Amikor legutoljára, 2002-ben Kairóban jártam, a Nagy Egyiptomi Múzeum alapkövét már letették, de akkor a ma itt található kincsek egyrésze még raktárakban pihent, nagyrészüket pedig a „régi” Egyiptomi Múzeumban elég mostoha körülmények között nézhettük meg. Éppen ezért nagy izgalommal vártam, hogy a nyitás után néhány héttel felfedezhessem Egyiptom legújabb kulturális gyöngyszemét, amiről 2025-ben rengeteget beszél a világ.
Bevallom őszintén, kicsit tartottam attól, hogy közvetlenül a nyitás után hozzám hasonlóan jó sokan zarándokolnak el a világ különböző pontjairól az ókori egyiptomi kultúra új, modern „templomába”, s az amúgy Egyiptomra jellemző fejetlenség itt is felüti a fejét. A múzeumba napi 15-20 ezer látogatót várnak, elképzelni sem tudtam, hogyan képesek kezelni ezt az irdatlan embertömeget a múzeum üzemeltetői. S láss csodát, képesek, méghozzá példaértékűen. Tömeg ugyan volt, de a hatalmas térben jól eloszlott, az online jegyvásárlásnak hála nem kellett sorban állni a pénztáraknál, a kiszolgáló egységek – vendéglátóhelyek, WC-k, souvenir üzletek – jól bírták a látogatók „támadását”.
A történethez az is hozzátartozik, hogy nem egyedül, hanem egy magyar utazási iroda segítségével szerveztem meg a látogatást, s a múzeum felfedezésében is magyarul beszélő, profi idegenvezető állt a rendelkezésemre. Így aztán nem volt más dolgom, csak figyelni, élvezni az itt eltöltött nap minden pillanatát.
Merthogy a múzeumban található mintegy 100 ezer műtárgyat nem lehet pár óra leforgása alatt megtekinteni, vagy többször kell visszatérni a múzeumba, vagy szelektálni kell a megnézendő műtárgyak között. Ajánlatos legalább fél napot szánni a programra, óránként megpihenni egy-egy korszak kincseinek felfedezése között, inni egy jó kávét, megkóstolni néhány helyi ételt a fantasztikus gasztronómiai kínálatból, amivel a múzeum földszintjén található éttermekben találkozhatunk.
Piramis a piramisok tövében
A világ legnagyobb, egyetlen civilizációnak szentelt múzeumát a gízai piramisok tőszomszédságában építették fel, ennek megfelelően a tervezők gondosan ügyeltek arra, hogy az építészeti megoldásokban a piramis forma megjelenjen, de ne szájbarágósan, ne uralva a teret, hanem elegánsan, úgy, hogy a látogató érzés szintjén tapasztalja meg mindezt. Nincsenek benne öncélú formai bravúrok, amelyek rátelepednének a műtárgyakra és elnyomnák őket. A méretek monumentálisak, de nem nyomasztóak, a 81 ezer négyzetméteres kiállítótérben nem lehet elveszni, a haladási irányt jelző táblák érthetően kalauzolják a látogatókat. S ha valaki mégis eltévedne, a tökéletes angolsággal beszélő, fiatal, kedves múzeumi alkalmazottak azonnal ott teremnek és segítenek.
Szinte észre sem vettem, amikor besétáltam a múzeumba, mert a bejárat teljesen nyitott, felette egy piramisszerű tető véd az időjárás viszontagságaitól. A hatalmas előcsarnokban bőven van tér, mindössze kéttucatnyi műtárgy szolgál kedvcsinálóként, köztük II. Ramszesz fáraó 11 méter magas és 83 tonna súlyú vörös gránit szobra. Innen indul egy jó hosszú mozgólépcső mintegy hat emeletnyi magasba, a kiállítási csarnokokhoz, közben többször ki lehet szállni és megtekinteni a különböző tematikus kiállításokat. Amikor felértem a mozgólépcső tetejére, hihetetlen panoráma tárult elém: Egyiptom leghíresebb piramisai. Leültem egy padra, hosszú percekig nem tudtam betelni a látvánnyal.
A múzeum sztárja
Tutanhamon fáraóról sokat tanultunk az iskolába, pedig nem tartozott a legsikeresebb fáraók közé. Nem a tettei miatt vált híressé, hanem azért, ahogyan rátaláltak a sírjára. 1922-ben Howard Carter brit régész fedezte fel majdnem érintetlenül. Ez óriási szenzációnak számított, mert a királyi sírok többségét az ókorban kirabolták.
Tutanhamon sírjának 5398 tételt számláló leletanyaga most először látható a maga teljességében. Hiába keressük azonban a fáraó múmiáját, az ugyanis a Királyok völgyében maradt, helyette viszont minden olyan tárgyat – ruháktól, ékszerektől kezdve a használati tárgyakon át a trónjáig – megszemlélhetünk, amelyek elkísérték az uralkodót a túlvilági életre.
Tutanhamon halotti maszkja a világ egyik legismertebb műtárgya, több mint 10 kg tömör arany, a fáraót nyugodt, isteni méltóságú vonásokkal mutatja. Itt kellett néhány percet sorban állni, hogy közelről is megtekinthessük és egy fotó erejéig megőrizzük az élményt.
A másik fő látványosság: Kheopsz fáraó napbárkája
A múzeum másik fő látványossága Kheopsz fáraó, a gízai nagy piramis építőjének tulajdonított 4600 éves hajója, ami az egyik legrégebbi, épségben fennmaradt fa-hajó a világon. Méretei lenyűgözőek: mintegy 43,4 méter hosszú, 5,9 méter széles, kiállításához egy külön csarnokot húztak fel. Az ókori egyiptomi vallásban a Nap istene, Ra minden nap hajóval szelte át az égboltot, az „égi hajózás” a halál utáni élet, az újjászületés metaforája. Ugyanakkor vannak jelek arra is, hogy a hajó ténylegesen vízen is használható volt, lehet, hogy nem csak spirituális célra készült.
Átfogó kép az ókori Egyiptom világáról
A Nagy Egyiptomi Múzeum elsősorban Tutanhamon kincsei miatt híres, de ennél sokkal többet mutat be: olyan tárgyak is ki vannak állítva, amelyek a dolgozók, kézművesek, hivatalnokok hétköznapi életét, társadalmi viszonyait tükrözik vissza, sok ezer év történéseit fogják át.
Ez a múzeum lelkileg és szellemileg is felkészített a másnapi programunkra, amikor is a gízai piramisokat fedeztük fel. Egész más szemmel figyeltem őket, nemcsak tudatosan és precízen elrendezett kövek voltak már számomra, hanem mesék hatalomról, hitről, emberi merészségről, az örök életről.
Fotó: László Krisztina
