Keresés
Close this search box.

Anya leszek, semmi pánik! – „Ne csak a kaki tanulmányozásából álljon a nap!”

Becsült olvasási idő: 3 perc
Lehetünk-e tudatosak az anyává válás időszaka alatt, és legyőzhetjük-e az anyaságról kialakult prekoncepciókat? Hetente visszatérő rovatunkban kolléganőnk, Tóth-Iványi Petra saját tapasztalatai alapján keresi a választ.

hirdetés

Írtam már a tudatos gyermekvállalásról, hasznos Instagram oldalakról és a kismama jógáról, de mi a helyzet a kezdeti akciótervben is említett babamentes tartalomfogyasztással? Az egyik irányelvem az volt, hogy mindamellett, hogy felkészülök a szülésre és az anyaságra, gyereknevelésre, megmaradjanak a babatémán kívüli érdeklődési köreim. Ne csak kaki állagok és színek tanulmányozásából álljon a kilenc hónap, hanem szerezzek élményeket, tanuljak új dolgokat és olvassak világirodalmat vagy történelmi okfejtéseket is vagy olyan rendezvényeken vegyek részt, mint a PlanAll Day.

Mivel és hogyan kapcsoltam át a kismama agyamat normál működésre? 

Például munkával, ami az én életemben mindig is kiemelkedő szerepet játszott. A mentális egészségem érdekében napról napra muszáj éreznem, hogy teszek valami hasznosat. Imádom a munkában felmerülő kihívásokat, szeretek tanulni, fejlődni, új programokat megtanulni, és nem utolsó sorban jó érzéssel tölt el, hogy tartozom valahova, része vagyok egy csapatnak a LizzyCard és a PlanAll esetében nem is akármilyennek: egy kreatív, lelkes és szakmailag is profi csapatnak.

Éppen ezért a babahír után sem volt kérdéses, hogy az elkövetkezendő kilenc hónapot aktívan fogom tölteni. Projekt volt bőven, amikben kiélhettem a kreativitásomat, tenni akarásomat. Az egyik legközpontibb például a PlanAll Day – A tudatosság napja egy egésznapos konferencia volt. A szervező bizottságunk megalakult, aminek szerencsére a tagja lettem, és minden megbeszélésünk után csillogó szemmel néztünk a kolléganőmmel egymásra: „Ez nagyon jó lesz!” 

Remind

Az első meghatározó élményem a sajtótájékoztató volt, ahol Ördög Nóri moderálásával minden előadó megszólalt és összefoglalta pár mondatban, miről is hallhatunk majd november 11-én. Végig libabőrös volt a karom, mert inspirálóbbnál inspirálóbb mondatok hangzottak el. Külön öröm volt mindenkivel váltani néhány szót. Mivel már látszott a pocakom, bezsebeltem pár „Jaj, de csinos vagy! Máris a hatodik hónapban? Nem is látszik rajtad!” bókot is. Egy kismamának sokat jelentenek ezek a mondatok. Az egyetlen szívfájdalmat az okozta, hogy nem kóstolhattam meg a hívogatóbbnál hívogatóbb sushi válogatásokat. Majd legközelebb!

A közeg, az elismerések és maga a téma teljesen elragadott. A rendezvény végeztével szinte láttam magamat kívülről, ahogy filmszerűen, hajamat hátradobva kilépek a sajtótájékoztatónak helyet adó NOBU ajtaján teli önbizalommal, világmegváltó gondolatokkal. Egyik sem a kitolási módokról és a Montessori-elvű nevelésről szólt. 

És ez még csak a sajtótájékoztató volt. Mi lesz a rendezvényen?

Szorozd meg ezt öttel!

November 11-én már hét hónapos várandós voltam. A ruhaválasztás feladta a leckét, de jó pár óra próbálgatás, kombinálás és a férjem teljes lefárasztása után sikerült megtalálni a tökéletes darabot, amiről el tudtam képzelni, hogy tíz-tizenkét órán át egyben tart, mégsem szorít, nyom, szúr. A nővéremnek hála (igen, ebben a cikkben is megjelenik) a sminkem is elkészült. Elégedett voltam a tükörbe nézve. A kilenc hónap alatt ekkor éreztem magam a legszebbnek. Ezúton is köszi, Dóri! Minden kismamának tanácsolom, hogy menjen el legalább egy eseményre, rendezvényre, színházi előadásra, ahol teljes pompájában megjelenhet. Terápiás jellegű szerintem. 

A konferencia helyszíne a Corinthia Hotel Budapest volt. Biztosan az említett outfit hatása, hogy piros szőnyeges bevonulásnak éltem meg az érkezésemet. A kollegáimtól meg is kaptam az első elismerő szavakat. Éreztem, hogy ez egy jó nap lesz. 

Nehogy azt hidd, hogy csak illegtem-billegtem egész nap. A PlanAll csapat tagjaként segédkeztem, amiben csak tudtam. A konferencia ideje alatt a háttérben a vízfelügyelő, vízutántöltő szerepét kaptam meg, aminek köszönhetően garantált volt, hogy hallani fogom az előadásokat, ugyanakkor nem érintkeztem négyszázötven emberrel. Bónuszként az összes előadóval beszélgethettem a backstage-ben színpadra lépésük előtt. Teljesen szürreális élmény volt, hogy Kende-Hofherr Krisztinát én bátorítottam, mert Litkai Gergő után, elmondása szerint, nem lehet hasonlóképpen szórakoztatni a közönséget. Megjegyzem, mindkettőjük előadása után állva tapsolt a közönség. Számomra mindenki zseniális volt. Mindannyian hagytak maguk után legalább egy olyan gondolatot, amit még napokkal később is emésztgettem.   

Remind

Örültem, hogy a kisfiam már magzati korban hallhatta ezeket az inspiráló gondolatokat, élettörténeteket, és biztosan tudom, hogy érezte az ott felszabadult energiákat. Ha másként nem is, az én érzékelésemen keresztül.

A következő alkalmat is alig várom, mert azt gondolom, hogy kismamaként és anyaként sem szabad hagyni az agyunkat teljesen lekorlátozni a baba körüli témákra. Én továbbra is szeretnék képben lenni az aktuális történésekkel, trendekkel. Természetesen nem bánom, ha nem jut el hozzám egy aktuális sztárpletyka, de az informatív, tartalmas hírekre mindig nyitott vagyok.

Imádom itthon énekelni a gyerekdalokat, mégis üdítő érzés, amikor felöltözöm szép ruhába, kisminkelem magam, megcsinálom a hajamat, és emberek közé megyek. Magamba szívom a nyüzsgő, élettel teli energiákat, de éppúgy feltölt, ha a férjemmel megnézünk egy babatémamentes You Tube videót itthon a kanapén. 

Fotók: PlanAll Day

Kiemelt kép: Pexels

Kattints, és biztosítsd be a helyed a májusi PlanAll Dayen!

Ha tetszett a cikk, olvasd el az Anya leszek, semmi pánik! című rovatunk előző részét!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn