Ősgabonák újrafelfedezve
Napjainkban egyre nő az ősi gabonák népszerűsége, mivel ezek a fajták jóval egészségesebbek, táplálóbbak ráadásul a termesztésük is fenntarthatóbb. Az ősi gabonák közé olyan fajták tartoznak, melyek lényegében változatlanok maradtak több száz vagy akár ezer éven keresztül is. Ide soroljuk az ősbúzafajokat mint például a tönköly, az alakor, a cirok vagy a köles, de ebbe a halmazba tartoznak az álgabonák is, köztük az amaránt, a quinoa, a hajdina vagy a chiamag is.
A legtöbb szakember az alakort tartja a legősibb gabonának, több forrás szerint már az ókori Egyiptomban is termesztették. Az alakor gabona kisebb szemű, keményebb héjú, mint a modern búza, emellett magas fehérjetartalommal bír, gazdag rostokban, ásványi anyagokban, például vasban, magnéziumban, cinkben, és B-vitaminokat is tartalmaz. Bár van benne glutén, de struktúrájának köszönhetően mégis könnyebben emészthető, csakúgy, mint a tönkölybúza. Ha gluténmentes gabonákról van szó az egyik legnagyobb visszatérőnek a cirok számít. Az elmúlt évek aszályos időszakai rendkívül népszerűvé tették, hiszen a cirok jól alkalmazkodik a száraz és meleg éghajlatokhoz, kevesebb vízre van szüksége a termesztéséhez, mint más gabonaféléknek, például a rizsnek vagy a kukoricának, és ellenállóbb a kártevőkkel, betegségekkel szemben, így kevesebb vegyszert igényel a termesztése. Rosttartalma magas, ami elősegítheti a megfelelő emésztést, a bélflóra egészségének fenntartását. Alacsony glikémiás indexszel rendelkezik, így nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet, antioxidánsokban is gazdag, különösen polifenolokban, amelyek hatékonynak bizonyulnak a sejtek védelmében és gyulladáscsökkentésben. Egyes álgabonák lisztjei alkalmasak lehetnek kenyerek, péksütemények, sütemények készítésére, ezenfelül jól helyettesítik a hagyományos köreteket, alkalmazhatóak kásákban, salátákban, pudingokban, édességekben.
Tápanyagértékük kiemelkedően jó, a quinoa és a hajdina magas fehérjetartalommal rendelkezik, ezért a növényi étrenden élőknek különösen ajánlottak. Az amaránt vasat és kalciumot tartalmaz, a köles pedig talán a legkönnyebben emészthető álgabona. Ez is jól tükrözi, miért nőtt az érdeklődés újra az ősgabonák iránt, különösen az egészségtudatos fogyasztók körében, akik a finomított termékek helyett a táplálóbb, organikusabb alternatívákat keresik.
Elfeledett fűszerek nyomában
Az elmúlt években egyre több régi, hagyományos fűszernövény kerül vissza a konyhákba és az egészségtudatos étrendekbe. Ezeket a növényeket régen széles körben használták mind az ételek ízesítésére, mind gyógyászati célokra, de idővel háttérbe szorultak. Épp ideje volt, hogy újra felfedezzük őket! A legtöbbjük otthon is termeszthető, akár az ablakban vagy az erkélyen is elvannak és nemcsak látványnak pompásak. Biztosan sokan találkoztak már ehető virágokkal, ezek közül az egyik legkedveltebb a borágó. Ezt a fűszernövényt uborkaszagúfű néven is emlegetik, nem véletlenül, hiszen íze és illata is az uborkára emlékeztet, éppen ezért szuper lehet saláták, mártások ízesítéséhez, de simán csak egy szendvicshez is hozzáadhatjuk.
