Ezek a bizonyos kapcsolatok nem látványosan, hanem csendben merítenek ki. Törőcsik Gábor pszichológussal beszélgettünk arról, kik az energiavámpírok, miről ismerhetjük fel őket, honnan tudjuk, hogy valóban ők szívják el az energiánkat, hogyan védhetjük meg magunkat tőlük.
Energiavámpírok: mítosz vagy pszichológiai jelenség?
„Az energiavámpír nem hivatalos diagnózis, inkább egyfajta metafora. Olyan emberre utal, aki akár a puszta jelenlétével, a viselkedésével negatív, lehangoló légkört teremt, amivel kimeríti a környezetét. A vele való beszélgetés után szinte bizonyosan levertnek és kimerültnek érezzük magunkat. Jellemző rájuk, hogy sokat beszélnek magukról, akár órákon át és rólunk nem kérdeznek, inkább monologizálnak. Gyakran tüntetik fel magukat áldozatként, és elvárják, hogy mindig rájuk figyeljünk. Ha nem kapják meg azt az odafigyelést, ami szerintük megilleti őket, megsértődnek, szemrehányást tesznek, ezzel kényszerítik ki a törődést.”
Az empatikus emberek sebezhetőek
De vajon miért hatnak ránk ennyire erősen ezek az emberek? A szakember szerint azért, mert az érzelmeinken és az empátiánkon keresztül kapcsolódnak hozzánk, lényegében az együttérzésünket, a segítőkészségünket, vagy épp a bizonytalanságunkat használják ki. Ezért van, hogy egy empatikus ember akár órákon keresztül hallgatja a barátját, miközben teljesen lemeríti a saját tartalékait. Ezek az emberek hamar felismerik azokat a személyeket, akik nehezebben mondanak nemet, és nehezebben húzzák meg saját határaikat. Egy empatikus ember gyakran érzi, hogy nem szakíthatja félbe a másik panaszkodását, mert „neki most nagyobb szüksége van rá”. Így akár órákon át hallgat, miközben mentálisan, lelkileg teljesen kimerül.
Hogyan ismerd fel az energiavámpírt?
Számos jele van annak, ha valaki elszívja az energiánkat. Árulkodó, ha a találkozás után testileg és lelkileg is kimerültnek érezzük magunkat, ha rossz lesz a kedvünk. Ilyenkor akár a szívverésünk is felgyorsulhat, izzadás, remegés is felléphet. Azok, akik ilyen emberrel élnek, állandó alkalmazkodási kényszert élhetnek meg, ami hosszú távon akár az önbizalom csökkenéséhez is vezethet. Vannak olyan energiavámpírok, akik nem szándékosan merítenek le másokat a panaszkodásukkal. Nem akarnak rosszat, mindössze a figyelem és a támogatás iránti igényüket akarják kielégíteni.
Vannak azonban manipulatív, nárcisztikus jegyekkel rendelkező személyiségek, akik komoly stratégiával rendelkeznek. Például a kapcsolat elején elbűvölőek és támogatóak, majd az érzelmi kötődés kialakulását követően elkezdik kritizálni és leépíteni a másikat. Nagyon fontos, hogy ezek a személyek sokszor ugyanúgy szenvednek, mint a viselkedésük elszenvedői. Nem érdemes démonizálni őket, hiszen ez a szenvedés sokszor nem tudatosul, illetve gyakran ők maguk sem tudják az okát.
Határhúzás: nem önzés, hanem önvédelem
Ha kénytelenek vagyunk kapcsolatban lenni egy energiavámpírral akár a munkahelyen, akár a családban vagy a baráti társaságban, jó, ha tudjuk, hogyan védhetjük meg magunkat. Jó stratégia, ha jelezzünk, hogy „csak 10 percünk van”, vagy nyugodtan és határozottan jelezzük a másiknak, hogy nem hagyjuk magunkat a végletekig kihasználni. A határok meghúzása önvédelem, ugyanakkor az egészséges kapcsolatok egyik alappillére is. „A határhúzást egy gumiszalag példáján szoktam bemutatni a klienseimnek: ha megfeszítjük a szalagot, kevésbé tudjuk benyomni, ha lazábban tartjuk, akkor könnyebben. Vagyis sokat segít a rugalmasság. Néha eresztünk a gumiszalagon, máskor jobban meghúzzuk, a saját védelmünk érdekében. Tudom, hogy nem egyszerű, főleg, ha félünk a konfliktusoktól vagy a visszautasítástól, ha nem akarunk másokat megbántani, de a saját védelmünkben mégis érdemes megtenni. Hiszen az energiavámpírokat pontosan a mi együttérzésünk táplálja. Az egyik stratégia, ha higgadtak és semlegesen maradunk, hiszen számukra a sajnálat és a düh egyaránt jutalom. Ha a megoldás felé tereljük a beszélgetést, az megtöri a panaszáradatot.”
Amikor a kapcsolat már többet árt, mint használ
Ha minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk változtatni egy energiavámpírral fenntartott kapcsolaton, aki továbbra is rombol, és semmibe veszi a határainkat és az igényeinket, érdemes elgondolkodni a lezáráson. Ha károsodik a saját mentális és fizikai egészségünk, ha szorongunk, ha alvászavar és krónikus stressz jelentkezik, muszáj előtérbe helyezni magunkat. Ha sikerül a számunkra megterhelő kapcsolatot lezárni, keressük olyan emberek társaságát, akik feltöltenek bennünket, érzelmi támaszt nyújtanak és megértenek bennünket. Emellett az öngondoskodás is fontos, nap mint nap tegyünk olyan dolgokat, amelyek megnyugtatnak és örömet szereznek. Szép lassan építsük vissza megrendült önértékelésünket, emlékezzünk értékeinkre, sikereinkre, erősségeinkre. Ha pedig nehezen boldogulunk, forduljunk szakemberhez, aki segít felismerni a mintázatokat, és megakadályozza, hogy később ismét belekeveredjünk egy hasonló kapcsolatba.
Fotó: freepik.com; pexels.com
