„Én dagadt kislány voltam” – amikor a múlt formálja az önképet
Krizsó Szilvia és Hevesi Kriszta beszélgetése igazán mély és őszinte volt. Olyannyira, hogy a podcast során Hevesi Kriszta többször is személyesen vallott arról, hogyan hatottak az általa megélt élmények, történések az önértékelésére. A beszélgetés elején mindjárt a gyermekkorából hozott olyan emlékeket, amelyeket más sokkal inkább elfelejtene, mintsem a nyilvánosság elé tárna. Kiderült, hogy egykeként, a szülők közötti feszültségek „közvetítőjeként” nőtt fel, miközben az étel – különösen az édes, csokoládé formájában megtestesülő jutalmak – az apai szeretet egyik fő kifejezési formájává vált. Ez az apai szeretetnyelv az érzelmi evés irányába terelte, és ez a korai minta hosszú távon hatott az önképére.
Szex és önértékelés: szorosabb kapcsolat, mint gondolnánk
A szakember szerint a valódi magabiztosság nem egy velünk született adottság, hanem tudatos munka eredménye. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy tökéletesnek látjuk magunkat, hanem hogy képesek vagyunk együtt élni a saját hibáinkkal is; sőt, akár nevetni is tudunk rajtuk.
Ez a hozzáállás pedig nemcsak a mindennapi életben, hanem a párkapcsolatokban és a szexualitásban is kulcsfontosságú lehet. Ugyanis Hevesi Krisztának meggyőződése és egyben a tapasztalatai is az, hogy a szexuális élet és az önértékelés kölcsönösen hatnak egymásra. Érdekességként megemlítette azt is, hogy egy nemzetközi kutatás szerint az emberek többsége rosszabb szeretőnek tartja magát, mint amilyennek a partnere látja, aminek az az oka, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni magunkat még a legintimebb helyzetekben is.
Ráadásul a szexuális problémák nem maradnak az ágyban: kihatnak a munkára, a kommunikációra, sőt a családi kapcsolatokra is. Egy kielégítetlen igény vagy visszautasítás, akár hétköznapi vitákban is felszínre törhet, csak épp áttételes formában.
Mi kell a felszabadult szexualitáshoz?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk, ennek ellenére nem könnyű megvalósítani. Ez pedig nem más, mint az önbizalom, vagyis az az érzés, hogy „jó vagyok úgy, ahogy vagyok”, és hogy a másik számára is értékes vagyok. Ennek hiányában sokan inkább lemondanak az intimitásról, mintsem, hogy kockáztassák az elutasítást.
Pedig a párkapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy néha nemet mondjunk. A szexuálpszichológus szerint azonban egyáltalán nem mindegy, mindezt hogyan tesszük.
A kutatások szerint három gyakori – és káros – minta létezik a visszautasításra. Az egyik a túl direkt, elutasító kommunikáció („Ma biztos nem lesz.”), a második az agresszív reakció („Neked mindig csak ez jár az eszedben!”), míg a harmadik a passzív elkerülés, amikor inkább vitát generálunk vagy gyorsan elalszunk, hogy elkerüljük a visszautasítással járó kellemetlenségeket.
Ezzel szemben sokkal jobb az a konstruktív megközelítés, ha először megerősítjük a másikat abban, hogy fontos nekünk, vágyunk rá, csak épp most nem alkalmas az idő az összebújásra, mert esetleg túl fáradtak vagyunk.
A gyerekkor árnyai a hálószobában
Hevesi Kriszta szerint a szexualitáshoz való viszonyunkat mélyen befolyásolják a gyermekkori élmények. A túl magas elvárások, a „jó kislány vagy a jó kisfiú” szerep, a szégyen vagy a bűntudat mind olyan terhek, amelyeket felnőttként is magunkkal viszünk. Éppen ezért nem ritka, hogy a szexualitáshoz félelem, szorongás vagy akár undor is társul. Ilyen esetben ne is várjuk el magunktól, hogy felszabadultan működjünk egy párkapcsolatban.
Lehet-e jó a szex rossz önértékeléssel?
A szakember szerint ritkán lehetséges, azonban egy tartósan alacsony önértékelés általában a szexuális életre is kihat. A testhez, a vágyhoz és az intimitáshoz való viszony ugyanis szorosan összekapcsolódik azzal, ahogyan önmagunkat látjuk. Ez pedig annak az oka, hogy a test, a lélek és a szexualitás nem különálló területek. Ahogyan élünk, gondolkodunk és érzünk, az visszaköszön az intimitásban is, és fordítva.
Ha pedig jobban akarjuk érezni magunkat a kapcsolatainkban és a saját testünkben, akkor nemcsak az ágyban kell változtatni, hanem önmagunkhoz is másképpen kell viszonyulni. Ha pedig már megvan az érzés, hogy valamin változtatni kellene a szexuális életünkben ahhoz, hogy hosszú távon is egymás mellett maradjunk, ehhez az első lépés a motiváció. Annak felismerése, hogy a szexualitás nem egy „extra” dolog, hanem a kapcsolat egyik tartóoszlopa.
Ha ez a terület tartósan nem működik, nemcsak az intimitás sérül, hanem könnyen rés keletkezik a kapcsolatban, és ebbe a résbe olykor egy harmadik fél is beléphet. Nem feltétlenül azért, mert a kapcsolat menthetetlen, hanem azért, mert így újra kívánatosnak, vonzónak élhetjük meg magunkat.
A szex ugyanis sokkal több, mint testi szükséglet. Az intimitás, az érintés, a vágy megélése mind hozzájárul ahhoz, hogy értékesnek érezzük magunkat, és hogy örömet tudjunk adni a másiknak. Amikor ez hiányzik, az önértékelés sérülhet, és gyakran a másik bántásaként jelenik meg, hiszen a saját belső fájdalmunkat rá vetítjük ki.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy szeretjük-e a másikat, szerelmesek vagyunk-e belé, hanem az is, hogy milyenné válunk mellette?
Ha a kapcsolatból eltűnik a szexualitás, még lehetnek sikerek, közös célok, érezhetjük a stabilitást, de hiányozhat az a bizonyos „csillogás”, az az élmény, hogy nőként vagy férfiként is teljesnek, kívánatosnak érezzük magunkat.
Ha jó párkapcsolatot, ha jó szexuális életet szeretnénk, talán a változtatást nem a különféle technikák kipróbálásával érdemes elkezdeni, hanem azzal, hogy újra kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz.
