hirdetés
Emlékszem, 2015-ben kollégáimmal együtt izgatottan készültünk a Balmain X H&M sajtóbemutatójára – éreztük, hogy valami nagyszabásúnak lehetünk a szemtanúi. Az együttműködést hatalmas érdeklődés övezte Magyarországon is, pedig nem ez volt a márkák közötti kollaborációk első valamirevaló bemutatója. Ugyanis már egész korán felfedezték az együttműködések előnyeit ezek a vállalatok, kitágítva a divatipar addig megszokott, hagyományos kereteit.
Az együttműködés és tudáscsere nem újkeletű dolog. A divatkollaborációkkal kapcsolatos fejtegetésekben gyakran találkozhatunk a Frans Johansson által leírt Medici-effektusra való hivatkozással. Ez a jelenség az innovációt a különböző tudományágak, ötletek és kultúrák egyesítésével magyarázza. A firenzei Medici család többek között azzal vált halhatatlanná, hogy számos művészt, költőt, tudóst, filozófust hozott össze a közös gondolkodás érdekében. A Medici-effektus arra mutat rá, hogy hogyan generálhatóak új, áttörő megoldások a különféle perspektívák és készségek ötvözetéből.
Ugyanez az effektus a divatkollaborációk esetében is fennáll, hiszen a stratégiai partnerség mindkét szereplőt segítheti közös céljai elérésében. Az erőforrások összevonásával és az egymásban rejlő lehetőségek kihasználásával a divatmárkák exkluzív termékeket hozhatnak létre, új közönségeket érhetnek el, demokratizálhatják a hozzáférést, növelhetik piaci részesedésüket, javíthatják a márka megítélését és egyedi értékajánlatokkal állhatnak elő.
A 21. század a megosztások kora, és ez nemcsak a tudásmegosztásra értendő. A social media és az egyéb digitális marketing eszközök térnyerésével a vásárlók jobban képbe kerültek a divatpiac működését illetően, hiszen a közösségi oldalakon folyamatos mozgásban vannak a termékek és velük kapcsolatos tartalmak. Ennek révén a hagyományos kollekciók és a korábbi, bevett metódusok hamarabb fáradnak ki. Az innováció egyre nehezebben kivitelezhető ezekben a modellekben, tehát szükség van a vérfrissítésre.
Noha az elmúlt nagyjából 20 év volt a legerősebb a divatkollaborációkat tekintve, az együttműködések kezdete az 1930-as és 1940-es évekre nyúlik vissza. Az első számottevő összeállás az olasz tervező, Elsa Schiaparelli és Salvador Dalí spanyol szürrealista művész között zajlott, akik megalkották az ikonikus homárruhát. Az ilyen és ehhez hasonló öltözékek inkább műalkotások voltak, de a művészekkel, zenészekkel való összjáték a mai napig izgalmas ruhakollekciókat szül a divat világában. Emlékezzünk például a Louis Vuitton x Takashi Murakami, a Dior x Kaws, a Coach x Keith Haring, a Prada x Christophe Chemin, a Marc Jacobs x Julie Verhoeven vagy Magda Archer, a Raf Simons x Robert Mapplethorpe, a Calvin Klein x Andy Warhol, az Adidas x Beyoncé (Ivy Park), az Alexander McQueen x Damien Hirst, a Louis Vuitton x Urs Fischer vagy Yayoi Kusama, a Versace X Dua Lipa partnerségére, amelyek új szintre emelték a divat és a művészet viszonyát a kreatív, játékos vagy épp extravagáns alkotói karakterek bevonásával.
A luxus divatházak fast fashion láncokkal való kollaborációi terén talán a legismertebb szereplő a már említett H&M. A vállalat együttműködött a Karl Lagerfelddel, az Alexander Wanggel, a Lanvinnel, a Versace-vel, a Balmainnel és a Kenzo-val is. E kooperációk sikeressége azt mutatja, hogy az az elgondolás, hogy elérhetővé tegyék a high fashion ihlette termékeket a tömegtermelésben, működik és mindkét fél számára gyümölcsöző. A H&M továbbá nemcsak nagynevű divatházakkal, de influencerekkel és kreatívokkal is összeállt. Kampányaik főszereplője volt többek között Amy Sall New York-i diák, aktivista és Oko Ebombo francia zenész is.
A teljes cikket megtalálod a Remind Bookazine hetedik lapszámában! Kattints, és rendeld meg most!
Fotó: Getty Images / Tristan Fewings
hirdetés
