A szakember Krizsó Szilviának már az első percekben elárulta: alapvetően vidám természet, és ezt nem tudatosan „kapcsolja be”, hanem egyszerűen ilyen alkat. Mint mondta, benne szinte automatikusan működik egy belső „transzformátor”: még a legnehezebb élethelyzetekben is azt kezdi keresni, hogyan lehet segíteni, javítani, más nézőpontból ránézni a problémára. Úgy fogalmazott, szerencsésnek tartja magát, amiért ez számára ösztönösen jön.
Hogy vagyunk valójában?
Tari Annamária szerint ma sokkal tudatosabban kellene jelen lennünk a saját életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap túl kell elemezni magunkat, de időről időre muszáj megállni és feltenni a kérdést: hogy vagyunk valójában? A pszichológusok számára az önreflexió ráadásul a munka része is, és minden segítő szakmában különösen fontos, hogy valaki dolgozzon önmagán. Nem azért, mert tökéletesnek kell lennie, hanem mert felelőtlenség lenne másoknak úgy kapaszkodót nyújtani, hogy közben a saját életében sem próbál rendet tartani.
A jó helyett az „elég jó” a cél
A podcast beszélgetés egyik fontos gondolata volt, hogy soha nem arra kell törekednünk, hogy hibátlanok legyünk, hanem arra, hogy „elég jók” legyünk. Tari Annamária szerint az „elég jó” kifejezés azért fontos, mert reális. Benne van annak elfogadása, hogy senki sem működik tökéletesen minden pillanatban, mégis lehet stabil önbecsülése és belső biztonsága. Az egészséges önértékelés alapja ugyanis az, hogy tisztában legyünk azokkal a valódi képességeinkkel, amelyekre tényleg támaszkodhatunk.
A közösségi média felnagyítja a bizonytalanságot
A pszichológus szerint az online tér egyik legnagyobb veszélye, hogy felerősíti a nárcisztikus vágyakat: a megmutatkozás, a „hűha-hatás” iránti igényt. Ez önmagában még nem baj, egészen addig, amíg a digitális énkép és a valódi személyiség között nincs túl nagy szakadék. Ha azonban valaki nem a valódi képességeire, hanem egyre inkább látszatból építi az önbizalmát, könnyen olyan szintre emeli magát, ahol valójában már nincs biztos talaj a lába alatt.
Ennek kapcsán Tari Annamária arról is beszélt, hogy a Z generáció életét különösen megnehezíti az online tér túlsúlya. Szerinte sok fiatal olyan készségekre próbál építeni, amelyeket a való életben még nem gyakorolt eleget. Pedig a pszichés stabilitás egyik kulcsa éppen a személyes helyzetekben szerzett tapasztalat: a konfliktuskezelés, az empátia, az önbizalom mind olyan képesség, ami csak valódi emberi kapcsolódásokban fejlődik.
A tanulás biztonságot ad
A szakember az élethosszig tartó tanulás fontosságát is kiemelte. Úgy véli, ha az ember nem aktivizálja folyamatosan az idegrendszerét, akkor a saját intelligenciáját hagyja kihasználatlanul. Ráadásul az új tudás nemcsak fejlődést, hanem biztonságérzetet is adhat, hiszen minden megszerzett tapasztalat belső kapaszkodóvá válhat. A kishitűség és az önbizalomhiány ugyanakkor sokszor mélyebben gyökerezik. Ilyenkor az önismereti munka vagy a pszichoterápia segíthet feltárni, miért félünk a változástól.
És ha már szó esett a tanulásról, akkor a pszichológus azt is fontosnak tartotta kiemelni, azt is meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk az örömeinket megtartani. Tari Annamária szerint a mai élet egyik nagy problémája, hogy túl gyorsan engedjük el a jó dolgokat. A kisebb örömök – egy jó beszélgetés, egy napsütéses délután, egy finom kávé – gyakran észrevétlenül eltűnnek a hétköznapok sodrásában. Pedig, ha ezeket tudatosan kezeljük, érzelmi tartalékká válhatnak, melyek a különösen nehéz időszakokban kapaszkodót adhatnak. Éppen ezért szerinte a közösségi média tudatos, kontrollált használata ma már nemcsak jó tanács, hanem mentális egészségünk egyik alapfeltétele.
