A démon neve: anorexia – igaz történet arról, hogy a sporttal van kiút az evészavarból

„Alig ettem, úgy éreztem, ez az egyetlen dolog, amit kézben tudok tartani. Abból jött a sikerélmény, hogy fogytam. Otthon azt mondtam, hogy már kajáltam, így már csak csipegettem valamit. Közben meg tornáztam. Anyáék pedig egyre jobban aggódtak, veszekedtek, fenyegetőztek, hogy orvoshoz visznek, ha nem eszem rendesen. Amikor már csak 43 kiló voltam, bevittek a kórházba.” Ez a történet arról a 17 éves fiatal lányról szól, aki az anorexia rabságából próbál szabadulni. Azt mondja, a környezetében sokan vannak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, nekik szeretne segíteni, ezért meséli el saját történetét. Nevezzük őt Hannának.  Gáll Orsolya írása

Az evészavarok korunk legelterjedtebb betegségei közé tartoznak. A listán dobogós az anorexia, a tinédzser lányok egyik leggyakoribb problémája. Történetünk főszereplője azt mondja, ebből nem lehet végleg meggyógyulni, de szinten lehet tartani az állapotot. Bár az anorexia kezelésében az orvosok nem igazán támogatják a sportolást, Hannának az orvosi és szülői segítség mellett mégis az edzés jelenti az egyik nagyon fontos kapaszkodót. 

„Éreztük, hogy gond van, de…”

Hanna 12 éves volt a világjárvány idején. Kiskorában ducinak számított, ezért úgy döntött, hogy kicsit kevesebbet eszik, mint korábban. Néhány hónap alatt fogyott pár kilót, ekkor még nem volt kórosan sovány, otthon mégis állandó veszekedés volt a folyamatos súlyvesztésből. Aztán inkább a tanulásra fókuszált a súlya helyett, és ismét felszedett néhány kilót. A baj akkor kezdődött, amikor középiskolába került. Komolyan stresszelt, hogy lesznek-e barátai, sok volt a tanulnivaló, sportolt, állandóan fáradt volt. Ekkor kezdte el abbahagyni az evést, és egyre csak fogyott. A szülők pedig tehetetlenek voltak. Erről az édesanyja mesél: „2023 decemberben kerültünk először a gyermekklinika pszichiátriai osztályára. Még évek múltán is döbbenet ezt a mondatot kimondani. Hanna akkor 43 kiló volt. Már hónapok óta éreztük, hogy gond van, de nagyon nehezen realizálódott a felismerés, hogy anorexiás. Tudom, hogy ez hihetetlenül hangzik, hogy egy szülő nem, vagy nagyon nehezen veszi észre, hogy a gyerek mennyit fogy, mennyire nem eszik, de azt tudni kell, hogy egy anorexiás nagyon jól tudja titkolni, hogy mi is történik, és persze az utolsó pillanatig tagad. Egyszóval nekem a legnehezebb dolog a felismerés volt.”

Újjáépített énkép

Hannát egy hajszál választotta el attól, hogy bent fogják, hiszen a testtömeg indexe 20 alatt volt. Ha csak egyetlen kilóval kevesebb, nem úszta volna meg a kórházi kezelést. Megszületett azonban egy rendkívül szigorú kezelési terv, amelynek az volt a lényege, hogy a lakást nem hagyhatja el, semmilyen fizikai aktivitást nem végezhet, naponta ötször kell ennie, fokozatosan egyre többet. A folyamatot a szülők felügyelték, hetente jártak kontrollra pszichológushoz és pszichiáterhez.
„Minden reggel mérlegre kellett állnom, és minden egyes falatot dokumentálnom kellett. A feladat az volt, hogy hetente minimum fél, de inkább egy kilót szedjek fel. Ezekhez a mérföldkövekhez különböző jutalmak kapcsolódtak. Ha sikerült, akkor elsétálhattam a boltba, elmehettem valahova a családdal. A 44 kilós súlyt kellett elérnem, hogy a szünet után visszamehessek a suliba.”

Remind magazin

A szülők feladata az volt, hogy szinte grammról grammra „építsenek” egy egészséges gyereket. Aki anorexiás, nem sportolhat, mert azzal kalóriát veszít, ők mégis szerették volna, hogy valahogy épüljön az izomzata a csont és bőr kislánynak. A család ismerőse, Jágity Csaba edzőterem-tulajdonos felajánlott egy ingyenes bérletet és egy edző segítségét is a speciális feladatra. Így jutottak el Maros Hajnalkához, aki először azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá a feladathoz, azt azonban tudta, hogy nem mondhat nemet. 
„Az edzőterem vezetője szólt, hogy van itt egy lány, akin segíteni kellene. Meglepődtem, de szívesen vállaltam, hiszen éreztem, hogy ha valaki, én biztosan tudok segíteni. Magam is átestem több betegségen, volt, amikor csont és bőr voltam, sokáig küzdöttem pánikbetegséggel. Ha magamnak tudtam segíteni, akkor neki is. Gyerekkorom óta a sport a menedékem, megtanított küzdeni, kitartani. Mindig is érdekelt a pszichológia, elővettem az anorexiáról szóló esettanulmányokat, filmeket. Azzal tisztában voltam, hogy ez egy életveszélyes betegség. Kívülről csak a soványság látszik, de ez egy mély, összetett pszichés küzdelem. Hanna hamar a bizalmába fogadott, ahogy a szülei is. Célom az volt, hogy érezze: számíthat rám, biztos pont vagyok az életében. Hatalmas lelki munka volt mindkettőnk részéről, de láttam benne az erőt és a maximalizmust. El kellett érnem, hogy az egészséges test iránti vágy erősebb legyen, mint a soványságé. Amikor azt mondta: „Bumbi, nekem már a sovány, de izmos test tetszik”, elsírtam magam – ez volt az első igazi sikerélményem vele. Ahogy a teste erősödött, a pszichológusok is elismerték a munkát, és dicsérték a közös programunkat. Heti három edzéssel csodát tett, a teremben mindenki szerette, és példakép lett.” 

„Az anorexiások nem gyengék, ők harcosok”

A történet mesébe illő, de messze még a happy end. Mivel az anorexia pszichoszomatikus betegség, a démonok újra fel-felbukkantak. A sport egyszerre lett megmentő és veszélyforrás: Hanna titokban túledzette magát, megszegte a szabályokat. Hajninak meg kellett húznia a határokat, még ha fájdalmas is volt mindkettőjük számára. Az edző azt mondja, ez a betegség mindenkit próbára tesz.
„A család, a szakemberek is küzdönek, és én is küzdök. Hiszen egy anorexiás emberben a kontrollvágy óriási: nem akar hízni, és ennek elkerülésére bármit meg is tesz. Éppen ezért lehet a súlyzós edzés a kulcs: kontrollált környezetben, szakmai irányítással, biztonságosan vezethetem le ezt az igényt. Mindig új feladatokat találok ki neki, hogy érezze: képes teljesíteni, fejlődni – de csak egészséges keretek között. Tudja, hogy az erőhöz enni kell, és ez lassan belső felismeréssé válik. A célom, hogy a mozgás ne az önpusztítás eszköze, hanem az élet része legyen. Sokat beszélgetünk, nevetünk, néha sírunk vagy vitázunk – de mindez a gyógyulás része. Mert az anorexiások nem gyengék, ők harcosok, akik nap mint nap küzdenek a démonjaikkal. Mi pedig annyit tehetünk, hogy ott vagyunk mellettük, segítünk, támogatunk, és nem engedjük el a kezüket.”

edzes

Hanna azért osztotta meg a történetét, mert azt mondja, hogy nagyon sokan járnak hasonló cipőben, de nem mernek beszélni a betegségről, vagy segítséget kérni, mert szégyellik. A külsejével való állandó foglalkozás egy kényszeres érzés, ahogy az is, hogy ne vegyen ételt magához. Összegzésképpen úgy érzi, ha ezeket a kényszereket átforgatja az edzésbe, és ott is a maximumra törekszik, akkor a koplalással ellentétben, az edzés eredménye egy egészséges szervezet lesz. 

Fotó: The Lazy Artist Gallery/pexels.com; freepik.com

Tetszett ez a cikk? Ez is tetszeni fog!

„A testünkkel kapcsolódni az önértékelés legmélyebb formája” – Interjú Karkecz Virág pszichológussal

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Minden ajánlat nekünk szól? Így vásároljunk tudatosan

A közösségi médiát görgetve, híreket olvasva vagy a városban sétálva szinte mindenhol „kihagyhatatlan” Black Friday-ajánlatokkal találkozunk. A digitális hirdetések ráadásul...

A lassú luxus: miért lett az idő, a csend és a figyelem az új státuszszimbólum?

