s az euró bevezetése sem tett túl jót az amúgy is magas áraknak. De ha egyszer már eljutottunk ide, engedjük meg magunknak ezt a kis kényeztetést.
Európa leghosszabb várfala
Ston egy napsütötte kisváros a Peljesac-félszigetet Horvátország kontinentális részével összekötő keskeny földsáv déli részén. A kíváncsi turisták az itt található öt és fél kilométeres nagy fal miatt keresik fel, ami ugyan a kínai nagy fallal nem vetekedhet, de gyönyörű környezetben húzódik és végig bejárható. Maga a település a Stoni-csatorna partján épült fel, ahol a tenger nagyon sekély, így a terület kedvez a sólepárló iparág fejlesztésének. A A stoni falat a 14. században azért húzták fel, hogy eltorlaszolják vele a Peljesac-félsziget bejáratát és így védjék a sókészletet, ami akkoriban nagyon nagy értéknek számított. A vidék másik vonzereje a helyi gasztronómiai specialitásokban rejlik, annyi kagylót, osztrigát, tenger gyümölcseit ehetünk itt, amennyi belénk fér.
Dubrovnik: akár egy ékszerdoboz
A világ egyik legszebb városának tartott Dubrovnik óvárosa az UNESCO Világörökség részét képezi. Éppen ezért sokan kíváncsiak rá, a helyiek pedig féltve óvják kincsüket. Kamerákon figyelik a fallal körbevett óváros kapuin be- és kilépő turistákat, ha a bent tartózkodók száma eléri a 8000 főt, csak akkor lehet belépni, ha valaki elhagyja az óvárost. A nyári szezonban ez mindennapos jelenség, nem árt jó korán érkezni a városba, ha szeretnénk elkerülni a várakozást. Amikor sikerül bejutnunk, visszacsöppenünk egy időre a középkorba, az épületek, a szűk utcák, a főtér, a földet borító kopott térkövek több százéves múlttal rendelkeznek, egyedül a modern üzletek, éttermek, teraszok emlékeztetnek a mai valóságra.
Dubrovnik madártávlatból is megtekinthető, egy függővasút viszi fel az érdeklődőket a 405 méterrel a tengerszint fölött magasodó Srđ hegyre, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a városra.
S ha a turistáskodás közben melegünk lett, s szeretnénk csobbanni egyet a tengerben, a város közepén, az óvároshoz közeli tengerparton megtehetjük ezt, pont úgy, ahogy a helyiek, akik ezen a strandon élik a társasági életüket.
Kiemelt kép: Pexels/Emmert Nikolett
