Várunk a motivációra…
Tipikus probléma, hogy meg kellene csinálnunk valamit, de egyelőre nem érezzük magunkat még elég motiváltnak ahhoz, hogy elvégezzük. Ezzel az a gond, hogy a kényelmetlen feladatokba (mint például a gyűlölt házimunkába) igazából sosincs túl nagy kedvünk belevágni. Tehát nem valószínű, hogy eljön a pillanat a hétvégén, amikor másra sem vágyunk, minthogy kisúroljuk a kádat, lenyomjunk ötven fekvőtámaszt vagy elbeszélgessünk telefonon a bogaras nénikénkkel. Szóval ezekben az esetekben nem érdemes arra várni, hogy eljön majd az ideális pillanat – egyszerűen csak el kell őket végezni minél hamarabb – különben sohasem fogjuk.
…amiből eleve kevés van
A halogatók általában is kevésbé képesek motiválni magukat a kényelmetlen feladatok elvégzésére – például kevesebb olyan trükkel állnak elő, ami segíthet a feladat elvégzésében. Mint például egy jutalomfagyi ígérete az ötven fekvőtámasz után, a kedvenc zenéjük hallgatása kádsúrolás közben, vagy egy kis kirakatnézegetéssel eltöltött séta a nagynéni felhívása alatt. A krónikus halogatók általában több mentális energiát fektetnek abba, hogy meggyőzzék magukat arról, miért ne most végezzék el a feladatot, mint abba, hogyan tudnák most elvégezni.
Probléma az önszabályozásban
A notórius halogatók általában nem túl jól szabályozzák magukat, és alacsonyabb önkontrollal rendelkeznek, mint a feladataikat időben elvégző társaik. Az önkontrollért elsősorban a prefrontális kéreg – az agy tervező, problémamegoldó és döntéshozó központja – a felelős, ez a terület pedig még húszas éveink közepéig fejlődik, ezért előfordulhat az is, hogy aki tizenévesen és húszas évei elején még nagy halogató, az később már felelősebben áll a kötelezettségeihez.
Perfekcionizmus és hajlam a negatív gondolkodásra
Bármilyen meglepően is hangzik, gyakran azért halogatunk dolgokat, mert nem tudjuk elviselni annak a feszültségét, hogy esetleg nem tökéletesen fogjuk kivitelezni azokat. A perfekcionisták sokszor végül bele sem vágnak terveik megvalósításába. Emellett a halogatás sokszor egy fajtája az érzelemfókuszú megküzdésnek – a halogató úgy próbálja legyőzni a feladattal kapcsolatos negatív érzelmeit, hogy egyszerűen kizárja a tudatából az elvégzendő dolgokat.
Azonnali megerősítésre vágyunk
A halogatás másik nagyon gyakori oka, hogy – a modern világban egyre inkább – arra vagyunk kalibrálva, hogy azonnali megerősítéseket, azaz pozitív érzéseket kapjunk. Míg a szépen kimosott, kivasalt, összehajtogatott ruhák boldogsággal fognak eltölteni, a hozzájuk vezető út sokkal bonyolultabb, mint elterülni a kanapén és elindítani egy online sorozatot – előbbi esetben 2 perc alatt örömhöz jutunk, utóbbi esetben mindez sokkal hosszadalmasabb és több kényelmetlenséggel jár. Ezért fordulhat elő, hogy a heti nagymosás helyett egész nap tévét nézünk.
Néhány hasznos tipp, hogy elkerüljük a halogatást
- Készítsünk listát az elvégzendő feladatokról.
- Kis lépésekben haladjunk, bontsuk részekre a feladatot.
- Vegyük észre, ha ellustulunk, és adott esetben kényszerítsük magunkat arra, hogy legalább néhány percig a tervezett feladattal foglalkozzunk.
- Ahelyett, hogy pillanatnyi örömökért (internetezés, sorozatnézés, telefonon csevegés a barátainkkal) halogatnánk a dolgunk végzését, honoráljuk valamilyen örömforrással (akár ugyanezekkel) azt, ha valamilyen részfeladatot teljesítettünk. Mondjuk, egy óra takarítást követően megnézhetünk egy részt a sorozatból.
- Azonosítsuk, mi vonja el leginkább a figyelmünket, és a feladat elvégzésének idejére iktassuk ki azt.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: hogyan találjuk meg és használjuk belső erőforrásainkat?
Kiemelt kép: Pexels / Yaroslav Shuraev; további fotó: Pexels / Sander