Híres gyulladáscsökkentő hatásáról, emellett nyugtat is, olaja légúti panaszok esetén is bevethető. A lestyánt a „magyar vegetának” is nevezik, a régi magyar konyha egyik alapfűszere volt, de sokáig mellőzték. Most újra divatba jött, különösen savanyúságok, levesek és húsételek ízesítésére. Meghatározó, zelleres aromájú fűszer, mely csökkenti a puffadást, elősegíti a gyorsabb emésztést, és vízhajtó tulajdonsága is figyelemre méltó. Az izsóp hajdanán szinte minden konyhakertben megtalálható volt. Egykor gyakran használták emésztést segítő és hurutoldó hatása miatt. Most újra népszerű húsételek, mártások és teakeverékek alapanyagaként. A zöldfűszerek sorából nem lehet kihagyni a turbolyát, más néven francia petrezselymet, melyet ánizsos aromája és magas C-vitamintartalma miatt is érdemes használni. A fekete kömény egy ősi fűszer- és gyógynövény, amelyet már az ókori Egyiptomban is nagy becsben tartottak, akkoriban csak a “fáraók aranyaként emlegették”, mivel immunerősítő és antibakteriális hatásai miatt Kleopátra és Tutanhamon is rendszeresen használta. Manapság újra népszerű az egészségtudatos étrendben és a természetes gyógyászatban.
Rég nem látott zöldségek
A nagyüzemi mezőgazdaságban elsősorban a termelés gyorsasága, a növekedés üteme határozza meg azt, hogy mely fajtákat részesítik előnyben, így váltak népszerűtlenné a több figyelmet igénylő, ám jóval táplálóbb zöldségek is. Szerencsére egyre többet mondanak nemet erre a trendre, vagyis a „vissza gyökerekhez” címet akár szó szerint is értelmezhetjük, ugyanis jó pár olyan gyökérzöldség, gumós létezik, melyeket érdemes újra megismerni. Kezdjük stílusosan a feketegyökérrel, amelyet a középkorban pestis és kígyómarás ellen is hatékonynak tartottak. Hosszú, vékony és jól tűri a fagyot, ezért szokták téli spárgának vagy szegény ember spárgájának is nevezni. Édeskés földes-diós íze van, élettani hatásait tekintve pedig a legértékesebb zöldségek egyike, valóságos „gyógyszertár”. A levében oldott keserűanyagok ugyanis stimulálják a belső elválasztású mirigyeket, de jó csontritkulás és köszvény ellen is, serkenti a vérképzést és az emésztést. A másik figyelemre méltó réparokon a paszternák.
Ezt a gyökérzöldséget a rómaiak annyira kedvelték, hogy hadjárataikra is magukkal vitték, tulajdonképpen így terjedt el számos helyen a fogyasztása. Ízre a fehérrépára emlékeztet, de annál édesebb, ami pedig a tápanyagtartalmát illeti, található benne folsav, kalcium, kálium, B1-, B2-, B3- és C-vitamin, vas és cink. Ezen kívül magas a rosttartalma, így a bélrendszer karbantartásában is jó szolgálatot tesz. Tiberius császár szerint pedig a paszternák vágykeltő hatással bír, azaz afrodiziákum is. Furcsa kinézetű kis gumós a csicsóka, de annál hasznosabb, egyike azon növényeknek, melyek természetes formában tartalmaznak inulint, amely lassítja a szénhidrátok felszívódását, ezáltal stabilizálja a vércukorszintet és csökkenti az inzulinválaszt. Bár nálunk még nem annyira elterjedt, de már a fél világot meghódította a fodros kel. A kale már a superfoodok listájára is felkerült, mivel íze finom mégis alacsony kalóriaértékű, sokféleképpen felhasználható, rengeteg antioxidánst, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, A-és C-vitamint kiemelkedően magas mennyiségben. A középkorban szintén népszerű leveles volt a laboda is, mely ízre leginkább a spenótra hasonlít, viszont jóval magas a vas- és foszfor-, illetve a fehérje- és ásványianyag-tartalma, a népgyógyászatban pedig a reuma ellenszerének tartják. Ez a kis ízelítő is jól mutatja, hogy hasznos lehet a múltba tekinteni, s ha mélyebbre ásunk, akkor még több hasznos, ám kevésbé ismert alapanyagot is felkutathatunk, sőt akár magunk is termeszthetünk.
Fotó: Getty Images