Egy délelőtt, amikor nem kell rohannunk. Egy beszélgetés, amelyet nem szakít félbe a telefonunk rezgése. Egy hétvége, amelyre nem szerveztünk...

A tökéletes alvás csapdája: amikor a pihenés miatt kezdünk szorongani

Este próbálunk minél hamarabb elaludni, reggel pedig az okosóránkon ellenőrizzük, mennyire sikerült. Hány órát aludtunk? Mennyi volt a mélyalvás? Miért...

Javítás, csere, újraviselés: a tudatos gardrób 3 lépése

Egy ing, amelynek csak a gombja hiányzik. Egy kabát, amit nagyon szeretünk, de a cipzárja már nem működik. Egy ruha,...

A szétdarabolt munkanap ellenszere: hogyan védjük a fókuszunkat?

Még csak délelőtt van, de már válaszoltunk húsz üzenetre, részt vettünk két megbeszélésen, és háromszor kezdtünk bele ugyanabba a feladatba....
Audi x MERO

Az autóipar és a divat stílusos találkozása – ott voltunk az Audi Q Nighton

Szombat este ott lehettünk az Audi Q Night rendezvényén, ahol az autóipar és a divat világa találkozott. Merő Péter exkluzív...
közösségi terek

Miért van szükségünk harmadik helyekre? – A közösségi terek értéke

Nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, mégis fontos része az életünknek. Egy könyvtár, egy kávézó vagy egy közösségi ház olyan...
Jó hírek az egészségügyben

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Személyre szabott daganatellenes vakcinák, az Alzheimer-kór kockázatának korábbi felismerése és új lehetőségek az egészséges öregedés kutatásában. A "Jó hírek a...
ai tudatos használata

Mikor segítsen az AI, és mikor döntsünk mi? – A tudatos AI-használat 7 alapelve

Egy hétvégi program megtervezése, egy összetettebb e-mail megfogalmazása vagy egy új téma megértése – egyre több hétköznapi feladatban fordulunk a...
Őszi utazás a vonaton

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy hétvégi kiruccanáshoz nem feltétlenül kell autóba ülnünk vagy repülőjegyet foglalnunk. Magyarországról több hangulatos európai város is elérhető néhány órás...

EZ IS ÉRDEKELHET

Minden ajánlat nekünk szól? Így vásároljunk tudatosan

A közösségi médiát görgetve, híreket olvasva vagy a városban sétálva szinte mindenhol „kihagyhatatlan” Black Friday-ajánlatokkal találkozunk. A digitális hirdetések ráadásul...

A lassú luxus: miért lett az idő, a csend és a figyelem az új státuszszimbólum?

Egy délelőtt, amikor nem kell rohannunk. Egy beszélgetés, amelyet nem szakít félbe a telefonunk rezgése. Egy hétvége, amelyre nem szerveztünk...

A tökéletes alvás csapdája: amikor a pihenés miatt kezdünk szorongani

Este próbálunk minél hamarabb elaludni, reggel pedig az okosóránkon ellenőrizzük, mennyire sikerült. Hány órát aludtunk? Mennyi volt a mélyalvás? Miért...

Javítás, csere, újraviselés: a tudatos gardrób 3 lépése

Egy ing, amelynek csak a gombja hiányzik. Egy kabát, amit nagyon szeretünk, de a cipzárja már nem működik. Egy ruha,...

A szétdarabolt munkanap ellenszere: hogyan védjük a fókuszunkat?

Még csak délelőtt van, de már válaszoltunk húsz üzenetre, részt vettünk két megbeszélésen, és háromszor kezdtünk bele ugyanabba a feladatba....
Audi x MERO

Az autóipar és a divat stílusos találkozása – ott voltunk az Audi Q Nighton

Szombat este ott lehettünk az Audi Q Night rendezvényén, ahol az autóipar és a divat világa találkozott. Merő Péter exkluzív...

Jó hírek a világból :4 egészségügyi előrelépés, amely reményt ad

Mikor segítsen az AI, és mikor döntsünk mi? – A tudatos AI-használat 7 alapelve

Utazzunk másképp! 3 város, ahová vonattal is könnyen eljuthatunk

Egy világ, ahol minden automatizált. Miért vágyunk mégis arra, hogy valaki személyesen törődjön velünk?

40 felett másra van szüksége a bőrünknek? Így ápoljuk a hideg hónapokban

Amikor az ajándék azt üzeni: ismerlek – a Pandora ünnepi kollekciója