Kik azok a pókasszonyok?
A pókasszony jelenségre az analitikus pszichológiában gyakran úgy tekintenek, mint az árnyékszemélyiség női oldalának egyik megjelenési formájára. Ez az archetípus a női psziché sötétebb aspektusát, a manipulációt, a csábítást, az irányítást és a mások energiájából való táplálkozás jeleníti meg.
A pókasszony jelenség archetípussal először Carl Gustav Jung pszichiáter foglalkozott, aki a női lélek egyik legsötétebb oldalaként írta le a karaktert, utalva ezzel a pók mítoszbeli és pszichológiai szimbolikájára. A mitológiákban és népmesékben a pók gyakran a háló szövője – aki csapdába ejt, befon, és aztán „fogyaszt”. E pszichológiai kép szerint a pókasszony az a női figura, aki nem az érett, önazonos nő energiájából ad, hanem másokat irányít, függővé tesz, és e kapcsolatokból „táplálkozik” lelkileg.
A pókhoz hasonlóan a pókasszonyok is egy tökéletes működési elv alapján létrehozott „hálót szőnek”, amibe, ha belesétál az áldozatuk, onnan már csak nehezen szabadul, hiszen minél jobban menekülne, annál inkább fogságba esik.
Így viselkednek a pókasszonyok
Fontos leszögezni, hogy nem egy ítélkező, pejoratív címkéről van szó, hanem olyan nők működését írja le az archetípus, akik a kapcsolataikban nem adnak, hanem sokkal inkább elvesznek, nem vezetnek, hanem megbénítanak. A pókasszony jellemzően nem tud szeretni anélkül, hogy ne akarna birtokolni, ne akarna irányítani vagy függést létrehozni. Erős, már-már hipnotikus, csábító vonzereje van, amit leginkább a kontroll fenntartására használ. Viselkedésükre a passzív agresszivitás, az érzelmi manipuláció, a játszmázás jellemző. Gyakran sírdogál vagy egyéb módon mutatja gyengébb oldalát csak azért, hogy a másik sajnálatának kiváltásával behálózza áldozatát, aki a segítségére siet, és szinte észrevétlenül érzelmi csapdába kerül.
„Az ilyen típusú nők nem akarnak mást, mint irányítani, de ezt soha nem nyíltan, direkt módon teszik, hanem érzelmi eszközökkel manipulálnak, a szeretetet pedig sokszor kimondatlan feltételhez kötik, így az „áldozatuknak” mindig biztosítania kell a hölgyet az elkötelezettségéről. És habár a pókasszony a csábító, soha nem adja oda magát, sokkal inkább a másik sebezhetőségéből él.” – mondja Kiss-P. Nóri tudatosságmentor és coach.
A pókasszonyok az „áldozataik” lelkét szövik át, és a hálójuk egy idő után szinte észrevétlenül fojtogatóvá válik, amiből nagyon nehéz kiszabadulni.
Hogyan nyilvánul meg ez a való életben? Például úgy, hogyha valaki megosztja velük a titkait, a pókasszonyok visszaélve az információval zsarolni, manipulálni kezdik a hálójukban vergődőket. Tipikus példa erre, hogy mindaddig nem foglalkozik a hölgy a körülötte lévőkkel, amíg nincs valaki krízisben. Azonban, ha megtudja, hogy valaki válságba került, azonnal „segítő kezet nyújt”, és igyekszik bennfentessé válni, minél több információhoz jutni, hogy azzal majd egy alkalmas pillanatban sakkban tarthassa az áldozatát.
A pókasszony jelenég a személyiség részeként nemcsak egy párkapcsolatban bontakozhat ki, megjelenhet a viselkedési forma egy szervezeten, egy közösségen belül is, például egy munkahelyen vagy a családban.
