hirdetés
A hosszú élet titka kapcsolataink minőségében rejlik. Ez nem egy zen bölcsesség, egy Coelho-idézet vagy olyan életre szóló intelem, amivel a szüleim láttak el a felnőtté válás kapujában – bár lehetne –, hanem kutatással alátámasztott tény.
Azt már Dan Buettner, a világ kék zónáinak híres kutatója is megállapította, hogy a genetikán, a megfelelő táplálkozáson vagy éppen a rendszeres testmozgáson túl emberi kapcsolatainknak is nagy szerepük van abban, hogy milyen hosszú és milyen minőségű lesz az az idő, amit a Földön töltünk. A hosszú élet titkának nyomába szegődött harvardi kutatók hasonló következtetésre jutottak. Mintegy kétszázhatvannyolc ember mindennapjait követték több mint nyolcvan éven át, hogy lerántsák a leplet a mindannyiunkat foglalkoztató rejtélyről, és amikor megkérdezték a kutatást élete legnagyobb részében vezető George Vaillantot, milyen konklúziót vont le megfigyelésből, azt válaszolta, hogy egyetlen dolog, ami valóban számít, az a más emberekkel való kapcsolatunk.
Mint mondtam: a fenti megállapítás tudományos alapokon nyugszik.
Ha pedig még a tudomány is azt állítja, hogy boldogságunk szempontjából a kapcsolatok minden más felett állnak, miért ne helyeznénk fontossági sorrendünk első helyére – megelőzve a mind többet és többet kívánó karriercélokat vagy a tünékeny anyagi javakat –, és törekednénk arra, hogy ezen a területen is fejlődjünk, és olyan minőségi kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek nemcsak az életünket hosszabbítják meg, a hétköznapjainkat is beragyogják?
Gondoljunk bele, mennyivel szebb lenne az életünk,
ha a párkapcsolatainkban nem megváltoztatni próbálnánk a másikat, hanem elfogadni;
ha a baráti kapcsolatainkban nem szemrehányást tennénk, hanem nyitottan és empatikusan közelednénk egymáshoz;
ha a kollegiális kapcsolatainkban nem lekönyökölnénk, hanem inspirálnánk egymást;
ha a családi kapcsolatainkban nem a tutit próbálnánk megmondani, hanem meghallgatnánk azokat, akiket szeretünk?
Elméletben mindez persze jól hangzik, de mind érezzük, hogy hozott mintáink, traumáink, elakadásaink fényében nem mindig egyszerű helyesen cselekednünk vagy a megfelelő perspektívából látnunk a dolgokat.
Ezt a hetet – amelyre a Valentin-nap is esik – éppen ezért szeretnénk a minőségi kapcsolatoknak szentelni és rámutatni, hogy egy eget rengető, sorsfordító kapcsolat nemcsak romantikus érzelmeken alapulhat, hogy a szeretet sokkal inkább nyilvánul meg a másik iránti mindennapi odafigyelésben, mint egy csokor rózsában vagy egy drága ékszerben, és hogy minden kapcsolat alapja az önismereti munka, hiszen csak akkor adhatunk valódi odafigyelést és törődést szeretteinknek, ha önmagunkkal is jóban vagyunk.
A közösségi média felületeinken pedig azokat a már megjelent írásainkat is megosztjuk, amelyekből mi magunk is sokat tanultunk a kapcsolatok természetéről. Következzenek ezek közül a kedvenceink:
A képlet ennél sokkal árnyaltabb. Tanulmányok támasztják alá, hogy a boldogság nem kapcsolati státusz kérdése, sokkal inkább azé, hogyan éljük meg azt. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan működünk egy párkapcsolatban, képesek vagyunk-e azt közösen építeni, hiszen egy rossz párkapcsolat negatívabb hatással lehet az életünkre, mint a szingli lét – feltéve, ha nem epekedünk egy romantikus partner iránt. Egy, az elmúlt években folytatott kutatás eredményei azt mutatták, hogy azok, akik egyedülállóként is teljesnek érzik magukat, éppen olyan boldogok lehetnek, mint a párban élő társaik.
Szingli vagy? Ez még közel sem jelenti azt, hogy ne ünnepelhetnél február 14-én. Kerekes Anna cikkében azt javasolja, hogy ha lehangolnak a boltok polcain sokasodó Valentin-napi csecsebecsék és a hirtelen minden sarkon feltünedező szerelmespárok, gondolj úgy a hazánkban csak az elmúlt évtizedekben meghonosodott Bálint-napra úgy, mint a szeretet ünnepére, és vedd számba azokat az embereket, akiknek sokat köszönhetsz: azért, mert segítettek, mert meghallgattak, mert osztoztak örömödben és bánatodban, vagy csupán azért, mert léteznek, és ezáltal jobb az életed. Ki mondta, hogy nem töltheted a Valentin-napot ezekkel, a számodra fontos emberekkel? Vagy éppen azzal, aki a leginkább megérdemli a szeretetedet: önmagaddal.
„Az Én és te című könyv megírásával az volt az elsődleges célom, hogy mindenki rájöjjön, mielőtt párt keresne, hogy muszáj a belső görcseiket rendezni, másként nem nyílik lehetőség a boldogságra” – mondja Balogh Edina interjújában Csernus doktor, aki azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy az önismeret bármilyen kapcsolat működtetéséhez elengedhetetlen: legyen szó családi-, esetleg baráti vagy éppen az önmagadhoz fűződő kapcsolatodról. Ahogyan ő fogalmaz: „az önismeret és a tudatos hozzáállás kulcsfontosságú a normális emberi kapcsolatok kialakításához és fenntartásához.”
Hajlamosak vagyunk arra, hogy leegyszerűsítsük a világ és a kapcsolataink működését. A párkapcsolati hiedelmek éppen erről szólnak: velük olyan megkérdőjelezhetetlennek tűnő magyaráratokat kapunk kézhez, amelyek valójában nem szolgálják a javunkat, mi mégis hisszük, hogy általuk megértjük önmagunk, a másik és a párkapcsolat működését. Sákovics Diána és Csonka Balázs szexuálpszichológusok A nők a rosszfiúkra buknak című könyvükben igyekeznek felnyitni az olvasók szemét arra, hogy ezek a hiedelmek milyen károsak lehetnek a párkapcsolatainkban – és hogy a nők nem feltétlenül a rosszfiúkra buknak.
Nincs egyetlen biztos recept, ahogy olyan csodaszer sem létezik, amely garantáltan gondoskodna arról, hogy hosszú és boldog életet éljünk – azonban egyre több kutatás járja körbe a témát, és egyre több konklúzió születik arról, hogy mit tehetünk, ha gondtalan időskort szeretnénk biztosítani magunknak. A Harvard Egyetem nyolcvan éve zajló kutatása arra mutatott rá, hogy akármilyen kapcsolatról is beszéljünk, ha minőségi kötődést tudunk megélni, az boldogan és egészségesen tart bennünket.
Kiemelt kép: Pexels / Anna Shvets; további fotók: Pexels / Cottonbro Studio, Hajas Orsolya, Pexels / Pixabay
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
