Példaképek
2024.10.01.
hirdetés
Tündérmesékbe jobban illene hintón érkezni, de mi ezúttal is a vonatot választjuk. Sopronból indulunk az osztrák vasút járatával (ÖBB). Kismartonba tartunk, azaz Eisenstadtba, Burgenland fővárosába, az Esterházyak egykori székhelyére.
A vonatút bő fél óra, ezalatt lehet bámészkodva szélmalmokat számlálni vagy olvasgatva ismerkedni az úti célunkkal. Csak figyeljünk, mert a szexi hangzású Wulkaprodersdorfban át kell szállni. Izgalomra semmi ok, pár perc múlva jön a csatlakozás.
Ha megérkeztünk a célállomásra akkor a restiben vehetünk egy finom wiener melange-ot és annak kíséretében negyedóra alatt, finom kávét kortyolgatva a belvárosba sétálhatunk. A meseszerűen felújított díszes-színes házakból álló főutcán balra kanyarodva pár lépés után feltűnik szemben az impozáns, napsárga, barokk Esterházy-palota. Ha szép az idő egyből barangolhatunk egyet a Jókai-regényeket idéző parkban.
„Az Esterházy Melindáról szóló kiállítás a kastély első emeletén lesz” – mondja magyarul a pénztáros kisasszony. A brosúrákból, audioguide-okból és élő guide-okból is lehet magyart választani. A sógorok megteremtik a módját, hogy otthon érezzük magunkat.
„Sok jóval megajándékozott az élet” – ez az Esterházy Melinda kiállítás mottója. Nem véletlenül. Mire a kíváncsi látogató végigbarangolja az öt teremnyi látnivalót, rájön a megoldás kulcsára. Melinda igyekezett a dolgok jó oldalát nézni, azt értékelni, ami van, valamint hinni, fejlődni és kitartani. Így szép sorban övé lehetett a herceg és a „fele királyság”.
A kiállítás kreatív módon mutat be egy életutat, egy jellemet és a hozzájuk tartozó kellékeket. Minden részletet direkt nem mondunk el, hogy legyen miért odautazni! Inkább leírunk pár példát arra, hogy mit tanulhatunk az utolsó Esterházy-hercegnétől.
„A fegyelem a legfontosabb, anélkül minden hiába!” – ez a mondat ugyancsak főhősnőnktől származik, aki Ottrubay Melinda néven látta meg a napvilágot 1920-ban, Budapesten, polgári családban. Hamar kiderült tánctehetsége, gyermekként naphosszat próbákra járt, magántanároktól tanult, 13 évesen már az Operaház színpadán debütált, egy év múlva szerződtetett szólótáncos, fix fizetéssel. Hogy kitűnhessen kolléganői közül, párizsi ösztöndíjjal fejlesztette tudását. Fantasztikus főszerepeket táncolt el, amelyekre lelkiismeretesen készült nem csak fizikailag, de szellemileg is. Olvasott, könyvtárba járt és könyvet írt Ritmus és tánc címmel. Imádta a közönség és a sajtó. A piruettek iránti szenvedélye miatt – egyetlen lendületvétellel 14–15 forgásra volt képes – a „Ventilátor kisasszony” nevet ragasztották rá. A balett légiesen szuggesztív világát egy 360 fokos körvetítésen mutatja meg a tárlat. Az ember csak némán ül és ámul, miközben nézi a filmet.
A karrier csúcsán jött a nem várt fordulat. Betoppant a herceg. Egész pontosan a Margit-szigeten meglátta Melindát és egy játékra invitálta. Majd rendszeresen, titkos rajongóként látogatta az Operaház balettelőadásait. A Rómeó és Júlia című előadás után csokrot küldött a prímabalerinának. A bukéban egy boríték is megbújt, az üzenőlapon ez állt: Rakastan sinua. A mondatocska finnül azt jelenti: szeretlek. Esterházy Pál szemérmes ember volt.
Melinda vallomása szerint neki „a tánc volt az életelixíre”. Ezért először nemet mondott a herceg lánykérésére. Majd mégis úgy döntött, hogy a karrierjét a csúcson hagyja abba és feleségül megy szerelméhez. Ekkorra (1946 február) a herceg birtokait már kisajátították, és ez Melindának megkönnyebbülést jelentett: „Akkor is feleségül mennék hozzá, ha juhász lenne!”
Az esküvő előkészületei titokban zajlottak, mert bár kimondatlanul, de a balerináknak tilos volt a házasságkötés. Melinda azonban a karrier helyett a magánéleti boldogságot választotta. 26 évesen, egy új rezsim hajnalán mondta ki a boldogító igent.
Férjét 1949-ben a Mindszenty – perben teljes vagyonelkobzásra és börtönre ítélték. A világsajtót bejárta a megható fotó, amelyen Melinda és Pál a tárgyalóterem ajtajánál búcsúzkodnak. A hercegné nyolc évig várt és várt. Az 1956-os forradalom zűrzavarában a kismartoni kastély hűséges személyzetével megszervezték férje kiszöktetését Magyarországról. A vöröskeresztes kocsinak álcázott autóban Melinda is ott ült, mert részt vett a mentőexpedícióban. A sikeres akció után a házaspár nem mert a határ közelében maradni, hanem Zürichben telepedett le.
A mélységesen humanista és mecénás, V. Esterházy Pál nem élte meg a magyarországi rendszerváltást, 1989 májusában hunyt el. Melinda ezután egyre többet tartózkodott Kismartonban. Ő örökölte az óriási vagyont, amelyet alapítványokba szervezett. Halála után így gondoskodott róla, hogy a művészeteket az Esterházyak még sokáig támogathassák.
A felkavaró és felemelő történetet vetítések, hangbejátszások, fantasztikus fotók és különleges kiállítási tárgyak színesítik. Mindehhez díszletül pazar hercegi palota szolgál aranyozott szalonok garmadájával.
Ha a további élmények előtt megpihennénk, akkor a palota bisztrójában mindenképpen kóstoljuk meg az Esterházy-szeletet!
Ha folytatnánk a kulturális felfedezést, akkor az elképesztően izgalmas és modern Haydn-kiállításra még menjünk be a földszinten! Az Esterházyak udvari szerzőjét, korát és hatását ismerhetjük meg behatóbban egy olyan térben, ahol tobzódik a tükör és az arany, valamint a szivárvány minden színe élénken, mégis ízlésesen virít.
Ha szerencsénk van, látogatásunk idején koncert is van a kastélyban. Ha időnk vagy pénztárcánk mást diktál, akkor hazafelé a vonatban mindenképpen hallgassunk Haydnt.
Fotó: Esterházy Alapítvány, Thomas Schmid
hirdetés
