hirdetés
Amikor a „szedd magad” események körüli hatalmas hype-ot figyelem, óhatatlanul is eszembe jut, mennyi-mennyi formája van a levendulának. Ahogy rácsodálkozom a cukrászok mennyei, levendulás mille-feuille kreációira, ahogy egy-egy szárított csokorral lilás foltokat csempészek az otthonomba vagy ahogy néhány csepp illóolajjal visszarepítem magam a középpontomba…
A levendula illata, külleme és gyógyhatása hosszú évszázadok óta körbelengi az emberek mindennapjait. A levendulamezőkről Szabó Márton bencés szerzetessel, a Pannonhalmi Főapátság gyógynövény-szakértőjével, a levendula-illóolajról Feller Adrienne szépség- és aromaterapeutával, a provence-i levendula jellegzetességeiről pedig Baksa Bernadett gasztroblogger-kultúraközvetítővel beszélgettem.
„A hazai gyógynövénykultúra kezdetét az államalapítástól datáljuk. Európa mediterrán területein pedig már a 6. századtól elterjedtek a gyógynövények. Amikor a szerzetesek útra keltek, írással, olvasással és földműveléssel kapcsolatos tudást vittek magukkal, és a helyiek is gazdagodhattak mindezzel” – kezdi Szabó Márton bencés szerzetes, majd hozzáteszi: Szent Benedek a Regulában is említést tesz a gyógyászatról és a kertről.
A szerzetesi életszabályzat szerint éppen úgy gondoskodjunk arról, aki beteg, mintha Jézus Krisztus lenne, tehát forduljunk különleges odafigyeléssel felé! Pannonhalmán, a kezdeti időkben vizes főzetekkel, alkoholos kivonatokkal és krémekkel gyógyítottak, az alapanyagokat pedig a gyógynövények adták.
Ahogy egymást váltották a történelmi korszakok, a változások ellenére mindig volt olyan szerzetes, aki orvosi, gyógyszerészi, betegápolási feladatokat látott el, és továbbadta utódjának a felhalmozott tudást. A monostorok körüli közösségek, falvak, városok létszámának növekedésével a gyógynövénykészítményekre is egyre nagyobb igény mutatkozott.
A levendula, mint alapanyag a 18. században élő Reisch Elek szerzetes, gyógyszerész Pannonhalmán őrzött receptes gyűjteményében is megjelent, ám vélhetően ekkor még csak néhány tő levenduláról beszélhettünk.
„Az intézményesített levendula jelenlétét Bittera Gyula nevéhez köthetjük, aki az 1920-as évek elején Franciaországból hozatott orvosi levendula (lavandula angustifolia) magokat és azokat a tihanyi rendi birtokon telepítette. A balatoni mikroklíma kedvező feltételeket biztosított a növényeknek, akárcsak Provence-ban lennénk” – osztja meg velünk Szabó Márton.
„Bár az ‘50-60-as években a korabeli levendula-ültetvény jelentősége csökkent, a ‘90-es években ismét reneszánszát kezdte élni. Pannonhalmán, a mai gyógynövénykert területén a ‘40-es évek derekán jelenhettek meg az első francia levendulabokrok” – fűzte hozzá a bencés szerzetes, aki gyakran tapasztalja, mennyire kétpólusú a levendula. Szerinte, ha tíz embert megkérdezünk, öten „extázisba esnek”, olyan mámorítónak és pozitívnak találják az illatát, öten viszont irritálónak, sőt taszítónak érzik.
A gyógynövény-szakértő úgy látja, az elmúlt másfél évtizedben találtunk vissza a levendulához, mint alapanyaghoz. Természetesen a minőségi illóolaj-, parfüm- és kozmetikum-készítésben már rég mély gyökereket eresztett, de például a gasztronómia csak az elmúlt években tett izgalmas felfedezéseket (legyen szó levendulás süteményekről vagy akár levendulás hamburgerszószról).
„A látvány, a lilás-violás árnyalat, ami odavonz és elbűvöl, a feeling és az aromaterápiás hatás mind-mind egy sajátos meditatív-spirituális egyveleggé változtatja a levendulamezőket. A vendégek, turisták, zarándokok és mi magunk is nap mint nap ezzel szembesülünk. Néhány pillanat vagy szippantás is rögtön reakciókészséget formál. Például harmatos vagy eső utáni időszakban a pára képes olyan illóolaj-hatást kelteni, mintha egy szaunás, illetve aromaterápiás helyen sétálnánk” – meséli Szabó Márton, aki úgy véli, a levendulamezők a hétköznapokban is képesek különleges, magasztos, akár transzcendens élményt adni.
