hirdetés
Hazánkban is egyre több cég ismeri fel, hogy a szponzorálás és a munkavállalók kulturális életének céges támogatása segíti a pozitív vállalati arculat kialakítását, valamint a versenyben maradást más vállalatokkal szemben. Nem elhanyagolható hozadékképen pedig a kultúra jó hatással van a munkamorálra és a teljesítményre: a kultúra fogyasztása áttételesen növeli a munkavállaló hatékonyságát egyrészt a javuló kommunikációs készségeinek, másrészt a motiváltságának köszönhetően. De mi a helyzet a kulturális intézményekkel? Azok mit nyernek az üzleti szférával való együttműködésből?
Balogh Máté András az Art is Business alapító vezetője azt tűzte zászlajára, hogy közelebb hozza egymáshoz az üzleti és a kulturális területet, mivel meggyőződése, hogy rengeteg potenciál rejlik e kettős összefogásában. „Alapvető, hogy a művészeti intézmények tisztában legyenek, milyen bevételi források állnak rendelkezésre, amivel fenntarthatják magukat. Jellemzően hatféle módon tehetnek szert bevételre, amelyek közül csak egy a jól bevált állami- és önkormányzati támogatás. Jó lenne, ha a szervezetek vezetői pontosan látnák, hogy a szponzoráció, a baráti körös adományozás és a szolgáltatások ugyanúgy szolgálják az érdekeiket, mint az állami dotáció, s ennek tükrében üzleti terveket készítenének” – mondja Máté.
Egy művészeti intézménynek létkérdés a fenntarthatóság biztosítása. Többségében nonprofit szervezetekként is szinte nélkülözhetetlen az üzleti alapú tervezés, amelynek szerves része az üzleti szolgáltatás kidolgozása, bevezetése, vagy adott esetben kiszélesítése. Az ilyen szolgáltatások garantálhatják a szervezet stabil pénzügyi helyzetét és a források hatékony felhasználását. Máté az üzleti szolgáltatás kapcsán arról beszél, hogy az az intézményi bevétel 5-20%-át adhatja, lehetővé téve a kompromisszumok nélküli működést. Ilyenkor az intézmény a fő szolgáltatásán kívül is tevékenykedik, például egy színház bérbe adja a színháztermét vagy a társulati tagok vállalati tréningeket, workshopokat tartanak. Egyelőre kevesen hajlandók ezzel a lábbal is foglalkozni, főként a körülményes szervezés miatt.
Rozgonyi Kulcsár Viktória az ország egyik legfontosabb művészeti központját, a Jurányi Inkubátorházat hívta életre és vezeti több mint tíz éve. Sok vállalati és mecénási együttműködést hozott már tető alá, több üzleti közösség is felismerte a tehetségét és így valódi tudásátadóként vesz részt ezekben a szövetségekben. Számos pályázaton indult csapatával, a FÜGE Produkcióval és folyamatosan visznek projekteket is. Viktória többek közt az ELTE-n, a Pannon Egyetemen és a Freeszfe-n tanít, ahol külön órákat tart a szervezeti menedzsmentről és külön a projektmenedzsmentről.
„Azt gondolom, hogy ez a két, egymástól persze gyakorlatban elválaszthatatlan terület az, ami egy jó színház működtetéséhez kell. A projekt-gondolkodás elengedhetetlen a produkciók létrehozásához, fesztiválok szervezéséhez. Megtanít tervezni, előkészíteni és utánkövetni, felkészít a bukkanókra, azok kezelésére és arra, hogy a produkciós vezetés nem a bemutatóval ér véget, hiszen még utána jön a forgalmazás. Az is fontos, hogy a diákok megtanulják, nem minden projektből lesz pályázat, de minden pályázat alapja egy jó projekt. És a kettőt nem szabad összekeverni” – hívja fel a figyelmet Viktória.
Egy kulturális intézmény életében a szponzorok, támogatók kétségkívül meghatározó erővel bírnak. De vajon hogyan lehet egyikre és másikra szert tenni. Máté szerint az intézményi menedzsereknek meg kell ismerniük a kultúrára fogékony cégvezetőket, mert ha beazonosítható lesz a típus, az egész célcsoport könnyebben megszólítható. Ez a fajta intézményi munka a baráti kör létrehozásával megalapozható. A tagok értékalapon részt vesznek a programokon, bizonyos tagsági díj fejében. A kör alkalmas mind az intézményi, mind az egymás közötti kapcsolatépítésre, egymás edukálására, amiből jó eséllyel születhetnek szponzorációk.
„Ha egy vezetőnek tetszik az adott művészeti produktum, de nem akar a baráti körhöz tartozni, annak mást kell kínálni, amit az be tud vinni a cégébe. Tehát szükséges egy új értékajánlat, ami lehet például a színház rendezésében egy céges családi nap. Lépésről lépésre történik a kapcsolatépítés, amely egyben bizalomépítés is. Az együttműködés megkoronázása – két-három év után – a szponzori vagy támogatói kapcsolat. A szponzorálás is kölcsönös, hosszútávú, folyamatos együttműködés, hozzá elengedhetetlen, hogy a két oldal érdemben kommunikáljon egymással az igényekről, ehhez pedig hatékony technikákat kellene elsajátítani” – így Máté.