A múlt sebei hívják életre
„A pókasszony archetípus nem ritka, de nem is jellemző minden nőre, ugyanakkor minden nőben ott szunnyadhat ez a fajta magatartás. Jung szerint a pókasszony-árnyék nem idegenként él valakiben, hanem a személyiség elfojtott és integrálatlan része. Ezért a pókasszony jelenség felbukkanhat átmenetileg például egy krízis, egy trauma vagy egy elfojtott nőiesség megélése esetén is. Tartóssá akkor válik, ha a nő nem dolgozza fel a múlt sebeit, és nem talál rá az érett, meggyógyított női oldalára.” – teszi hozzá Kiss-P Nóri.
Sebet ejthet egy nő lelkén például, ha valaki sokat csalódott már a férfiakban, mert megcsalták, elárulták, bántalmazták, és emiatt többször összetört a szíve. A pókasszonyok sajátja, hogy ilyenkor lezárnak a férfi energetikával szemben, és ők maguk egy nagyon erős intenzív női külsőbe csomagolt férfienergiát kezdenek el működtetni a saját túlélésük érdekében.
A pókasszonyok szépek, kihívóak, kifejezetten szeretik hangsúlyozni a nőiességüket színes ruhával, magas sarkú cipőkkel, piros rúzzsal és rikító táskákkal, ám az energetikájuk nem egy nőéhez hasonlít, hanem egy karakán férfiéhoz.
A jelenség oka gyökerezhet a gyermekkorban is. Kiválthatja például, ha az anya szeretete feltételes, és a lánygyermek csak teljesítményért cserébe kap figyelmet, ami gyakran nem azonos a dicsérettel; ha hiányzik az apakép, vagy az nagyon gyenge, mert nem él a családban az édesapa, vagy túl sokat van távol, így nem tud sem az anyával, sem pedig a gyermekekkel kapcsolódni. Szintén fontos kiváltó ok lehet a pókasszony-viselkedésre, amikor valaki nem tudja kislányként megélni a női oldalát gyógyító és befogadó minőségében, mert amikor gyermekként gondoskodott volna, vagy kifejezte volna az érzéseit, akkor kinevették, kicsúfolták, rászóltak, hogy ne sírjon már mindenen, már megint hisztizik, vagyis megdorgálták azért, mert őszintén szerette volna megélni a benne feltörő érzelmeket.
A gyógyulás útja az önismeret
„Azok a nők, akik gyermekként a fentebb említett példák valamelyikét megélik, felnőttként gyakran nem tudnak mit kezdeni a valódi és játszmamentes szeretettel. Ha valaki tiszta, őszinte érzelmekkel közeledik feléjük, azonnal hátsó szándékot sejtenek mögötte. És miután az érzelmi sebeik gyógyítatlanok, a kapcsolataikban nem adnak, hanem visszatartanak, nem felemelnek, hanem magukhoz láncolnak. Az a nő, aki nem ment le a saját mélységeibe, az mások mélységétől is félni fog, és csak olyanokat enged közel magához, akiket irányítani tud.” – hangsúlyozza a tudatosságmentor, idézve Clarissa Pinkola Estést, aki A farkasokkal futó asszonyok című könyvében is ír a jelenségről.
A pókasszony retteg a lelki mélységtől, és fél attól, hogy valaki meglátja, ő sem hibátlan, neki is vannak fájdalmai, traumái. És mivel retteg ettől, hihetetlen sok energiát tesz abba, hogy az álarcát megőrizze.
Mindennek ellenére a pókasszony nem egy gonosz nő, a viselkedése a szeretethiányos női lélek kivetülése. A gyógyulás útja az önismeret, vagyis egy olyan árnyékmunka, ami a belső női minőséget tudatosan újraébreszti és újraépíti. A valódi lelki szabadság akkor érkezik el, amikor már nem a tudattalan élteti a nőt, hanem elkezd tudatosan élni. Ha szembe mer nézni önmagával, ha megismeri a saját működését, a saját igényeit, akkor fog tudni befogadni, feltétel nélkül adni és a sebezhetőségét vállalni.
Fotók: Pexles
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog!