Bár a tihanyi és a pannonhalmi lankákon túl itthon is kezdenek egyre népszerűbbek lenni a kisebb levendulamezők (például Budakeszin, Dörgicsén, Máriakálnokon, Monoszlón és Pécsett), a klasszikus, „lépten-nyomon bárhol belefuthatunk” élményért érdemes ellátogatni Dél-Franciaországba.
Baksa Bernadett, Provence-ban élő gasztroblogger-kultúraközvetítő szerint rengeteg helyen bele lehet botlani a kisebb-nagyobb levendulásokba, a legjobb, ha a nyári szezon elejére időzítjük a provence-i kiruccanásunkat (június közepétől július közepéig), és autóba pattanva indulunk felfedezésre, hogy a járatlanabb, turisták által kevésbé látogatott mezőket is megcsodálhassuk.
„A magyar és a provence-i levendulamezők egyik legnagyobb különbsége, hogy a hazai ültetvényeknek szerényebb a méretük. Emellett Dél-Franciaországban kevésbé kommercializálták a táblákat, tehát nem akkora mértékben formálták üzletté a levendulafarmok látogatását, mint itthon – különböző piknikekkel, fotózásokkal, belépődíjszedéssel. Természetesen Franciaországban is előfordul mindez (bár elenyésző), de ellensúlyozza az az élmény, hogy hosszú-hosszú kilométereken át kirándulva bárhol megállhatunk egy fotóra, sétára, falatozásra” – fogalmaz Baksa Bernadett.
„Provence-ban a levendulamezők a táj részét alkotják. Kissé ahhoz tudom hasonlítani, ahogy Magyarországon autózva elsuhanunk a hosszú búzamezők mellett. Szabadon, együtt léteznek a tájjal – gyakran látom például, amikor az otthonunkból, Sanaryból Lyonig megyünk az autópályán” – teszi hozzá a gasztroblogger, aki a három leghíresebb helyszínről, Valensole-ról, Sault-ról és az Abbaye Notre-Dame de Sénanque-ról is említést tesz.
„A leglenyűgözőbb, egyben »képeslap-élményért« ezt a három pontot nem érdemes elfelejteni, amikor provence-i bakancslistát készítünk. Minden lilába borul, ameddig a szem ellát, a horizontig és tovább” – hangsúlyozza Baksa Bernadett, aki gasztro-szemüveggel nézve a magyarokat sokkal merészebbeknek látja a levendulafelhasználás terén, mint a franciákat.
„Bár fagylaltot, szörpöt és tarte-okat Franciaországban is készítenek, a magyar séfek, cukrászok innovatívabban alkalmazzák a levendulát, mind alapanyagként, mind díszítésként.”
A konyhai bravúrok előtt sokkal korábban megjelent a levendula illóolajként, parfümként és kozmetikumként való felhasználása. Előbbi –, amennyiben gondosan, precízen készül – testi-lelki sebeinket is gyógyíthatja. A részletekről Feller Adrienne szépség- és aromaterapeuta-tanárt, a Panarom Aromaterapeuta Intézet alapítóját kérdeztem, aki úgy véli, a levendula-illóolaj igazi csodaszer, amire számos élethelyzetben szükségünk lehet (éppen ezért jó ötlet, ha egy üvegcsével mindig magunknál tartunk).
„Ha meg kellene neveznem öt illóolajat, amit mindenképp magammal vinnék egy lakatlan szigetre, akkor abban az orvosi levendula és a vadlevendula is benne lenne. Az előbbi csillapítja a fájdalmat, nyugalmat ad, oldja a szorongást és kiváló bőrregeneráló. Az utóbbi kitűnően kezeli a vírusos fertőzéseket, légúti megbetegedéseket, csípéseket, marásokat, illetve nagyon jó energetizáló, légzéskönnyítő hatású. Éppen ezért pont ellentétesen működik, mint az orvosi levendula, amely a nyugtatást, relaxálást, elalvást segíti” – mutat rá Feller Adrienne, aki ebből az ellentétből fakadóan is problémásnak látja, hogy nagyon sok aromaterápiával foglalkozó cég nem tesz különbséget a levendulafajták között, és egyszerre desztillálják, illetve összeöntik a különböző illóolajokat.
