Egyre gyakrabban halljuk a fenntartható turizmus megnevezést, ami nem egy turisztikai termék, nem azonosítható az ökoturizmussal. A célja sokkal inkább az, hogy a turizmus minél kevesebb kárt okozzon, ami felelős viselkedéssel érhető el. Mindez az ágazat minden szereplőjétől elvárható, tehát nemcsak a turistáktól, hanem a szolgáltatóktól, az önkormányzatoktól és az államoktól is, igazából mindenkitől, aki valamilyen módon résztvevője ennek a gazdasági területnek.
„A tudományos világban nincs konszenzus arról, hogy mit takar a fenntartható turizmus, egy kicsit elcsépeltté is vált ez a kifejezés. Sokan csak a környezeti lábnyommal azonosítják ezt a fogalmat, azt gondolják, hogy a fenntartható szinonimája a környezetbarátnak. Pedig a fenntarthatóságról nemcsak környezeti értelemben beszélünk, hanem társadalmi és gazdasági vonatkozásban is. Ennek tudatosítására mi odafigyelünk az egyetemen, mert fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók megismerjék és a gyakorlatban is alkalmazni tudják a fenntarthatóságot segítő gyakorlatokat” – mondja Hegedüs Sára, a Budapesti Gazdasági Egyetem Turizmus Tanszékének tanársegédje.
A kép soha nem fekete és fehér, ugyanis a növekvő turizmus egy darabig pozitívan hat a helyiek életére, de egy szint után már terhet jelent, és több kárt okoz, mint hasznot. Jó példa erre az, amit Velencében, Barcelonában, Párizsban vagy éppen Dubrovnikban látunk, vagy akár egyes természeti látnivalóknál. Például a Plitvicei-tavak néhány éve majdnem elvesztette az UNESCO világörökségi státuszát a tömegturizmus miatt. Az ilyen jellegű problémákat a turisztikai helyszínek sokféle megoldással próbálják kivédeni. Velence például nemrég vezetett be belépési díjat, sok látványosságnál pedig előre kell megvenni a belépőjegyeket.
Megoldás lehet az adott helyszínek túlterhelése ellen az is, ha a környékbeli látnivalókat fejleszteni kezdik. Ez működhet nemcsak térben, hanem időben is, például amikor egy klasszikusan nyári célpontot vonzóvá tesznek télen is.
A felhők felett
Ha a turizmust kizárólag az ökológiai lábnyom irányából nézzük, akkor a legnagyobb terhelést a közlekedés adja. „Vannak szakemberek, akik emiatt a turizmust egyáltalán nem tartják fenntarthatónak. Viszont mindennek vannak fokozatai. Svédországban például 2018-ban indult el a flygskam, azaz a »repülés szé- gyene« mozgalom. Ezt egy svéd zenész indította el, aki bejelentette, nem fog többet repülni. A kezdeményezést felkarolta Greta Thunberg mozgalma, hatását pedig mutatja, hogy a svédek belföldi repüléseinek száma 2019-ben 10 százalékkal csökkent. Ebben rengeteget számítanak a társadalmi normák. Én például a doktori munkámban a svédországi svédeknél, a magyarországi svédeknél, a magyarországi magyaroknál és a svédországi magyaroknál mértem fel – egyebek mellett – a repüléshez kapcsolódó ismereteket. A magyarországi magyar alanyok között volt néhány diplomás, középkorú ember is, aki nem volt tisztában a repülés káros mivoltával. Vagy azt gondolták, hogy nagyobb terhelést jelenete, ha az a kétszáz ember, aki a repülőn ül, autózna. Ezzel szemben a Svédországban élő magyarok tisztában vannak a különbségekkel” – mondja szakértőnk.
A teljes cikket megtalálod a Remind Bookazine tizedik lapszámában! Kattints, és szerezd be most!
Fotó: Getty Images
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
