Fenntartható divat, ahogy az olaszok látják

Becsült olvasási idő: 5 perc
Az olasz divat régóta egyet jelent a világelső dizájnnal, a szemet gyönyörködtető haute couture-rel, az elegáns stílussal. Manapság azonban mindez nem elég, a vásárlók egyre inkább környezettudatosabb és fenntarthatóbb működést is elvárnak a divatvilág szereplőitől, aminek az olaszok példa értékűen igyekeznek megfelelni. Júniusban Rómában jártunk a Phygital Sustainability Expo rendezvényen, ahol a technológia találkozott a divattal acélból, hogy csökkentsék a divatipar ökológiai lábnyomát. László Krisztina írása.

hirdetés

Idén nyáron Róma ismét megtelt turistákkal, a nevezetességek színhelyén egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyian voltak a kíváncsi külföldiek. Ez egyrészt jó az olasz gazdaságnak, a római kereskedőknek, szolgáltatóknak, hiszen a turizmus az egyik fő bevételi forrásuk, ugyanakkor legbelül már ők is érzik a veszélyt: környezettudatos gondolkodás és intézkedések nélkül az örök város szép csendben az enyészeté válhat. Olaszország egyik legnagyobb fenntarthatósági rendezvényét, a Phygital Sustainability Expo-t szimbolikusan az ókori Róma központjában, a Fórum Romanum történelmi helyszínén, Traianus egykori vásárcsarnokának területén rendezték meg. A múlt találkozott a jövővel: a régi romok árnyéka intő figyelmeztetésként hatott a résztvevőkre – politikusokra, tudósokra, tervezőkre, gyártókra, fejlesztőkre, közösségi média szereplőkre, újságírókra –, akik a fenntartható jövőért dolgoznak többek között a divat területén.

Made in Italy

Védjegy, ami mára világhírű márkává nőte ki magát. Értéket, tudást, magas minőséget képvisel. Az olaszok oly annyira komolyan veszik ezt az örökséget, hogy külön miniszter felügyeli az olasz vállalkozásokat, a „Made in Italy” brand jó hírének megőrzését. Adolfo Urso is meghívást kapott a rendezvényre, lelkesítő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a 21. században a „Made in Italy” nem csak a minőség, de a fenntarthatóság védjegye is. Az idén ötödik alkalommal megrendezett Expót, ami egyben egy konferencia is, az Európai Parlament és a Sustainable Fashion Innovation Society (Fenntartható Divatinnovációs Társaság) szervezte.

Ez utóbbi, szintén olasz kezdeményezés, a világ legnagyobb nonprofit szervezete, amely a divat- és dizájn vállalkozások környezetbaráttá alakításán dolgozik. Fő célkitűzései között szerepel a divatmárkák pazarlásának csökkentése fenntartható csomagolás, újrahasznosítás, újraértékesíti, valamint hulladékgazdálkodási stratégiák révén. Ugyanúgy fontos számukra a természetes, környezetbarát textíliák, alapanyagok elterjedésének segítése a ruhagyártásban, az állati bőr alternatívainak támogatása, illetve a fogyasztók edukálása, a figyelemfelkeltés a divat szennyező hatásaira.

Honnan származik a ruhád és mekkora az ökológiai lábnyoma?

Erre a kérdésre nem sokan tudnak érdemleges választ adni, részben azért sem, mert nem olvassák el a ruhán található címkét, amiből általában az derül ki, hogy az adott darabot mely országban gyártották. De hogy az alapanyag honnan származik, mennyi vízre, energiára volt szükség az előállításához, szállításához, mennyi CO2 gázt bocsájtott ki a gyártása, mennyire tartották tiszteletben a bolygót és az alapvető emberi jogokat a gyártási folyamat során és mi lesz a sorsa a ruhának, amikor már senkinek nem kell, mindezekről minimális információja van egy átlag vásárlónak. Szerencsére a digitális technika újításainak hála a jövőben ez a fajta információszerzés is egyre egyszerűbbé válik például a világ vezető vegyiipari vállalkozása, az olasz RadiciGroup legújabb fejlesztésével, aminek a premierje az Expon volt.  Ez a digitális nyomkövető rendszer egy ruhadarab megszületésének egész történetét követi végig, amit viselője egy QR kód segítségével leolvashat. A gyártás legelső fázisában, a textília fonalába egy nyomjelzőt helyeznek be, ami a feldolgozás, a szállítás minden szakaszában azonosítható marad, s ezen keresztül, egy szkenner segítségével minden, a textíliát és később a ruhát érintő fontos információt fel lehet vinni egy digitális platformra.

Az Expo egyik legizgalmasabb programja, egy különleges divatbemutató tökéletesen illusztrálta, hogy a valóságban hogyan működik mindez. Míg a modellek felvonultak a kifutón, a nézők részletes információt hallhattak minden egyes ruhadarabról: hol és hány munkaóra alatt készült, mekkora az ökológiai lábnyoma, illetve milyen fenntarthatósági innovációt alkalmaztak a gyártásánál. A „narrált divatshow” esetében nemcsak a látvány, de az üzenetek is ugyanolyan fontosak voltak: ha tudod, hogy mi áll a ruhád elkészítésének hátterében, érzelmileg jobban kötődsz hozzá, tovább viseled. Illetve a fenntartható módon előállított ruhák is lehetnek elegánsak, kényelmesek.