„Fontosnak tartom, hogy kontrollálható legyen, milyen aromás vegyületet tartalmaz az adott illóolaj, hiszen így tudjuk megállapítani, hogy mire használható. Az orvosi (a legkülönlegesebb, egyben legdrágább) levendula például 70-75%-ban két fő komponenst (linalil-acetát – idegrendszer-kiegyensúlyozó, szorongásoldó – és linalool – bőrregeneráló, hámosító – aromás vegyületet) tartalmaz, a megmaradó százalékon pedig az összes többi, száz feletti aromás vegyület osztozik.”
„Az orvosi levendulában még sosem csalódtam terápiás szempontból, nem hiába hívjuk a levendulák királynőjének. Ha egy helyzet túl gubancosnak, szétszálazhatatlannak tűnik, akkor kiválóan bevethető. Az elmúlt három évtizedben, amióta aromaterápiával foglalkozom, azt tapasztaltam, hogy minél bonyolultabb valakinek a története, annál egyszerűbb illóolajhoz, megoldáshoz érdemes nyúlni. Tinédzserkorban vagy ADHD-val küzdő gyerekeknél, felnőtteknél például elmondhatatlanul jótékony hatással bír, de az álmatlanságunkat is jól orvosolhatjuk vele.
A vadlevendula pedig remekül alkalmazható mindenféle vírusos fertőzésre, a benne lévő 1.8 cineol tartalmánál fogva. Kiváló energetizáló, légzéskönnyítő és frissítő hatású a térben párologtatva. Remekül alkalmazható mindenféle csípésre, marásra, akár medúza- vagy szúnyogcsípésről van szó. Mindkét levendulafajta eltérő aromás vegyületekkel rendelkezik, de kontraindikáció és életkori megkötés nélkül használhatóak. Egyedül a vadlevendulát akkor nem szoktuk ajánlani, amikor valakinek görcsös köhögése van, mert fokozhatja a görcskészséget. Ilyenkor inkább az orvosi levendulát használnám nyugtatásra, egy nyákoldó hatású illóolaj mellett” – fogalmaz a szakember, aki néhány példával is megvilágítja a levendula-illóolajok alkalmazhatóságának sokféleségét. Az illóolajokat mindig növényi olajjal higítva szabad alkalmazni a bőrön, ám ez alól kivétel képez ez a két levendulafajta, hiszen ezeket nyugodtan lehet tisztán a bőrbe dörzsölni, nem okoznak semmiféle irritációt.
„Meditáció során belecseppentem a tenyerembe vagy rádörzsölöm a mellkasomra és mélyen belélegzem az illatát. Sőt nemcsak az önmagunkkal, hanem a másokkal való szorosabb kapcsolódásban is segít. Olyan szép pillanat, amikor néhány cseppet a tenyerünkbe dörzsölünk és odahívjuk a gyermekünket, unokánkat, hogy szagoljon mélyen bele és fogadja be az illatát. Mindkét illóolaj azonnal kizökkenti a negatív spirálból a gyermeket. Hasonló összefonódás lehet az illat mentén, amikor a másik bőrébe masszírozzuk növényi olajjal elegyítve, akár a mindennapok forgatagában – azért, mert kapcsolódni szeretnénk vagy enyhíteni a testi-lelki fájdalmakat –, akár olyan különleges, kitüntetett élethelyzetekben, mint a várandósság vagy a szülés ideje” – mondja Feller Adrienne, aki végül egy gyors és kedvelt receptjét is megosztotta velünk.
A gyógyító-nyugtató hatású szörphöz keverjünk mézbe egy-két csepp orvosi levendula-illóolajat, majd a mézet elegyítsük vízzel, egy kis citrommal vagy lime-mal, töltsük jégkockatartóba és morzsoljunk bele néhány levendulavirágot is! A kész jégkockák isteni aromát adnak a víznek és megnyugvást a léleknek.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: kattints, és derítsd ki, milyen parfüm illik hozzád!
Kiemelt kép: Pexels / Anastasia Shuraeva; további fotók: Pexels / Eva Bronzini, Anastasia Shuraeva, Natalie Bond, Anna Belousova, Valeriia Miller, Elina Fairytale
hirdetés
