A Krimikirálynő és a Szakácskirály találkozása egy könyvben – Interjú Szederkényi Olgával

Becsült olvasási idő: 4 perc
A napokban jelent meg Szederkényi Olga Krimik és krémek című irodalmi szakácskönyve, amelyben a krimiírás koronázatlan királynője, Agatha Christie és a francia konyhaművészet ikonikus séfje, Escoffier adnak virtuális randevút a szerző jóvoltából. Izgalmas és szórakoztató történetek, szövegrészletek és persze sok ínyenc recept kalauzolja el az olvasót a boldog békeidőkbe, amikor még megadtuk a módját az étkezéseknek. Szederkényi Olgával László Krisztina beszélgetett.

hirdetés

Bevallom, én már attól lelassultam, hogy kezembe vettem a könyvedet. Kamaszkorom kedvenc szerzője, Agatha Christie fotója néz ránk a borítóról, a könyvben számos régi, fekete-fehér fénykép villan fel, a tördelés, a betűtípus választás is a klasszikus irányt képviseli. Aztán amikor elkezdtem olvasni a történeteket, recepteket, a jóleső béke érzése szállt meg. Ez volt az egyik célod ezzel a kiadvánnyal?

Szuper, hogy ilyen hatást váltott ki belőled a kötet! Mindenképpen boldog lennék, ha ez a rendhagyó irodalmi szakácskönyv sokakat az önazonos nyugalom és a vonzó kifinomultság mezsgyéjére terelhetne. Titkos vágyam, hogy a Krimik és krémek „kapudrog” lehessen a közös főzéshez, a közös olvasáshoz, a közös filmnézéshez, a közös vacsorákhoz.

Agatha Christie és a francia konyhaművészet ikonikus alakja, Escoffier a te könyvedben találkoznak először, vagy életükben volt valami közös történetük? Miért pont ők ketten lettek a könyved főszereplői?

Agatha Christie időtlen, kompakt világa kamaszkorom óta vonz. Karakterei ma is köztünk járnak. Elképesztő, hogy ez a nő fogadásból írta meg az első krimijét, amelyet hat kiadó is visszautasított, de ő nem adta fel, és milyen igaza volt! Az csak hab a tortán, hogy kiválóan beszélt franciául, mert többször élt a gallok hazájában. Mivel franciás vagyok, ez nekem külön imponál. A felkérés arra szólt, hogy készítsek egy Agatha Christie-szakácskönyvet. A franciás csavart mindenképpen szerettem volna belevinni. Az a kreatív szerkesztőm, Cserna-Szabó András érdeme, hogy Escoffier-t, azaz a Szakácskirályt javasolta a Krimikirálynő párjának. Auguste emblematikus műveit ugyanis még sosem fordították le magyarra, holott a mai napig megkerülhetetlen ikon az igazi konyhaművészetben.

Agatha és Auguste is az önazonosságot, a megújulást, a minőséget és a saját hangot tartották fontosnak a munkájukban.

Így lettek ők az én ikertornyaim. Hogy ez a két szerény, kifinomult és bölcs lélek összefutott-e az életben, arról nincs tudomásunk, de ki sem zárható, mert Christie rendszeresen Escoffier éttermeiben eteti Poirot-t és Miss Marple barátnőit.

Mit szeretsz Agatha Christie-ben, mint emberben, szerzőben és miért nézel fel Escoffier-ra, mit tanultál tőle a fantasztikus receptjein túl?

Agatha Christie csak megélni szeretett volna, és állítása szerint az írással tudott leggyorsabban a legtöbb pénzt keresni. Ugye, az első világháború után kezdte krimikirálynői karrierjét, amikor a nőknek is tömegesen munkába kellett állniuk. Mára állítólag a Biblia után a legolvasottabb életmű az övé a világon. Escoffier bámulatosan összekombinálta a gasztronómiát a kultúra egyéb területeivel: operaénekesnőnek dedikálta például az egyik leghíresebb receptjét, a Pêche Melbát. Nem a felszínen mozgott, minden fogás mögé filozófiát gyártott. Megújította a francia konyhát. Mindig újabb csúcsok meghódítására törekedett Párizsban, Londonban vagy Monte-Carlóban. Mindketten csak kitűnően szerették volna végezni a munkájukat és közben birodalmakat teremtettek.

A könyved műfaja irodalmi szakácskönyv. A recepteken túl a történetek, szövegrészletek felkutatása sok háttérmunkát igényelhetett. Hogyan és mennyi idő alatt írtad meg ezt a könyvet? Mi volt a munkamódszered?