Élő Nóra a Corvin Palace egyik tulajdonosa, azon belül is a most nyíló Apollo Galéria és Kultúrtér vezetője. Nagy művészetpártolóként (többek közt a Zeneakadémia, a Budapesti Fesztivál Zenekar és a Szépművészeti Múzeum baráti körének tagja) és számos klasszikus zenei fesztivál támogatójaként rálát a hazai mecenatúra helyzetére. Szerinte nehéz megmondani, mennyire éri meg a cégeknek a kultúrát támogatni. „Anyagiakban nehezen mérhető, főleg Magyarországon, mert nálunk a modern kori kultúra támogatása még gyerekcipőben jár. A korosztályom az, akinek ebben utat kell törnie, a gyerekeinknek megmutatni és átadni a kultúra fontosságát még anélkül is, hogy ez rövid távon haszonnal járna” – mondja Nóra.
Az értékalapú tudásmegosztás azt jelenti, hogy a tudás nem csupán technikai vagy információs átadás, hanem közös értékek mentén történő kooperáció is. Nóra még hozzáteszi, hogy az is fontos, hogy a kultúrának olyan, még nem, vagy kevéssé ismert szereplőit is megismerjék az üzleti szféra berkein belül, akik értéket hoznak létre, de nem tudják megmutatni magukat segítség nélkül. Ebben segít a Corvin Palace-ben – amelynek Nóra megálmodója és tulajdonosa – szeptemberben megnyíló Apollo Gallery kortárs kereskedelmi galéria, ahol a művészetek minden ága képviseltetheti majd magát. Nóráék szeretnék az elismert művészekkel megismertetni a közönséget, és feltörekvő, tehetséges, még ismeretlen művészeknek is bemutatkozási lehetőséget fognak adni, főként olyanoknak, akik máshol nem tudnának kiállítani. Reményei szerint ebben az új közegben nyitottabbá tehetik a vállalkozókat a kultúrára.
A művészeti és az üzleti szféra igen eredményesen tud kapcsolódnia egymáshoz a mentorprogramokon keresztül. Azok elsődleges céljának Máté a párbeszédbe elegyedést nevezi meg, hogy kiderüljön melyik félnek mik az igényei. A programok további célkitűzése a kapcsolati háló építésén túl, hogy feljlődjenek a résztvevők üzleti és vezetői képességeik, amelyek elengedhetetlenek a projektek sikeres megvalósításához.
„A kulturális intézmények szeretnének többet megtudni a szervezetfejlesztésről, humán erőforráskezelésről, marketingstratégiákról, az intézményirányítási rendszerekről vagy arról, hogyan kell egy szolgáltatást létrehozni, a vállalati oldal viszont az értékalapú tudásmegosztás által töltődik föl energiával, amit aztán a vállalati szinteken becsatornáz. Pontosan ezért hoztuk létre mi is a Perspektíva programunkat, amiben 35 vállalati vezető és 35 előadóművész vett részt” – így Máté.
A tudásmegosztás a kulturális és üzleti szereplők között nemcsak azért elengedhetetlen, mert a kölcsönös tanulás az együttműködés egyik kulcsa, és a kultúra innovációkra ösztönöz, az üzleti tudás pedig segíthet a művészeti projektek megvalósításában és menedzselésében, de a kultúra finanszírozási rendszere is hatékonyabban kidolgozható, ha a két oldal „közös nyelvet” beszél. Viktória és néhány szakember kollégája a nyár folyamán kidolgoznak egy olyan kultúra finanszírozási rendszert, amiben minden szereplő láthatja a maga szerepét és azt, hogyan kapcsolódik a másikhoz.
„Az elmúlt években sokan jelezték, hogy támogatnák a fenntartó nélkül működő színházakat, de nem tudják, hogyan, milyen szervezeten keresztül, milyen ütemben, mivel tesznek jót. Éppen ezért fontos, hogy láthatóvá, sőt kívánatossá, vonzóvá tegyük ezt a területet, ahol dolgozunk” – zárja a gondolatait Viktória.
A forprofit szervezetek a munkavállalók felé mutatott imázsában is hasznosíthatják a kulturális közeggel való jó együttműködést. Hogy ez mennyire számít jelenleg a vállalatoknak, Máté kijózanító választ ad. „A munkavállalóknak lényegesek az olyan szempontok, mint az emberléptékűség, értékalapúság, társadalmi felelősségvállalás, környezetvédelem. Ezek mentén lehet helye elsősorban a művészeteknek a vállalati kultúrában, segítségével közösség építhető és lelki támogatás nyújtható, viszont mindez hosszútávú befektetést igényel. Mivel a cégeknek az ilyenfajta kapcsolatrendszerben nincs tapasztalatuk, jelenleg is inkább olyan bejáratott programokat biztosítanak, mint a kirándulás vagy épp közösségi szemétszedés és óvodakifestés.”
Kiemelt kép: Pexels / KATRIN BOLOVTSOVA; további fotók: Pexels / Trash Art, cottonbro studio, Maria Fuentes, KATRIN BOLOVTSOVA
hirdetés