Mennyiség helyett minőség

Becslések szerint a világon évente 460 milliárd dollár értékű használható ruhát dobnak ki az emberek, 92 millió tonna textilhulladék keletkezik évente, ami azt jelenti, hogy másodpercenként egy teherautónyi ruha kerül a hulladéklerakókba. Innen pedig a textilhulladék nagy része Nyugat-Afrikába vándorol, csak Kenya évente több mint 200 millió kilogramm használt ruhát importál. Ez akkora mennyiség, amit az ott élők maguk nem tudnak felhasználni, újrahasznosítani. nem marad más megoldás számukra, mint hulladéklerakókban hegyekben tárolni, vagy elégetni őket. Mivel a ruhák jelentős részben szintetikus szálakból készülnek, súlyosan károsítják a környezetet. Mindennek tudatában logikus megoldásnak tűnik, hogy fogyasszunk kevesebbet, vásároljunk, cseréljünk használt ruhákat.  Ebben segít például az Expón bemutatott applikáció, amit egy olasz startup vállalkozás a Mastra Sa fejlesztett ki. Regisztráció után egy digitális személyi stylist tanácsai alapján bárki összeállíthat magának minőségi használt ruhákból egy stílusos ruhatárat és beléphet egy közösségbe, ahol a tagok egymással cserélgethetik a ruhadarabokat.

Környezetbarát anyagok vs. újrahasznosított műanyag

Természetes textil- és fonalalapanyagok kontra újrafeldolgozott mesterséges szálak, előállítási költségek, energia, geopolitikai nyomás: az Expo kerekasztal beszélgetéseinek visszatérő témái voltak az alapanyag előállítás égető kérdései.  A szakértői megszólalásokból kiderült, hogy mennyire összetett és sürgős megoldásokat követelő ez a téma, hiszen a tét nem más, minthogy  a világ belefullad-e a műanyagba, vagy sikerül csökkenteni a műanyagtermelést, enyhíteni a már kialakult károkat. A „pamut lobbi” a pamut rendkívül jó tulajdonságaira hívta fel a figyelmet, ugyan az előállítása költségesebb és vízigényesebb, mint a szintetikus anyagoké, de gyorsan lebomlik, a gyapottermelés pedig segít a szegénység enyhítésében, a nők helyzetének jobbításában elsősorban Afrika hátrányos helyzetű országaiban, amelyek a világ legnagyobb gyapot beszállítói.

Az olasz bőráruk minősége világhírű, az olaszok gyártják a világ bőralapanyagának 24 százalékát, ezért a vegán bőr elterjedése érzékenyen érinti őket. Az állatvédők és a környezetvédők célkeresztjébe kerültek, hiszen a bőrfeldolgozás szintén vízigényes eljárás, a hagyományos cserzési módszerek pedig a környezetkárosító vegyi anyagokat használnak. Az olasz bőripar válasza mind erre az: a fenntartható termékeknek nemcsak környezetbarátnak kell lenniük, de fontos a termékek hosszú élettartalma is, ami a fogyasztás csökkentéséhez és a hulladék minimalizálásához vezethet. Fenntartható termelési módszerek, környezetbarát technológiák bevezetése, minőségi termékek gyártása jelent megoldás arra, hogy az olasz bőripar talpon maradhasson.

Az haute couture egyik kedvenc alapanyaga, a hernyóselyem is új közellenséggé vált mind környezeti, mind állatvédelmi szempontból, ugyanakkor a selyemgyártás kistermelők millióinak ad megélhetést. A selyemgyártáshoz használt gubókat sok helyen még mindig megfőzik vagy elgázosítják, hogy a hernyók elpusztuljanak és így könnyebben lefejthessék a selyemszálat, amelyből a fonalat fonják. Jóllehet a selyemhernyók táplálékául szolgáló eperfa organikusan nő és jóval kisebb a vízigénye, mint a pamuttermesztés alapjául szolgáló gyapotnak, mire a nyersanyagból kész selyemszövet lesz, addigra jelentős környezeti károk keletkeznek, elsősorban a feldolgozás nagy energiaigénye miatt. Egy olasz startup vállalkozás, a Tecnoseta a selyemgyártás minden fázisában fejleszt fenntartható technikai újításokat, tanácsadással támogatja az eperfa- és az állattenyésztésre szakosodott vállalkozókat, selyemgyártó cégeket, hogy környezetbarátabb módon működjenek.

A kiállítók között sok fiatal olasz tervező is megjelent, akik különböző újrahasznosított anyagokból (orvosi maszkok, műanyag csomagolóanyagok, újra feldolgozott pamut, stb.) készítettek kollekciókat, a textíliák tapintása, kinézete semmiben sem különbözött a hagyományos anyagokból készült darabokétól. Ők egyértelműen a „régi feldolgozása” mellett tették le a voksukat, nem kívánják újabb termékekkel szennyezni a környezetet.

A cikket a Remind Bookazine nyolcadik lapszámában is elolvashatod. Rendeld meg most a Remind.hu webshopjából!

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: mit tehetünk a közösségi gardróbok erejével?

Borítókép: Unsplash / Malicki M. Beser; további fotók: Unsplash / Jason Leung, Toa Heftiba, Ethan Bodnar, Frank Flores, Katie Kalmykova, Irene Kredenets

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn