Mióta bálozunk?
A bálok története évszázadokra nyúlik vissza, az európai uralkodói, főúri udvarokban indult. Pontosan meghatározott etikettel, öltözködési és viselkedési szabályokkal zajlott. Rendkívül fontos volt a megfelelő helyszín kiválasztása, a szakképzett személyzet, a kiváló vendéglátás és az etikett szerinti öltözék. Nemcsak az öltözködést szabták meg szigorúan, az etikett a székek elhelyezését, a világítás erősségét. A fiatal lányok édesanyjukkal és a garde de dame-mal érkeztek. A bálozás később a polgárság körében is elterjedt. A 19. század idején már nemcsak a főváros pompás termeiben, hanem kaszinókban, városi báltermeiben is rendeztek bálokat.
A bál mint társadalmi színtér
A bálok a társasági élet csúcspontját jelentették, itt lehetett megmutatkozni, új ruhát viselni, kapcsolatokat építeni és ismeretségeket kötni. Sokszor sorsdöntő találkozások történtek. Az elsőbálozó lányokat itt mutatták be a társaságban, és az ifjú szépségek szívdobogva várták, hogy vajon betelik-e a táncrendjük és megtalálják-e a szerelmet egy jóképű lovag személyében.
A korabeli sajtó szerepe
A bálok olyannyira fontos társadalmi eseménynek számítottak, hogy a korabeli sajtó rendszeresen beszámolt azokról, de nemcsak a báli naptárt olvashatták a nyájas olvasók: megismerhették az aktuális ruha- és frizuradivatot, egy-egy bál várható költségeit, a mulatság pontos helyszínét és a dresszkódot is. Most a régi újságok oldalairól szemezgettünk, hogy egy kicsit megízlelhessük a békebeli mulatságok hangulatát.
Divat és frizura a Hölgyek lapjában
A Hölgyek lapjában, az 1880-as évek végén a báli szezont megelőzően gyakran foglalkoztak azzal, hogy mit viseljenek a hölgyek, nagy divat volt például a kivágott princesse ruha hosszú uszállya, fodorral, virágfüzérrel, hosszú kesztyűkkel. Szintén nagyon „trendi” volt a kasmírból készült ruha, a szoknya alján három sor fodor és egy sor bodor, felette mintás tunika. A princesse szabásról kiderül, hogy előnyösen emeli a termetet, a testesebb nőket azonban óva inti ettől a viselettől, mondván, hogy még kövérebbnek mutatja őket. Az elsőbálozó lányoknak a fehér ruhát javasolják, a második-harmadik bálon már előkerülnek a színek, a rózsaszín és a világoskék is.
Mindehhez különféle frizurákat ajánl a szerző, például „nyakbafüggő hosszas konty, a homlokon fürtöcskék, oldalválasztás”, vagy „hullámosan fésült haj, hátul vastag fonatból koszorú szallagcsokorral”.
Költségek és kellékek
Az 1891-es Pesti Naplóból az is kiderül, hogy az idény legfelkapottabb csokra a Boulanger-virág, ami nem más, mint fehér, rózsaszín vagy vörös szegfűből álló csokor. Az újságírók még arra is veszik a fáradságot, hogy felsorolják, mi minden kell ahhoz, hogy egy család eljusson a bálba, és milyen költségekkel kell számolniuk: lakkbáli cipő, selyemharisnya, két estélyi toilett a lányoknak, glacé kesztyű, a férfiaknak frakk öltöny, frakk ing, nyakkendő, gallér, mandzsetta, lakkcipő. A költségeket tovább növeli a fodrász, a kocsirendelés, a báli belépő, a ruhatár, a vacsora, a cigányzene. Az est sikerének egyik titka, hogy a hölgyeknek legyen megfelelő számú táncosa.
Az 1920-as évek báljai
Az 1920-as években a báli naptár tömve volt rendezvényekkel. A jogászok, a bölcsészek, az orvosok mellett például a Hungária Evezős Egylet is bált szervezett, méghozzá Albrecht királyi herceg védnöksége alatt, ahogy arról a korabeli sajtó hűen beszámolt. A védnökök személye mindenképpen emelte a rendezvény fényét, ezért, ha akadt egy magas rangú támogató, ezt nem voltak restek közhírré tenni.
A jubileumi gyógyszerész bál védnöke például József főherceg volt, és az eseményen a miniszterelnök is tiszteletét tette. A Charité Poliklinika orvosainak bálját 1927. február 5-én tartották a Szent Gellért szálló termeiben. A bál vezetőségében József Ferenc főherceg és Anna főhercegnő védnöksége alatt lady patronesszek és díszelnökök, az akkori társadalom legismertebb előkelőségei szerepeltek.
Hanyatlás a háború előszobájában
A 30-as években már nem a korábbi elánnal, de folytatódtak a bálok. Az 1936-os Széchenyi bált sajtóhírek szerint a szokásosnál is fényesebb külsőségek között tartották meg, az előkelő társaság pompásan mulatott. A Patvarista bál, amelyet az ügyvédi kamara szervezett, szinte valamennyi bál sikerét felülmúlta, amihez a hírek szerint a szebbnél szebb leányok és asszonyok is hozzájárultak, név szerint is említik Szilágyi Verát, aki színes virággal díszített selyemruhát viselt, Misler Lici lazacszínű ribouldín ruhájában csodásan festett, Ábrahám Klári rengeteg táncosáról is szó esett. Valamennyien remekül mulattak hajnalig.
A második világháború küszöbén is tartottak még zenés-táncos összejöveteleket, a békeidők melegségét idézve. Újra divatba jött a francia négyes, ezzel a tánccal nyitották a bálokat. A háború és a következő időszak nem kedvezett e műfajnak, évtizedekre elhallgatott a zene.
A bál ma is él
Bálozni manapság is szeretünk, és bár sok minden változott, a lényeg ugyanaz. Már nem rangot és státuszt mutatnak, hanem vágyat a szépre, az ünnepre, a kapcsolódásra, a közösség összetartó erejére. Hiába változott a világ, az érzés ugyanaz: jólesik felvenni a báli ruhát, áttáncolni az éjszakát, és egyetlen estére elhinni, hogy megállíthatjuk az időt. A bál ma már nem kötelező esemény, hanem valódi ajándék.
