hirdetés
Ha rendszeresen olvasol minket, biztosan feltűnt, hogy (a Bálint-napon innen és túl) ezen a héten a mélyebb kapcsolatokat és fontos lelki megéléseket helyezzük előtérbe. Ennek a mély belső megélésnek fontos, mondhatni központi eleme az ókori görögök által philautiának hívott önszeretet. Erre invitállak most egy számomra tökéletes nappal, melyben remélem, te is megtalálod azokat a programokat és megéléseket, melyekkel a legönszeretőbb módon viheted el magad randizni – február 14-én, vagy akkor, amikor igazán jólesik.
Ha te is hajlamos vagy rá, hogy már reggeltől a tennivalók közepébe ugrasz, most arra kérünk, engedj meg magadnak egy hosszú reggeli bambulást! Főzz le egy finom kávét vagy teát, ne nézz a telefonodra, ülj le a kedvenc helyedre a kedvenc kilátásoddal és csak nézz kifelé.
A bambulást sokszor sztereotip módon a haszontalansággal asszociálják, pedig azzal, hogy csak bámulsz ki a fejedből, lehetőséget adsz arra, hogy működésbe hozd az alapértelmezett mód hálózatát (DMN – Default Mode Network), ami elképesztően fontos szerepet játszik az emlékek rendszerezésében, az önreflexióban és belső világunk feldolgozásában.
Hagyd magad szabadon és ernyedten elengedve tudattalanul mélázni, sokszor ilyenkor születnek a legnagyobb tanulságok és a legjobb ötletek is, valamint csökken a szorongás is.
Budapestiként egy karnyújtásnyira van tőlünk az a csoda, amiért turisták milliói keresik fel a fővárost, és mégis meglepően kevésszer él vele a legtöbb ember: a termálfürdők. Pedig fürdőzni az egyik legcsodálatosabb dolog (és a három fürdőbe jó Zsigmondy kártyával nagyon nem is drága!), olyan fajta önkényeztetés, amiért igazából fikarcnyi erőbefektetést sem kell tennünk.
Nekem személyes kedvencem a Gellért, ahol télen is üzemel a külső, 36 fokos termálmedence, és egyszerre élvezhetjük a hideg-meleg izgalmas kontrasztját a kicsapódó gőz fölötti házak nagypolgári budapesti látképével – a benti mozaikos csodatermekről, szaunákról és gőzkabinokról nem is beszélve. Ha már a reggeli bambulással megengedted a szellemednek az ernyedést, itt tökélyre viheted ezt a testeddel is úgy, hogy az esetleg beállt hátizmokat is láthatatlanul kilazítod a jótékony vizekben.
Itthon még elég szemöldökfelvonós a megítélése a napközben italozásnak, pedig nagyon sok országban (lásd: franciák, olaszok, spanyolok és sorolhatnánk) teljesen természetes az átlagos hétköznapi mókuskerék tekerésben ünnepi pillanatot találó koccintás a barátokkal egy ebéd mellett.
Az ember ilyenkor valahogy kikerül a kapitalistán pergő időmegfelelésből, a kilenctől ötiges folyamatos teljesítésből, és ebben az időből kiragadott megélésben tud felemelkedni, egészen máshogy, mint mondjuk egy esti – úgymond szokványos – sörözéssel.
Szóval, ha egy nap elviszed magad kompromisszummentesen randizni, szerintem koccintsd meg magad délben egy proseccóval – megérdemled!
Délutáni programjavaslatunk, hogy a facebookos Érdekel-gombos listádról, amiről lehet, hogy egyre sem mész el végül soha (igen, rendszeresen esem eme bűnbe), nézz meg valóban egy kiállítást vagy menj el egy izgalmas eseményre! A kulturális feltöltődés egészen gyönyörű formája az énidőnek: ad, elmélyít, rávilágít, helyretesz, felemel, elvarázsol.
Én végtelenül ajánlom a városligeti Millenium Házában Bill Viola videóművész Csend című kiállítását, mely három (elsőre talán nehezen értelmezhető, de aztán csodálatosan mélyre menő) meditatív videóval járja körbe az emberi kapcsolatok, a pszichológiai és vallási kérdések, a találkozások és kapcsolódások, mindezeket meghaladva pedig magának az életnek az esszenciáját.
Ha randi, akkor legyen randi: lepd meg magad valamivel, amit szívesen kapnál akár egy olyan pártól, aki most talán épp nincs az életedben.
Nem, nem szánalmas dolog, hogy az ember megajándékozza magát, ha más épp nincs ott, hogy megtegye: az ajándékozás egy olyan rituális gesztus, ami túlmutat magán az ajándékon, és a kapcsolat fontosságát fejezi ki – ez esetben saját magaddal.
Az ősidőkben az ajándékozás például a barátságok és szövetségek fontos megpecsételője volt, de ugyanígy az isteneknek adományozott ajándékok is spirituális felajánlások voltak a sikeres vadászatért vagy épp jó termésért. Ezt a spirituális szövetséget te is megkötheted magaddal úgy, hogy az önszeretetet kifejezed egy számodra mondjuk már régóta kedves ajándék megvételével saját magad számára.
Nem feltétlenül kell egyazon nap, ha a fentiektől teljesen kimerültél, de szerintünk egy tökéletes önrandinap megkoronázása lehet egy feltöltő moziélmény. Nem minden barátom tudja felfogni, miért, de én kifejezetten szeretek egyedül is moziba járni: egész más élményt ad mint valaki mással, olykor sokkal inkább nekem szólónak élek meg egy-egy filmet, ha egyedül nézem meg.
Ha már szubjektív ajánlás, akkor kifejezetten feltenném a radarodra a 2024-es, norvég Szerethető című filmet: pár napja néztem meg, és még mindig a hatása alatt vagyok.
Nem egyszerű mozi ez a kapcsolatokról és a saját, belső elfogadásunkról, viszont pont a nem egyszerű élmények – ha zseniálisan vannak felépítve – tudják megadni azt a mélyről felemelő katarzist, amit sokáig magával visz az ember. És ez pontosan ilyen film. És remélem, ez a nap is pontosan ilyen lesz számodra!
Legyen felemelő randinapod önmagaddal!
Fotó: Millenium Háza, Unsplash
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