Korábban készítettem már irodalmi szakácskönyvet: Alexandre Dumas, nagy francia regényíró élete főművének tartott Konyhaszótárának magyar változatát. Szeretem ezt a műfajt, mert nem csak egy receptgyűjtemény, hanem olvasni-és gondolkodnivalót is kínál. A magyar gasztronómiatörténetben is léteznek irodalmi szakácskönyvek, például Kövi Pál Erdélyi lakomája. E két példa ötvözete a Krimik és krémek saját szerkezete. Öt fejezetből áll, mindegyiket egy olvasmányos gasztroesszé nyitja Agatha Christie-ről vagy Auguste Escoffier-ről. Ezekhez az írásokhoz kapcsolódnak részletek a jól ismert Christie-krimikből, amelyekben reggelik, ebédek, vacsorák szerepelnek. A Krimikirálynő által emlegetett fogások receptjeit kikerestem Escoffier Ma cuisine című alapművéből és lefordítottam. Mindehhez két évig olvastam a krimiket, a két főszereplőmről szóló életrajzi köteteket és egyéb szakirodalmat. Négy év alatt született meg a bébi, azaz a Krimik és krémek – Agatha Christie és Escoffier mester randevúja Gourmandiában című kötet. Reméljük, sokak gyönyörűségére. A borító Váraljai Viktória munkája. Dícséret illeti a Helikon Kiadó és a Dürer Nyomda apraját-nagyját, mert mindenki szívét-lelkét beleadta a közös munkába. A brit tudósok pedig értetlenül állnak az eset előtt, hogy Zelei Dávid szerkesztő miért nem bolondult bele a receptek összefésülésébe. Nagy öröm, hogy alapos egyeztetés után a brit Agatha Christie Ügynökség is elfogadta és jóváhagyta a kötetünket.

Remind

A könyvben található recepteket elkészítetted? Egy átlag háziasszony is képes megcsinálni őket?

Persze, hogy elkészítettem pár fogást. Mindegyik receptben van egy apróság (alapanyag, elkészítési trükk, tálalási mód), amitől hihetetlenül különleges lehet az ételünk. Ha az „átlag háziasszony” szeret főzni, felfedezni és nyitott az újra, akkor garantált a siker!

Mit jelent számodra a főzés és a családdal, barátokkal közösen elfogyasztott ebéd vagy vacsora? Szereted megadni a módját ezeknek az eseményeknek? Szerinted a modern világban szükségünk van ezekre a rítusokra?

Bár egy anyának-feleségnek-lánynak a főzés nem mindig eufórikus létállapot, azért végtelenül hálás vagyok, hogy van kinek főznöm. És hálás vagyok, ha nekem készít valaki ételt. Nyilván a nagyobb ünnepségek megterhelőek lehetnek, ha túlvállaljuk magunkat. Ebben segíthet nekünk ez az irodalmi szakácskönyv Agatha Christie-vel és Escoffier mesterrel. Egyszerű módon és izzadtságmentesen lehetünk felejthetetlenek és meghatározóak, ha például Provence-i tojást vagy Mornay módon elkészített tojást adunk fel előételnek és Szép Heléna körtét desszertnek. Több apró fogás amúgy is izgalmasabb a szájnak és a gyomornak, mint egy XXXL-es étel egyben. A menüsor ugyanis felfedező ízutazás is lehet.  Az étkezésnek pedig nemcsak a gyomrot, hanem „az agyat” is jól kell lakatnia. A szellemdús társalgás éppoly fontos összetevője egy vacsorának, mint az étel és az ital – mondta Alexandre Dumas a franciák nagy regényírója, aki élete főművének az irodalmi szakácskönyvét, a Konyhaszótárat tartotta. A franciás módszerrel pedig egy hétköznapból is lehet ünnep.

A receptek közül melyik a három kedvenced, amit talán már fejből is el tudsz készíteni?

Az őszi időszakban a currys Mulligatwny leves lélekmelengető és erősítő ízét imádom; a pot-au feu, azaz a franciák zseniális húslevese örök kedvenc; a tojáskotlettet Waldorf salátával vagy a tojáspacalt nem tudom megunni; az almától és az almás desszertektől pedig ugyanúgy függök, mint Agatha. Ha valaki szeretné megkóstolni ezen fogások némelyikét, akkor várjuk a Párizsi vacsora Agatha Christie-vel rendezvényünkre a Dine&Relax lakásétteremben november 7-én.

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn